Ennek a történetnek az előzményét itt olvashatod: Hívás

***

Pircsinek elege volt az egészből. A hetediknek éppen két napja lett vége, a többiek a suliból már szétszéledtek, Réka, a legjobb barátnője persze már a Balatonon. Csak neki kell megvárnia a bizonyítványosztást. Ez milyen genyaság már, minek itthon maradni, úgyis tudja már mindenki, mi lesz azon a papíroson. Harmincöt fok van, már most, júniusban, minek még a jövő héten fehér blúzt meg sötét szoknyát húzni! És ráadásul a nagyi vigyáz rá. A nagyi, aki totál elfelejt mindent, össze-vissza mászkál. Most is magára hagyta, valamiért lement a parkba. Biztos pletykál a többi mamikával.
Csak egy dolog éltette, a köldökzsinór, ami összekötötte a normális élettel, a többiekkel, a haverokkal. A net. Egész nap a mobilt leste, hogy merre jár Réka, mit csinált Márti. Nyomták a chaten, a közösségi hálón. Persze a többiek nem lógtak annyit a gépen, a Balatonon jobb dolga is akad az embernek, de Pircsi szinte elepedt már a normális társaságért.
Most is elővette hát a telefonját, de csak az üres képernyő fogadta.
- Afffene!
Ledobta a wifi. Kétségbeesetten próbált visszaemlékezni a jelszóra, de nem ment. Piros mama mindig olyan hülye jelszavakat talált ki, két napja megmondta, de nem írta fel sehová. Valami mesés dolog volt, de pontosan mi is...? Róka koma 55? Vagy Hófehérke 58? Az ötvenvalahány biztos, tiszta kiakasztó, minek rakja bele valaki a korát a wifi jelszóba is, mint Piros mama?
De Pircsi hiába próbálgatta, sehogy se találta el a megfelelő karaktersort.
- Nnna, ebből elég volt, lemegyek!
Pircsi belebújt a szandáljába, és lecsattogott a harmadik emeletről, hogy megkeresse a nagymamáját. Ő biztos tudja a jelszót. Kezét kellemesen hűtötte a vaskorlát, a lépcsők és a falak hideget leheltek felé. Kezdte magát egész jól érezni, amikor kinyitotta az üvegajtót, és megcsapta a fény és a meleg.
kreatív történet Pircsi meseEgy pillanatig elvakult, de aztán továbbment, le három lépcsőt, aztán jobbra, a park felé. Már fejből is tudta az utat, anya gyakran küldte át Piros mamához, hiszen egyedül nevelte őt. Becsukott szemmel is végig tudott volna menni a négyemeletes házak között, amik persze anyukája gyerekkorában még marha modernek voltak, de most az egyetlen szépséget a kis lakótelep körül megnőtt fák és bokrok adták. Meg a park, a házak végében. Ahol Piros mama szokta az újságot olvasni, vagy pletykálni, vagy ki tudja, mit csinálni.
Pircsi szeme még nem szokta meg a kora délelőtti verőfényt, amikor kilépett a házak közül, de meg mert volna esküdni rá, hogy Piros mama hátát látja, ahogy egy nagy kutya után sétál.
"Kié ez a hatalmas kutya?" - gondolta. - "És egyáltalán, mit akar Piros mama egy kutyával, soha nem engedte, hogy háziállatot tartsanak, még a húsvéti csirkéket is el kellett ajándékozni vidékre, pedig Rékáék megtarthatták, még vagy nyolc évig élt a Pipi, és tök jó fej tyúkként, szívinfarktusban halt meg végül."
Pircsi a nagymamája után akart igyekezni, de ekkor valami villanást látott a két fa között, és ott, ahol az előbb még Piros mama volt, most egyszerűen senki se állt. Az egész park üres volt.
Pircsi megdöbbent, még a szemét is megdörzsölte.
"Na jó. Biztos elvakított a fény, és valaki mást láttam. Vagy senkit. Viszont akkor hol a Mama?"
Pircsi rosszkedvűen fordult volna hátra, hogy az ABC felé keresse nagymamáját, amikor a szeme sarkából megint azt a furcsa villanást vélte látni. Visszafordult, és leesett az álla. A két fa között ugyanis ott állt két személy. Nem nagyon tudta, hogyan nevezze őket, mert ilyet még sose látott élőben.
"Atyám, filmet forgatnak itt, vagy mi?" - villant be az agyába, és ösztönösen behúzódott a bokrok árnyékába. Belőle nem lesz valóságshow szereplő, az már tuti!
Tátott szájjal nézte az árnyékból a két alakot. Az egyik egy magas nő volt, vakítóan fehér bőrrel, ami teljesen valószerűtlenül hatott itt és most, a harmincöt fokban. A haja fekete volt, de annyira, hogy Pircsinek az jutott eszébe róla, amikor a Márti anyukájának elszúrta a fodrász a festést, és tiszta szurokszerű lett az egész haja. Csak ezé a nőé nem volt sprőd, és törött, mint a Márti mamájának. De a legfurcsább mégis a ruhája volt, mert a nő valami középkori hacukát hordott: hosszú abroncsszoknyát, és buggyos ujjú blúzt, amit egy lehetetlen, zsinóros fűzővel fogott össze.
"Hát ilyen szerkóval se nyerné meg a suliban a futóversenyt." - gondolta Pircsi.
A másik alak viszont egy férfi volt, jó izmos, szóval vele nem kötözködött volna még a nyolc béből a Bendegúz se. Sőt, ha nem fényes nappal lett volna, Pircsi biztos visszaszalad inkább a házukba. Szorosan összehúzott sűrű szemöldöke alól szúrós, mindenen áthatoló tekintettel vizsgálgatta a környezetét, mint a préda után kutató vad. Csak a ruhája tette kissé komikussá: konkrétan testhez tapadó cicanadrágot viselt, hozzá meg egy buggyos, zöld színű felsőt, ami alig takarta el a combját. De az övéről a combjára lógó tok látványától megint lefagyott Pircsi arcáról a vigyor. Ekkora tőrt eddig csak a Hadtörténeti Múzeumban látott, de élő emberen, így kipakolva még tuti nem.
Szerencsére a két alak nem vette észre őt, hanem némi habozás után elindultak a tér másik vége felé, amerre a helyi kocsma - pardon! - eszpresszó volt.
Pircsi döbbenten állt egy percig, aztán hirtelen belévillant, amit az előbb látott. Azaz Piros mama hátának a látványa, aki ugyanott tűnt el, ahonnan ez a két alak előjött.
"És ha a Mama bajban van?" Pircsi egy pillanatig se gondolkozott tovább. Sietős léptekkel vágott át a parkon, és határozottan lépett oda, ahol legutóbb még a nagymamáját vélte látni. A két fa között aztán furcsán megremegett a levegő, majd a következő lépés után Pircsi megbotlott, és gurult, gurult lefelé egy dombon. A föld kemény volt, de a fa, ami megállította végül, még keményebb volt. Pircsi nem értette. Hiszen akár becsukott szemmel is végig tudott volna sétálni a környéken. És nem emlékezett arra, hogy bárhol volna lejtő, vagy domb. Legfőképp a két fa között nem volt semmi. Neki most a parkban kéne sétálnia, a kopárrá aszott fűszálak között.
Fölnézett.
Feje felett sűrű tölgyfák vontak árnyékot, azon túl pedig azúran kéklett az ég. Lába alatt a fű élénk smaragd színekben zöldellt.
Pircsi kétségbeesetten nézett körül. Egyetlen gondolat forgott a fejében:
"Hová kerültem???"

***
A történet folytatódik, kattints ide: Segítség