Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie


Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 780

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 1915

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 2622

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 2676

- Szia! Hát te miért sírsz?
A kislány Bobbyék házának lépcsőjén ült, és nem válaszolt, csak zokogott.
- Hallod? Mi a baj? - Bobby nem örült, hogy ott van a lány. Szeretett volna kimenni labdázni, vagy szöcskéket fogni, de most nem fért el a lánytól. És különben is, ha valaki sír, meg kell vigasztalni. Anyu mindig megvigasztalja őt.
- Ne sírj már! Hol van az anyukád?
- Elmentek.
- Egyedül vagy itt? - Bobby még soha nem látott olyat, hogy egy vele egykorú gyereket egyedül hagytak volna. A városban nem volt szokás. De csak pár napja költöztek ebbe a házba, és itt vidéken biztos mást engednek meg a felnőttek.
- Lementem a tóra, és most nem találom őket - válaszolt a kislány.
- Akkor elvesztél? - Bobby egy kicsit megkönnyebbült, hogy mégse hagynak itt csak úgy magára akárkit. De még mindig furcsa gombócot érzett a torkában, ahogy a kislányra nézett.
- Szóljunk anyukámnak, ő biztosan segít megkeresni a szüleidet.
- Nem akartam fürdeni, csak a halacskákat megnézni. Apa szerint nem szabad a tóhoz menni.
Bobby észrevette, hogy a lány hajából víz csöpög. Különös volt, mert korábban mintha teljesen száraz lett volna.
- Olyan egyedül vagyok! Gyere velem! Megnézhetnénk a halacskákat! - a lány kérlelően nyújtotta Bobby felé a kezét.
- Nekem nem szabad kimennem a kertből!
- Te is egyedül vagy, ugye? Nincs kivel játszanod? Gyere, játsszunk együtt! Menjünk a tóhoz, a halacskákhoz! Kérlek! Én örökké a barátod leszek!
Bobby úgy érezte, mintha vonzaná a lány, és nagyon lassan egyre közelebb húzódott hozzá. Mindjárt meg is érinti; igen, vele fog menni a tóhoz, és lesz végre egy igaz barátja.
- Bobby, kivel beszélgetsz? - anyu nyitotta ki hirtelen az ajtót.
- Hát vele, a kislánnyal. - mutatott Bobby a lépcső aljára. Ekkor vette észre, hogy ott nincs senki.
- Anyu! Itt volt egy lány, és a barátom akart lenni. De most... eltűnt.
- Bobby, ne beszélj itt össze-vissza, senki se volt itt, az előbb néztem ki az ablakon.
- De anyu! Tényleg itt volt! Meg akarta mutatni a halacskákat a tóban!
- Na ebből elég volt! Elő ne forduljon, hogy anélkül elmész, hogy elkéredzkednél! És most gyere be a házba, kész a sütemény. Ugye kérsz?
Bobby boldogan szaladt be a konyhába.
Mary elgondolkodva húzta be az ajtót maga mögött. Mikor ideköltöztek a városból, örültek, hogy ilyen olcsón találtak házat. Az ingatlanos csak annyit említett meg, hogy valami családi tragédia miatt hagyta itt az előző lakó. Az ajtórésből még visszanézett, és a szeme sarkából egy tócsát pillantott meg a lépcső alján. Száraz, napos idő volt, és meg mert volna esküdni rá, hogy az a tócsa az előbb még nem volt ott.
Megborzongott. Ahogy gyorsan becsukta az ajtót, elhatározta, hogy este beszél a férjével. "Talán mégis megengedhetjük magunknak azt a másik házat a főúton."
Ám estig még sok idő volt hátra. Végzetesen sok idő.

***
Ezt a történetet a képről írós játék részeként írtam. Az eredeti kép itt látható: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/116-kreativ-iras-kep-alapjan-3 

Comments (3)

This comment was minimized by the moderator on the site

Nagyon jó kis írás, tiszta borzongásos...pont jó most estére....

Márta
This comment was minimized by the moderator on the site

A horror-lánc folytatása már olvasható : http://egypercesborzongasok.blogspot.hu/2013/11/loreley.html

Pikatel
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location
Go to top