Ennek a történetnek az előzményét itt olvashatod: Segítség

***

- Farkas! Azonnal indulnunk kell. A jótündér varázslata talán magához téríti Petit. - Piros mama szemébe tűz költözött, ahogy társára nézett.
- Nehéz lesz.
- Hát persze, hogy nehéz lesz. Ne cicázz, tudod, hogy mindig vannak akadályok, de mi ketten mindig leküzdjük. Úgyhogy ne vacakoljunk, induljunk.
- Félreértesz. A malac lesz nehéz.
- Hívd a többieket.
kreatív írás mesekönyv farkas- Éppen ez az. Szétszóródtunk. Nézd, néhány dolog megváltozott, mióta utoljára jártál itt. Csuklyás vadászok járnak az erdőkben, és üldöznek mindenkit, aki a szabadságot választja. Az arcukat nem mutatják meg, nem tudjuk, ki küldte őket. Végül a farkasok népe szétszóródott. Így van esélyünk a túlélésre. Ismerjük ezt jól, még a régi, sötét időkből. - Farkas lehajtotta fejét, csak rosszallóan felhúzott ínye mutatta haragját.
Piros mama egy pillanatra elhallgatott, majd egészen furcsa dolgot művelt: elkezdett tornázni. Fejkörzés, lábkörzés, csuklókörzés, majd a derék következett. Mindezt olyan hajlékonyan, mint egy tízéves lány. Aztán sóhajtott egy nagyot.
- Huhhh. Rendben. Működik a varázslat. Még mindig friss vagyok! Gyere, keressünk néhány botot. Az itteni ruhám a közelben van?
- Egy fa odvába rejtettem. Kövess!
Farkas odavezette Piros mamát egy közeli fához, s a gyökerek között rejlő odúban egy takaros csomag várta az idős hölgyet. Ráncos keze végigsimított a piros csomagoláson, majd kioldotta a kötelet. Hatalmas, piros köpeny bukkant elő elsőként, nagy piros kapucnival. Aztán piros szoknya, hosszú, földig érő, de mégis kantárban végződő. Végül egy puha fehér blúz rejlett a csomagban. Piros mama kigombolta az otthonkája felső gombját, aztán kérdően Farkasra nézett.
- Ugye, nem nézed végig?
- Forduljak el?
- Légy szíves!
Farkas vigyorogva fordított hátat, és Piros mama pillanatok múlva nagyot fújtatva szólt.
- Pffff. Kész vagyok.
- A köpenyedet elfelejtetted.
- Nem véletlenül. No, eredj, keress te is valami nagy husángot, meg néhány erős botot.
A Kerek erdő sűrű, erős fái bőven adtak rőzsét a gyűjtögetőknek, így hamarosan erős, hosszú faágakkal tértek vissza Peti malachoz. Piros mama határozott mozdulatokkal kötözte őket össze, majd rájuk erősítette a piros köpenyét is, elől pedig a piros ővből formázott hámot. Így készítettek hordágyat a barátja számára. Amikor azonban Farkashoz akarta erősíteni, az egy lépéssel hátrébb húzódott.
- Nekem kell cipelnem a malacot?
- Jajj, elfeledkezhetnél néha a múltról, te vén szamár! - csattant fel Piros mama.
Farkas felhúzta az ínyét.
- Szamár, az végképp nem vagyok.
- Jól van na. Majd néha cserélünk. De igazán kezdhetnéd te.
- Hát legyen. Már csak egy kérdés maradt. Merre induljunk?
- Mondtam már: a jótündérhez!
- Láttad a falut?
- Igen.
- A füstöt is?
- Igen.
- Mondtam: néhány dolog megváltozott, mióta itt jártál. Rég nem merészkedtem a falu közelébe. Az emberek megint barátságtalanok lettek a magamfajtával szemben. De eddig bíztam benne, hogy ott azért rendben mennek a dolgok. Egészen a mai napig. A fehér csuklyások egy csapata reggel betört oda, és egyszerűen feldúlták a házakat. A füst mindent belepett, és a malac sírva jött el hozzám. Hiába az elbizakodottság, azért van erő, amitől a kőfalak is leomlanak.
- Hagyd már ezt a régi nótát, Farkas!
- Igen, te vagy az, aki képes békét teremteni. Ezért úgy döntöttünk, elhívunk. A malac leszúrta a varázsbot egyik felét, én a másikat. Ő itt maradt őrizni az átjárót. A többit tudod.
- Igen, de mit változtat ez azon, hogy Petit el kell vinnünk a jótündérhez? - Piros mama türelmetlenül szegezte előre az állát, karját a mellén keresztbe fonva vizslatta az erdőt.
- Piroska, figyelj rám! Nem mehetünk a falu felé!
Piros mama elhallgatott. Tündérhonba a falun át vezetett az út. Ha elkerülik az utat, csak egy választásuk maradt.
- Át kell kelnünk az Üveghegyen.
Farkas lehajtotta a fejét. Tudta, hogy társa megértette, milyen nagy bajban vannak. Lassan mert csak újra ránézni Piros mamára, de amit látott, megdöbbentette. Piros mama ugyanis szélesen mosolygott.
- Nos, Farkas, készen állsz? Ahogy elnézem, újabb kaland előtt állunk. Te, meg én - mint már annyiszor!
Farkas szemében is láng gyúlt.
- Akkor hát...?
- Akkor hát nincs más hátra: mentsük meg a világot!

***
A történet folytatódik, kattints ide: Találkozás