Sziasztok!

Nálatok ki gyújtja meg a gyertyákat ünnepekkor? És vajon ők mit ünnepelnek valójában? Kérlek, írd meg!
Alkotás közben ne feledd azt se, hogy könyvem, az Adventi Mesék akár karácsonyi ajándéknak is jó, olvass bele nyugodtan!

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Természet esen ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

 (Foto: Anne Stokes )

Vidi Ritával, a jobb agyféltekés kreatív írás módszertanának megalkotójával már réges-régen szerettem volna interjút készíteni. Most adódott is rá alkalom, ugyanis Nádasi Krisz karácsonyi kisregény-író pályázatot hirdetett az oldalán. A pályázat elbírálói között volt Rita is. Lássuk, hogyan is zajlott ez a folyamat - Vidi Rita szemével!

Hegyesi-Kovács Katalin: Kedves Rita! Akik voltak már nálad tréningen, mind tudják, hogy amikor jobb agyféltekés kreatív írást tanítasz, végtelenül megértő és elfogadó vagy. Aki ismer, az azt is tudja, hogy van egy másik oldalad is, amely szigorú minőség biztosítási elvek mentén szortíroz, és akár pár perc, egy oldal, vagy egy bekezdés alapján képes eldönteni egy alkotásról, hogy érdemes-e az elolvasására időt fordítani. A “Könyvbe zárt karácsonyok” zsűrijének tagjaként melyik éned került előtérbe? 

Vidi Rita: A zsűrizés időszaka, és a beküldött pályaművek olvasása közben örök és nagyon intenzív konfliktust éltem meg. A hétköznapjaimban inkább a jobb agyféltekémet használom, és amikor saját berkeinkből kikerült írókkal konzultálok, akkor is szabadon szárnyaltathatom a kreatív énemet, szorosan együttműködve egy írás jobbá tételén, az alkotóval. De a zsűrizés folyamán ilyesmire nem volt lehetőség: dönteni kellett, igen, vagy nem? Megfelelt a kiírásnak a mű, vagy nem felelt meg? Tetszene az Olvasóknak, vagy nem tetszene? Szó szerint szakadt rólam a víz, amikor a legelső kisregényt elolvasva úgy kellett döntenem, hogy nem “üti meg a mércét”, és úgy lefáradtam, mintha elhordtam volna egy hegyet.

Akkor meg is fogadtam, hogy életem utolsó zsűrizése volt ez, pedig még csak a munka elején voltunk.

Hegyesi-Kovács Katalin: Volt olyan történet, amit nagyon megszerettél, vagy valamilyen okból nagyon megmaradt benned?

Vidi Rita: Persze, sokról elmondhatom ezt, és most is elképedve gondolok arra, hogy mennyi író mozdult meg a kezdeményezésre! Mindamellett az, hogy mi miért érint meg bennünket olvasóként, az mindig egy csoda. Ebben a konkrét esetben volt olyan írásmű, amire azt mondtam, hogy mestermunka, de számomra nem adott túl nagy érzelmi töltetet, ugyanakkor volt olyan kisregény, ami végül nem került be, de most is látom magam előtt, ahogy felváltva nevetek és sírok az olvasása közben. De természetesen általam leginkább azok kerültek pozitív elbírálás alá (ú, utálom ezt a szót!), amik megfogtak, megérintettek, vittek magukkal, és azt gondolom, hogy az a kifejezés, a “vittek magukkal” volt számomra mindig a jelzőfény, hogy igen, ez jó lesz...

Hegyesi-Kovács Katalin: Itt egy pályázat került kiírásra, és így született meg a végső kötet. Mi a véleményed a hasonló kezdeményezésekről? Van-e piaca, létjogosultsága a “pályázati” könyveknek? Van más forma is, ahol azok, akik még nem érzik magukat érettnek egy teljes regény vagy saját kötet létrehozására, megjelenhetnek?

Vidi Rita: Az elmúlt közel három évben olyan sok könyv születését láttam, és olyan rutinom van már benne, hogy néha már azt veszem észre magamon, hogy íróknak úgy vázolom fel a könyvkiadás mikéntjét, mint a teafőzés rejtelmeit.

Megírod, kiadod, eladod, kész.

De tudom, hogy ez egyrészt nem mindenki számára könnyű, másrészt nem mindenki számára adottak olyan erőforrások, amik azért a könyvkiadáshoz kellenek: idő, némi pénz, kapcsolatok, elsőre mindenre ráérző grafikus, nyomda, stb. Ráadásul, akik írtak és adtak már ki könyvet, azok sem biztos, hogy minden hónapban megtennék ezt szívesen. Mindenképp óriási jelentősége van az ilyen lehetőségeknek, hiszen a RitArt Közösségi Könyvek Projektjén is látjuk, és Krisz karácsonyi kisregény-pályázatán is bebizonyosodott, hogy lehetséges, hogy mindenki előtt nyitva áll a kapu, de nem mindenki akar diadalív alatt átvonulni, sokaknak bőven elég egy ajtó is.
A piaci helyzet egy másik téma, és azt kell, hogy mondjam, a magyar piaci környezet igencsak speciális, dugig van rendkívüli helyzetekkel és “adottságokkal”, és ha röviden akarom jellemezni, akkor azt kell mondanom, hogy “nem épp jó a helyzet”. Teljes reformra lenne szükség, ami szerintem csak alulról kezdeményezve valósulhat meg, ha az írók kiállnak a jogaikért, és kiállnak önmagukért is. Ennek útját járják a pályázati és közösségi könyvek, szóval szerintem jó irányban vagyunk, de sok még a teendő, és csak a jéghegy csúcsát látjuk.

Hegyesi-Kovács Katalin: Mondj öt mondatot pro és kontra a magánkiadásról!

Vidi Rita: Öt mondat? Ez kínzás! :)
Nos, legyen: öt mondat a magánkiadás mellett

1. Olcsó - kis példányszámban olcsóbb a kiadás, főleg a digitális nyomdák létezése révén, így a nagyon drága ofszet nyomtatást el lehet kerülni. Ne feledjük a digitális kiadás lehetőségét, ami konkrétan ingyenes, semmibe nem kerül, csak pár kattintás az egész.
2. Gyors - a kész kézirat pdf-be szerkesztése után 1-2 héten belül megvan a kész, nyomtatott könyv, ha pedig digitálisan adjuk ki, akkor meg gyakorlatilag 5 perc az egész.
3. Profitos - a magánkiadásban két szereplőre rövidülhet az egyébként hosszadalmas és bonyolult kiadási folyamat, így a könyv fogyasztói ára és az előállítása közti különbözet teljes egészében az írónál maradhat. Ez nagyon jó árrés, vállalkozási szempontból sem egy rossz döntés saját könyvet írni, kiadni és eladni.
4. Senki nem szól bele - senki nem diktál határidőket, oldalszámokat, ide-oda sem ugráltat senki - gondolok itt a kiadóra, vagy az ügynökre - így a kiadással járó stressz nagy részét ki lehet iktatni. Marad helyette a boldog várakozás a könyv megérkezésére, mint mikor egy várandós kismama számolgatja a gyermeke születéséig hátralévő napokat.
5. Ez menő! - Szerintem menő az, ha saját kezünkben tartjuk az életünk gyeplőit, és nem mások döntenek a sorsunk felett, illetve nem mások felelőssége az, hogy nekünk milyen sikerünk van, vagy éppen nincs. Szerintem menő, ha valaki megtanulja azt az 5 lépést, amely révén kiadhatja a saját könyvét, és tesz a saját írói és kiadói sikereiért, hiszen ez két külön szakma is egyben! Szerintem érdemes menőnek lenni :).

Tudnék ellene is mondani érveket, hiszen milyen boldog világban élhetnénk, ha az íróknak kizárólag annyi lenne a teendőjük, hogy megírják a műveiket, és felolvasóestekre járnak, hogy találkozhassanak az Olvasóikkal! De a világ nem ilyen boldog ebből a szempontból, és érdemes a realista oldalról megközelíteni a kiadást, némi optimista felhanggal, egyértelműen a magánkiadás mellett téve le a voksot.

Hegyesi-Kovács Katalin: Végül, ha van kedved, kérlek, mesélj, mi történik veled mostanában, milyen terveid vannak?

Vidi Rita: Most éppen én is a Közösségi Könyvek Projekt keretében menedzselem az első novelláskötetünk, az Univerzum megjelenését. Már a nyomdánál van a belív, és éppen visszaszámoljuk a napokat, várjuk, mikor érkezik nagy dobozban a könyv, hogy jól megszeretgethessük, és eljuttassuk az Olvasókhoz. Ebben a születési folyamatban én most, mint bába, vagy dúla segédkezem, és rá kellett jönnöm, hogy ezt is imádom! Közben írok is természetesen, egy új könyvön dolgozom, amely megint csak összefüggésben lesz a jobb agyféltekével, de már nemcsak az írás kapcsán. És persze készülünk a karácsonyra a családdal, éppen ma díszítjük fel a fát - mi ilyen korán kezdjük -, de már szeptemberben karácsonyi hangulatom volt a pályázatra érkező kisregények miatt, és nagyon várom, hogy én is egyben olvashassam mindegyik nyertes művet!

Hegyesi-Kovács Katalin: Köszönöm szépen, és könyvekben gazdgag, boldog Karácsonyt kívánok!

(Képek: vidirita.com és krisznadasi.wix.com)

Sziasztok!

Közeledik a Karácsony, és ígérem, a képek is az ünnepekről fognak szólni az elkövetkező hetekben. Elsőként a régi időket idézem meg - remélem, beugrik Neked is egy történet a képről!
Alkotás közben ne feledd azt se, hogy könyvem, az Adventi Mesék akár karácsonyi ajándéknak is jó, olvass bele nyugodtan!

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Természet esen ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

 (Foto: retrokimmer )

Sziasztok!

Mi az az erő, ami miatt összebújnak a legvadabb állatok is? Csak a hideg? Vagy valami más? 
Erről a képről az Adventi mesék legutolsó, karácsonyi története jut eszembe. (Ha szeretnél beleolvasni, kattints ide.) Persze, az egy kicsit más, de azért hasonló.
És neked mi jut eszedbe erről?

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Természet esen ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

 (Foto: Jody Bergsma )