Mary legyűrte a zsigereiből feltörő sikolyt. Tágra nyílt szemét a kislányra szegezte, és próbált valami utat vágni az agyában kavargó-kiabáló gondolatok között. Belekapaszkodott a takaróba, a lenvászon érdessége valós volt, és biztos. Halkan szólalt meg, és csak egészen kicsit reszketett a hangja:
- Mit szeretnél?
A kislány csak Bobbyt nézte.
- Játszani. - a hangja tisztán, ellentmondást nem tűrően csengett. Mary ösztönösen kinyújtotta a karját, védelmezően takarta el a kisfiút a lány elől.
- Nézd, ő most alszik. Hagyd így, békésen, jó?
A kislány szeme megvillant a mozdulat láttán.
- Ő már az én barátom lesz, örökre! - Maryre emelte a tekintetét. - Ne állj közénk!
Hirtelen feltámadt a szél, és valami megkoccant az ablakon. Mary odakapta a tekintetét: a nagy fa egy ága verődött az emeleti ablaktáblának. Mire visszanézett, a kislány sehol se volt.
A folyosóról léptek zaja szűrődött be a nyitott ajtón át. Jól hallhatóan járkált valaki ott kint. Mary ránézett Bobbyra: édesen aludt apja mellett, biztonságban. Óvatosan kibújt a takaró alól, és kiment a folyosóra. A zajok már nem onnan hallatszottak, hanem a földszintről. Motoszkálás és gyerekhangok szűrődtek fel a lépcső aljáról. Mary felkapcsolta a villanyt, és lassan, csöndesen odasétált a lépcső tetejéhez.
- Van ott valaki? - szólt le.
Ebben a pillanatban újra feltámadt a szél, és Mary egy furcsa nyomást érzett a hátán. Maga se értette, hogyan veszítette el az egyensúlyát, de egyszer csak megállíthatatlanul, hatalmas robajjal esett, zuhant lefelé a lépcsőn. Karja a korlátnak ütközött, maga alá fordult, és iszonyatosan fájt, ahogy lent, a földszint kövezetén landolt. A szél mintha hangokat formázott volna, és a hangok szavakká álltak össze Mary agyában: "Ne állj közénk!"
"Fel kell állnom valahogy, gyorsan" gondolta, amikor Tom hangját hallotta meg a lépcső tetejéről.
- Drágám! Mi történt?
Marybe élesen hasított a félelem, és elnyomott minden fájdalmat.
- Tom! Menj vissza Bobbyhoz! Ne hagyd egyedül!
- De... te elestél!
Tom aggódva nézte magatehetetlen feleségét. Tudta, hogy segítenie kell rajta.
A jó szándék vezette. Mint olyan sok embert. Pedig a feleségére kellett volna hallgatnia.

***
Ezt a történetet egy horror-lánc részeként írtam. A korábbi részek itt olvashatók: http://talentummobile.hu/kreativitas/tortenetek/120-lanc-lanc-horrorlanc