Megszerettelek

*Asszociáció Z.T. lírai soraira:
„Mikor megszerettelek,
építettem egy palotát a szívemben.”



Mielőtt megszerettelek,
már itt éreztelek a közelemben,
pedig azelőtt sohasem láttalak.
Hallottam lélegzetedet,
és könnyed, légies dallamot:
a szíved ritmusát,
s körbefont, átölelt
valami végtelen nyugalom,
mint egy puha takaró,
vagy elhagyott, finom pulóver,
melyből árad a régen átlényegült
Kedves illata ma is,
és átjár itt hagyott, bársony-melege.
Szerelem ez, múlhatatlan, tiszta.
A szívemben épült palota ajtaja
azóta naponta kitárul, várja, beengedi
a lábujjhegyen érkezőt,
és egy hang halkan kérleli:
csak meg ne szökj!
-– s hogy visszataláljon,
távozáskor kulcsot ad neki.

Leléptél


Leléptél!
hideg lábbal
hideg ágyról
hideg szívvel
hideg vággyal
Lenéztél!
míg én felnéztem...,
sebemet feltéptem.

A könnyben úszó éjszakák,
szerető omlett visszavág.
Szunnyadó, érzéki simítás
hiány, csend és néma sikítás...

Ez a létszakasz lezárult,
zokogó lelkem elárvult.
A lelkemig vájó csönd van,
s a vágy is kicsúszott alólam...