Pipacs Peti nagyon unatkozott a mezőn. A többi pipacs illedelmesen nyújtózkodott a nap felé, és várta a méhecskéket, hogy beporozzák őket, de Pipacs Petit más fából faragták. Izgett- mozgott, libegett a szélben. Ha méhecske jött, elfordította fejét. Ha nap sütötte hátat fordított. Ha eső csapkodta, felemelte a fejét, és fürdött a cseppekben. A többi pipacs figyelmeztette:
- Vigyázz Peti, megharagszik rád a Méhkirálynő!
- Kit érdekel! - felelte Peti.
Máskor meg:
- Vigyázz Peti, megfázol, ha nem süt rád a nap!
- Kit érdekel! - vette oda Peti.
És újra:
- Letörik a szirmod, elfonnyad a szépséged az esőben!
- Kit érdekel! Unalmas a siránkozásotok!
És attól fogva Peti azt leste, hogyan tudná otthagyni a többi pipacsot a katonásan sorakozó fűszálak között.
Jött egy macska. “Ez most letép”- gondolta Peti. De a cica csak játszani szeretett volna: megpofozta bólogató pipacs- fejét, és odébb állt.
Jött egy kutya. “Ez most leszakít” - gondolta Peti. De a kutya csak megszaglászta, és odébb állt.
Jött egy kisfiú. “Ez most elvisz” - gondolta Peti. De a kisfiú is odébb sétált. Ekkor a kisfiú anyukája szólalt meg:
- Nézd csak, kicsim, megmutatom, hogyan lehet pipacs babát készíteni! - azzal leszakasztotta Pipacs Petit. A szirmait lefele hajtogatta, egy fűszállal megkötötte, így lett dereka. A szárából letépett egy darabot, és a szirmai közé hajtotta, így lett két karja. A szirmai végét kétfelé hajtogatta, és egy-egy fűszállal megkötötte, így lett két lába.
- De szép! - kiáltott fel a kisfiú. - Ide teszem, a padra, amíg megyek egy kört a rollerrel, jó?
- Persze, megvár itt. - felelte az anyja.
De Pipacs Peti nem akart a padon maradni. Amint magára maradt, nagyot nyújtózkodott.
- Végre szabad vagyok! - kiáltott fel, és útnak indult a parkban. Büszkén masírozott el pipacs társai mellett, akik csak a fejüket csóválták.
Ahogy ment, mendegélt, találkozott a macskával.
- Na megállj, te macska! Azt hiszed, csak úgy bárkit megpofozhatsz?
Azzal fogta magát, felugrott a cica fejére, és úgy összekuszálta a bajszát, hogy az nyikkanni se tudott. Pipacs Peti nagyon büszke volt magára.
Ahogy tovább ment, mendegélt, találkozott a kutyával.
- Na megállj, te kutya! Mit képzelsz, csak úgy szaglászol erre- arra?
Azzal fogta magát, a kutya farka hegyére pattant. Az le akarta szedni onnan, de nem érte el. Elkezdte hát kergetni a saját farkát. Addig- addig futott körbe-körbe, míg végül összegabalyodott lábakkal, kimerülten hemperedett a fűbe, mozdulni se tudott. Csak akkor engedte el őt Pipacs Peti.
Ment tovább, új kalandra. Akkor fékezett mellette a roller. A kisfiú volt az, akinek az anyukája életre keltette őt.
- Na megállj, te kisfiú! Azt hiszed, csak úgy száguldozhatsz fel-alá a rollerrel?
Azzal Pipacs Peti felugrott a roller kormányára, onnan a kisfiú vállára, onnan az orra hegyére, és ott úgy elkezdte csikizni, hogy a kisfiú menten tüsszögni kezdett.
- Hagyd abba! - nevetett fel a kisfiú. - Ez csikiz!
- Dehogy hagyom! Otthagytál a padon, most megkapod a magadét!
- Nem örökre hagytalak ott! Haaapci! Csak egy körre mentem a rollerrel. Haaapci! De most már gyere velem! - azzal a kisfiú az orrához nyúlt, és óvatosan leemelte onnan Pipacs Petit.
- Akkor megyek, ha akarok! - fonta keresztbe a karját Pipacs Peti a kisfiú tenyerén.
- Jaj, te pipacs, ne pimaszkodj! Leszel a barátom? Ígérem, elviszlek mindenhová. Még az oviba is.
- Mindenhová?
- Igen.
- Megmutatsz mindent?
- Igen.
- Még az ovit is?
- Igen. De ott csöndben kell lenned. Titokban.
- Hát… nem bánom. - azzal Pipacs Peti végigszaladt a kisfiú karján, és elhelyezkedett a pólója zsebében. - Menjünk.
Attól fogva Pipacs Peti és a kisfiú örök barátok lettek. Együtt játszottak, aludtak, ettek és ittak. De hogy mi történt az oviban, hogyan sodorta bajba őket Pipacs Peti pimaszsága, azt majd egy másik alkalommal mesélem el.
Tina Markus ezen írása megjelent a Minerva Capitoliuma júniusi számában. A magazin témája: "Virág, virágzás".
