Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie

A kék körmökkel nem tudott mit kezdeni. Tartott tőle, hogy ez fogja elárulni, de nem volt mit tenni.
Két hónapja aktiválódott ezen a bolygón, és gyorsan sikerült gazdatestet találnia. Az idegen a guruló dobozában közelített a kapszula felé, és roppant kíváncsi volt. Még meg is akarta érinteni őt, de aztán előbb foglalta el a központi szervét, mint hogy az érintkezéssel törődtek volna.
A központi szervre való rákapcsolódás nagyon könnyen ment, és hamarosan összehangolták a gondolataikat.
A gazdatestet Adele-nek hívta a többi idegen, és a faj szaporításában a befogadó-kihordó szerepet töltötte be. Vigyázni kellett rá, így végrehajtott rajta néhány javítást: a fejrészen kinövő szaru egység idegesítően hullott, így megvastagító és megtartó enzimeket küldött rá. A mozgató egységek becsatlakozásánál fölösleges tápanyag- tartalékok halmozódtak fel, ezektől nehezebb volt megszabadulni, de némi enzim- lökettel végül sikerült. Az izmok általános feszességén is javított jócskán. Adele létfenntartását fokozatosan állította át a régi táplálékokról a számára is értékes anyagokra.
Az egyetlen gond a hordozó egységeken lévő köröm volt: ezen megjelentek az ő színei, az otthonára oly jellemző, és olyan kedves kék és ibolya. Ez az egy pont volt, ahol nem volt tökéletes az álca, mégis szeretettel nézte időnként a körmeit, és arra gondolt: talán egy napon, az ő ivadékai majd visszatérhetnek oda. A háborúnak egyszer vége lesz, a mindent leigázó sárgavérűek kifogynak a tartalékaikból, a lila bolygó regenerálódik, és újra élhető lesz.
Egy hónap elteltével már otthonosan mozgott ezen a bolygón, Adele pedig készségesen megosztotta vele minden gondolatát. Így megtudta, hogy az ivadék nemzéshez szükség van az úgynevezett "férfira" is. A vadászat ekkor vette kezdetét. Örömmel vette észre, hogy a javítások, amiket Adele-en végzett, a férfiak szemében is vonzóvá tették őket. Az Andrew nevű példány házhoz jött, mert nem értette, miért nem jár be Adele mostanában valami munkahely nevű épületbe. Adele főnöknek szólította, és meg akart hunyászkodni, de ezt nem engedhették meg maguknak. Ezért átvette az irányítást:
- Helló Főnök! Tudja, azért nem voltam melózni, mert ezt nem bírom tovább! Akárhányszor magára nézek, elveszítem az eszem. Ha egy szobában vagyok magával, ha csak megérzem az illatát, olyan dolgok jutnak az eszembe, hogy kimondani se merem! De most, hogy eljött... ez azt jelenti, hogy mégis érdeklem.
A férfi kíváncsian mérte végig. Nem volt elutasító, és ez jó jel volt.
- Hát, kicsi Adele, maga jól kikupálódott meló helyett. De azért az elmaradt munkáért tartozik nekem, ugye tudja?
- Leróhatom valahogy a tartozást? Drága Főnök!
- De ne itt. Tudok egy helyet, a hegyekben.
Adele jobban teljesített, mint hitte volna. A férfi végre alkalmas lesz arra, hogy megalapítsák az új nemzedéket. Létrehozhatják itt, ezen a bolygón a menedéket. A fajta tovább fog élni, távol az ellenségtől, békében. Mert ide biztos nem érnek el a hódítók, a háború.
Már távol jártak a várostól, amikor kényelmesen feltette a lábát a műszerfalra. A férfi a combjára tette a kezét, és megszorította. Felnézett a könyvből, amit Adele szórakoztatására olvasott, és belenézett a férfi sárga szemébe. Adele kiáltott fel először, mindössze egy tizedmásodperccel előbb, mint ő. Mindketten felismerték az idegent, de Adele nem tudta, hogy kivel van dolguk.
- Azt hitted, ide nem érünk el? Bár jól elrejtőztél, ezért nehéz volt detektálnunk, de most, hogy a körmeidet nézem, már nincs kétség.
A háború tehát itt is folytatódik. Az esély a békés túlélésre úgy hamvadt el, mint meteor a légkörben.

***
Ezt a történetet a második képről írós játék részeként írtam. Az eredeti kép itt látható: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/113-kreativ-iras-kep-alapjan-2

Comments (2)

This comment was minimized by the moderator on the site

Félelmetes és izgalmas írás. Tetszik!

Márta
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location
Go to top