Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie

Az almafa alatti padot választotta, hogy megpihenjen. Mindig is jól érezte magát a kertben, és a májusi napfényben a virágokon átsütő fény megnyugtatta. No meg a madarak is kedvelték ezt a helyet. Ő is szerette a cinkéket, rozsdafarkúakat, még a szürke verebeket is. Gyerekkorában egyszer talált egy kis cinkét, kiesett a fészekből. Azt még haza is vitte, felnevelte, melengette, amíg saját szárnyán el nem tudott repülni a társaihoz.
Nehéz volt elsétálni az almafáig. Botjára támaszkodott, nehogy elessen. Azt nem akarta. Hogy itt szedjék össze, magatehetetlen, netán törött medencecsonttal. Aztán még kórházba kerül, ami maga a hosszú, elnyújtott kínzás.
Nem, megfontoltan és lassan tette egymás után a lábait, és támaszkodott a botra. Ráért, nem sietett. Megfigyelt útközben mindent: a zöld füvet, az apró százszorszépeket, a méhecskéket a virágokon. A fájadalmat minden lépésnél a bal lábában. A nehezen mozduló jobb kezet, aminek már a könnyű, alumínium bot is nehéz volt. Azért szorította, ahogy tudta, ki ne csússzon a kezéből.
Aztán odaért a kis padhoz, leült a párnák közé. Nagyot sóhajtott. Csak pár lépés volt ez az út, mégis mennyire elfáradt! Mint az egész élete... Mennyi szépséget, mennyi sírást látott már, mennyi mindent adott és kapott! Csak már annyira fárasztó minden. Még segítséget kérni is. Jó lenne egy kicsit pihenni.
Felnézett, nézte, ahogy a leveleket egy kis szellő táncoltatja, és ahogy átszűrődik közöttük a napfény. Milyen békés itt! Behunyta a szemét.

- Dédi, dédinagyika! Nézd, mit találtam! Katica!
A négyéves Bori boldogan futott át az udvaron. Dédi mindig meghallgatta őt, akármilyen sok mondanivalója volt is.
- Nézd, Dédi, ez egy egészen piros kabátos katica! Dédi!
Bori most vette észre, hogy a dédnagymamája szeme nincs nyitva.
- Dédike, elaludtál? Ébredj fel, nézd, katicát hoztam! - váltott a kislány hangja élesebbre. Ám az idős test nem mozdult a padon.
- Dédike, miért nem válaszolsz? Nem hallasz? Dédiiiii!
Bori szabad kezével megfogta a ráncos, sokat látott kezet. Hideg volt és száraz.
- Dédi, kérlek, nézd meg a katicámat!
Egy szellő szaladt át az almafa ágai között. Bori szája tátva maradt. Dédije vállára egy cinke ugrott, és háromszor megrázta a szárnyát. Hirtelen felpattantak a szempillák, és a sápadt-kék szemek a messszeségbe bámultak. Az égen egy felhőt átformált a kósza szél. A madárka tovaröppent.
- Dédike! - suttogta Bori mosolyogva. - Elaludtál?
- Csak... megpihentem. De csak egy kicsit. - és hálásan pillantott fel az égre, ahol a furcsa alakú felhő bodorott. Határozottan madarat formázott.
- Mutasd, mit hoztál nekem? Kicsi madaram! - fordult mosolyogva dédunokája felé az öregasszony. Még sok megbeszélni valójuk akadt.

***
Ezt a történetet a képről írós játék részeként írtam. Az eredeti kép itt látható: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/147-kreativ-iras-kep-alapjan-13

Comments (2)

This comment was minimized by the moderator on the site

jaj, de szép lett ez a történnet!

This comment was minimized by the moderator on the site

Köszönöm szépen!

There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

Lájkold a Facebookon is!

Kreatív írás tanfolyam

A jobb agyféltekés kreatív írással 2 nap alatt íróvá válhatsz.

Jelentkezéshez, bővebb információkért kattints ide:

Író születik tanfolyam

 

Go to top