Téves járat
Juli kéjesen nyújtózkodott a szuroksötét, hűvös hálószoba hatalmas pamlagján. A kellemes szellővel virágillat is belopódzott, és szinte vágni lehetett a csendet.
"Kiérdemeltem ezt a csodás hetet, hab a tortán, hogy ilyen olcsón jutottam hozzá" villant át az agyán, mielőtt mély álomba merült.
Az elmúlt hetekben már pattanásig feszült a benti légkör, mindenki hajrázott, hogy be tudják tartani a határidőt. Még a takarító kisasszony is óvatosan settenkedett körülöttük, mivel néhányan egész éjjel túlóráztak. Tegnap hajnalban elérkezett a nagy pillanat: az utolsó szállítmány is elhagyta az épületet! Juli már kora délután repülőre szállt, alig figyelve az utastársakra. Ismerőst sem látott, pedig több kollega is befizetett erre a kiruccanásra. Sebaj, majd reggelinél találkoznak! Este szállt le a gép és már sötétben kalauzolta ide egy furcsa nőszemély, szerencsére a kis gurulós bőröndje nem volt nehéz… "Igazán küldhettek volna elém egy hordárt" de mire végiggondolta, percek alatt felvezették a hálószobába. Utolsó erejével betámolygott a fürdőbe és félálomban még az egyetlen bugyiját is kilötykölte, sőt egy jó helyet is talált kiakasztani…
Arra riadt, hogy a spaletták kivágódtak és egy vigadó tömeg zaja is betódult a vakító napfénnyel együtt. Rémülten vette észre, hogy nincs egyedül! A széles ágy másik felén egy bozontos fejű fickó pislogott álmosan. Csak bámultak egymásra, míg az ablak alól kacéran kurjongattak: "Mutatkozzék már az ifjú pár!" "Ne várassátok a násznépet!"
"Ennek fele sem tréfa" gondolta Juli és rátámadt a hálótársára:
"Ki vagy? Mit keresel az ágyamban? Hova kerültem?"
A fiatalember ekkor már kissé észhez térve, félszegen kezet nyújtott:
"Peti vagyok és te lennél a feleségem?"
"Micsoda? Életemben először látlak!" háborgott Juli
"Az rendjén van, én is először látlak, nagyon csinos vagy…" motyogta Peti
"Most azonban ki kell néznünk, hogy a nép elégedetten elvonuljon ebédelni, aztán megbeszéljük…" tette hozzá minden meggyőződés nélkül. Juli belebújt a csodaszép köntösbe, amit az ágy végén talált és az ablakhoz ment. Hatalmas, szeretet teljes üdvrivalgás fogadta. Peti is mellé állt, de őt már kissé enyhébben üdvözölték. Letudva ezt a "kötelességüket" a tömeg a falu felé
igyekezett, ők ketten magukra maradtak. Juli annyit kihámozott Peti zavaros elbeszéléséből, hogy kerestek neki egy menyasszonyt, mert öreg szülei megelégelték a tutyimutyiságát. Ő maga csak a békesség, meg szülei kedvéért egyezett bele. Közben arra is gondolt, hátha ő is valódi feleséget kap, mint a falubeli barátai… Az lenne álmai netovábbja, ha egymásba szeretnének - ahogy hajdanán a szüleivel történt! Elmesélte, hogy itt náluk az ablakba akasztott fehérnemű jelezte a násznépnek a házasság érvénybe lépését. Már templomba sem muszáj menniük, ha nincs kedvük, csak a tanácsnál kellene aláírni a hivatalos nagykönyvet harminc napon belül.
'Na, ebből nem esztek!" háborgott Juli. Arra is gondolt, hogy őt ugyan nem teszi feleséggé ez a cirkusz, keressék meg azt a másik bolondot. Peti csendesen felöltözött és egyedül indult az ebédhez. Rikán, de előfordult, hogy az új asszony kimerültségre hivatkozva nem jelent meg a lakomán, semmi baj, ha Juli itt marad. Úgy határoztak, hogy a kötelező látogatásokon kívül Peti békén hagyja Julit, aki végülis pihenni akart. Közben addig-addig beszélgettek, ismerkedtek, míg egyre több időt töltöttek együtt. Peti örömmel kísérgette Julit a szigeten… Mire Julinak haza kellett repülni, már sajnálta volna itthagyni Petit. Jóképű, figyelmes, iskolázott, eléggé visszafogott embernek ismerte meg, akiből akár jó apa is lehetne. Talán kicsit belé is szeretett? Peti megadóan kisérte a reptérre, neki ez a hét is gyönyörűséges ajándék volt, bár sosem lettek egymáséi. Juli hirtelen mélyen Peti szemébe nézett és megtalálta a megoldást:
"Hol is kell aláírni azt a könyvet?" ezzel sarkon fordultak a falu felé…

Ez mekkora

Ez mekkora! Ez mekkora?! Ez mekkora …egy ribanc! Kiteszi a …kiteszi azt az aranyszínű zsebkendőnyi vágygerjesztő alig bugyit az ablakába?
Kit érdekel, hogy nagy neki az XS-es méret? Mert teljesen nyilvánvaló, hogy azért biggyesztette az anyagmaradványt a szárítóra. Már az is vicces, hogy száradni kiteszi… vizes se tud lenni, mert mire a fürdőből az ablakhoz ér azzal a piszlicsáré ancunggal…na hagyjuk! Mosni se kell…egy vastagabb cérnadarab..egy…egy…pff…aranyszínű…mit akar ezzel mondani? Hogy aki felveszi aranyat ér? Netán az aranykalitka alatt rejlő triangulum hozzáillő ütőjét keresi?
Megvan, anyám! Fehérmájú! Hát dagadjak meg, ha nem azért függesztette fel, hogy mindenki lássa, hogy nyitva van az aranykapu, csak bújjanak rajta! Tuti nem egy pasija van. Bezzeg neki még az is van!
Jut eszembe a dagadásról, megnézem mennyit mutat a mérleg.
Lassan megfordulok az ágyba és érzem, mindjárt leszakad térdből a lábam.
Anyám szerint negyvenéves korom után reggelente az ágyból kikelve ha semmim sem fáj, az két dolgot jelenthet: 1. testen kívüli élményem van, 2. meghaltam.
Tehát a jó hír, hogy élek, főleg, hogy tegnap rátaláltam az igazak útjára és 40 éven túl de a 90 kiló előtt, talpig hónaljszagúan, végig tornáztam egy negyven perces intervallumos edzést anélkül, hogy kedvenc inkontinencia betétem elcsúszott volna a karácsonyra anyámtól kapott nyuggerbugyingóban még mielőtt a tegnapelőtti szemesbabfőzelék ellazította volna végbélzáróizmaimat… számomra ez a tény, felbecsülhetetlen értékű.
Magamra veszem a pongyolám és lassan elvánszorgok a fürdőszobába.
Tök sötét van…mondjuk az jól áll nekem, viszont akkor nem látom, mennyit mutat a mérleg nyelve. Na jó, legyen...felkapcsolom a villanyt.
Krisztusazégbe! nem…nem…asszem ez az én tükörképem. Loncsos és zsíros megint a hajam, az arcom nyúzott, szemem csipás és hatalmas lilás-fekete karikák vannak alatta. Nem mostam le tegnap a szemfestékem…príma..az orcimpámnál meg egy égbekiáltóan ronda, vörös, ocsmány pattanás kezdemény…ja..és tegnap este hagymát is ettem. Eszembe is jutott anyám egyik kedvenc mondása, aki mindig kirúzsozva vitte le a szemetet: „Egy nő adjon magára”. Hát én is adok magamra…halotti leplet, mert ezzel a kinézettel a szemét se jön velem együtt a lépcsőházba.
Óvakodva ráállok a mérlegre, nehogy még a lendület súlya is rám telepedjen a sajátomon kívül. Fülemben dobpergés zaja…ééés…
Naelmészteajódés…90 kg? Ez hogy történhetett? Tegnap 89 kg 10 dkg voltam úgy, hogy szinte csak zöldet ettem, mint: zöld tea, étcsoki –kizárólag a zöld papírba csomagoltat- kenyeret –amin zöld volt penész, na és ittam egy kis zöldflakonos kólát? Isten bizony, ha ettől több zöldet eszek, feltűnés nélkül beállhatok pittypangnak…pongyolában.
Miss aranykapu hogy csinálja, hogy ilyen tuti nuni bugyi a mérete? Gondolom, nőiesre hánytatja magát.
Egyébként megértem. Hozzávetőleg a századik újévi fogadalmon vagyok túl. Minden év december 31-én megfogadom, hogy január elsejétől csak csökkentet ch-jú kaját eszem, lisztet, cukrot, mint az ördögöt, ha kell akár fokhagymával és kereszttel, de távol tartom magamtól. Kizárólag nyírfacukrot, zöldségeket és gyökereket eszem, a zsírosbödön tájékára is csak akkor tévedek, ha az kókuszból van. Minden „namostaztántényleglefogyom” fogadalmam első pillanatai után nem egészen két héttel olyan állapotba jutok, hogy aki a „fehérkenyér” szót kiejti a száján arról meggyőződésemmé válik, hogy rasszista.
Kezdem azt gondolni, hogy számomra ez egy olyan feladat, mintha kávéskanállal vájnék lukat egy hegy gyomrából…felfelé.
Persze, anyámnak tudja a tutit:
„ Reggeliz úgy mint a királyok, ebédelj, mint az urak és vacsorázz , mint a koldusok!”
Én pedig szemtelenül folytatom: „és minden hétvégén járj velneszelni és bulizni a felebarátaiddal!
Csengetnek? Ilyenkor? Reggel 10 óra van? Postás nem lehet…
Jól van már! nem kell ennyire nyomni! Tuti az Ági, hogy megint kisírja magát az exe miatt! Áááh, ahelyett, hogy felhívott volna telón, vagy küldött volna inkább sms-t. Ép eszű ember vasárnap hajnal 10 órakor az igazak álmát alussza és nem ismerősökhöz csenget!
-Tudod Szilvikém beugrottam a pláziba, - és azzal a lendülettel tol félre az ajtóból anyám, majd megállíthatatlanul folytatja- mert tegnap olvastam a fészen, hogy őőőőőőőőrület milyen kiárusítás lesz fehérneműkből! Akkora bazi plakátokkal reklámozták ezt a kis falat miújságot, hogy nem bírtam otthagyni!
- Őrület? -kérdeztem lesápadva, miközben eszembe jutott, a jövőm. Igen, a jövőm, ahogy állok a bíróság előtt anyagyilkosságért és éppen a hirtelen felindulásból elkövetett súlyos testi sértésből próbál kimosni az ország legdrágább ügyvédje.
- Anyukám! Milyen őrület? Ettől nagyobb őrültséget, hogy ideállítasz vasárnap hajnalban harsogva egy darab aranyszínű bugyival, ami ráadásul xs-es, tehát nem is az én méretem és valami őrületről zagyválsz…
De anyám , mintha meg se hallotta volna folytatta:
- Elképesztő, mennyien vásároltak! Azt suttogták, hogy valami új babona vagy mi…tudod..ilyen szingli izé… ha kiteszed az ablakba, rövid időn belül megérkezik a nagy Ő!
Ekkor döbbentem rá…miss alig bugyi…alig bugyi nem egy fehérmájú, bulémiás, ribanc…hanem…
Kivettem anyám kezéből a bugyit. Finom tapintású anyag, tökéletesen kidolgozott csipkeszéllel. Becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt, megfordultam és oda sétáltam az ablakhoz…