Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie

Nem volt mit tenni, szerette ezt a pasit. Próbált ellenállni, hűvös lenni, játszotta a megközelíthetetlent, de végül minden gát leomlott, és ő teljesen átadta magát a szenvedélynek.
Pedig már tizenkét éve voltak férj és feleség, és ha azt az időt is beleszámítja, amíg csak jártak, kész csoda, hogy még együtt vannak.
Hozzábújt a meleg testhez, és beszippantotta ismerős illatát. Milyen ritkán csinálják ezt, mennyire elfeledkeztek egymásról! Gábor csak a munka után rohant, reggelente zokniért turkált idegesen a fiókokban, fél kezében a laptop - táskával, amúgy teljesen felöltözve. Este úgy esett be a lakásba, ledobálta az öltönyét, játszott egyet a gyerekekkel, aztán mindketten álomba zuhantak. Gabi maga se volt már az a ruganyos testű lány, a három gyereket nem lehetett magassarkúban cipelni iskolába, oviba, edzésre, különfoglalkozásra! Az adminisztratív munka, amit a karrier helyett választott, pont ideális volt: időben el tudott menni mindenkiért, és akár pólóban - farmerben is beülhetett a gép elé naponta. Csak a feneke nőtt közben vészesen, akármilyen fogyós porokat is próbálgatott. De Gábor így is végig simította néhanap.
Aztán karácsonyra ezt kapták a nagyszülőktől, az ő szüleiktől. Egy hosszú hétvégét, kettesben! Hát persze, a gyerekek már elég jól elalszanak a nagyiknál.
Pakolni nem nagyon volt idejük. Bár Gábor kivett szabadságot arra a péntekre, mégis be kellett rohannia még valamiért reggel a munkahelyére. Gabi elvitte a gyerekeket, aztán beszórt néhányat a póló-farmer kombinácóból egy kisbőröndbe, mellé pakolta Gábor cuccait is. Csak bámulta azt a bőröndöt, és megriadt. Mit fognak ők most kezdeni egymással? És dühös is volt. Miért neki kell bepakolnia a férje helyett? Miért nem tudja félretenni legalább egy napra a munkáját? Miért várja el, hogy ő odaadó kedves legyen, ha még egy csöppnyi figyelmet se kap, ma se?
A hosszú autóút szótlanul telt el. Nehezen találtak témát, a munkát és a gyerekeket hamar kivesézték, és azon kapták magukat, hogy nincs miről beszélniük. Belesüppedtek a kék ég és a szürke betonút közötti sávba, és inkább némán száguldottak, mint hogy bevallják egymásnak, mennyire furcsa ez a helyzet, hogy ők vannak itt, ketten, és senki más.
A dunaparti apartman csodálatos volt, ilyet még nem is láttak Magyarországon. A falu éttermében költötték el az olajszagú vacsorát, amihez viszont ritka finom bort adtak. Elvittek egy üveggel, és lassan, kézenfogva sétáltak végig a sötétedő utcákon.
Az kis házhoz érve Gábor nem nyitotta ki az ajtót, hanem a Duna felé kanyarodott. Megálltak, egy darabig némán nézték a vizet. A férfi törte meg a csendet:
- Jó, hogy itt vagyunk, hogy itt vagy.
Mélyen a felesége szemébe nézett, aki fürkészve tekintett vissza rá. Látta a fáradtságot az ismerős arcon, mint minden nap, de ezúttal valami mást is meglátott benne. A lágyságot, az őszinte szeretet. A vágyat. Gabi nem tudott hűvös lenni többé.
Aztán már nem bírtak magukkal. Gabi felnevetett, mélyen, torokból, ahogy végigsimította a férje nyakát. Tisztára, mint húsz évvel ezelőtt! Lassan, sokáig csókolóztak, hogy aztán gyorsan tépjék le egymásról a ruhát. A kavicsok viszont baromira nyomták a feneküket, így Gábor berohant egy takaróért. Gabi vigyorogva nézte a holdfényben világító pucér feneket, amint a ház felé siet.
Felnézett a teliholdra, és egy hála-imát rebegett felé. Mert övé volt a világ legjobb pasija, aki előtt nem kell szégyellnie a megereszkedett hasát - hiszen a három gyereket neki szülte; aki elől nem kellett feszesítő bugyiba dugnia a fenekét - mert ő pont így szerette; aki még mindig imádta a melleit, még ha a szoptatás át is alakította azokat.
És egész éjjel őrülten ölelte a pocakos, borostás, izzadság-szagú férfit.
A hajnal ott talált rájuk, a Duna partján. Soha, még az esküvő előtt se volt még ilyen szenvedélyes éjszakájuk.
A gyerekek később nem értették, anyunak miért fáj a dereka, apunak pedig a térde, ha egyszer két napig pihentek. Mert azt nehezen lehetett elhinni, hogy a Duna-parton, napozás közben nyomták meg a kavicsok. A meleg mosolyt, amivel egymásra néztek szüleik az elkövetkező napokban, viszont pontosan érezték ők is. Valami biztos megjavult ott, ahová ők nem mehettek.
Attól fogva ha több volt a morgás, ha túl sok volt az összehúzott szemöldök, ha vitától remegett a levegő, a gyerekek csak ennyit mondtak:
- Nnnna, inkább menjetek vissza a Duna-partra, azok a kavicsok jót tettek nektek!

***
Ezt a történetet a képről írós játék részeként írtam. Az eredeti kép itt látható: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/149-kreativ-iras-kep-alapjan-14

Comments (2)

This comment was minimized by the moderator on the site

De jó kis történet, igazi szívmelengető!

This comment was minimized by the moderator on the site

Nagyon tetszett. Nem csak a történet, hanem ahogy megírtad. Köszönöm az élményt!

There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

Lájkold a Facebookon is!

Kreatív írás tanfolyam

A jobb agyféltekés kreatív írással 2 nap alatt íróvá válhatsz.

Jelentkezéshez, bővebb információkért kattints ide:

Író születik tanfolyam

 

Go to top
CLOSE WINDOW   X

Ne várj másra, olvassanak téged milliók!

kek nyilKattints, és olvasd el, hogyan! kek nyil

olvas a vilag