Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie


Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 780

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 1915

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 2622

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 2676

Sziasztok!

Tűzoltó, katona, autóversenyző vagy Hős (igen, így nagybetűvel)? Engem nagyon megfogott ez a kép, kérlek, írj róla!

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Természet esen ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

kreativ iras keprol 118 hos 

 (Forrás: Steve R )

Comments (3)

This comment was minimized by the moderator on the site

Code d’honneur
SELMA PEARL·2016. MÁRCIUS 5.
A tea már majdnem kihűlt az asztalon. Az ablak mellett ültem és élveztem, ahogy a nap meleg sugarai elöntik a szobát. Behunytam a szemem és gondolatban messze jártam. A jövőmre gondoltam és arra, hogy...

Code d’honneur
SELMA PEARL·2016. MÁRCIUS 5.
A tea már majdnem kihűlt az asztalon. Az ablak mellett ültem és élveztem, ahogy a nap meleg sugarai elöntik a szobát. Behunytam a szemem és gondolatban messze jártam. A jövőmre gondoltam és arra, hogy vajon hogyan alakul majd a sorsom. Lassan jó lenne egy társ ebben a velőig hatoló magányban. Hirtelen kopogtak. A hatalmas ajtón Gróf Szvetanay lépett be. Gyors léptei alapján idegesnek tűnt. A kertész felmondott - közölte. Kiléptem a teraszra és láttam, ahogy az idős ember fejét lehajtva távozik a főkapun. Nem szóltam. Lementem a rózsáim közé és azon tűnődtem, hogy hogyan tudnám pótolni ezt a jó lelkű embert. Aztán hirtelen felkaptam a szoknyámat és nemesi méltóságomat félredobva utána rohantam. Mikor utolértem könyörögtem neki, hogy jöjjön vissza, de azt mondta, hogy már nyugalomra vágyik. Elfogadtam és tiszteletben tartottam a döntését. Elengedtem. Visszaindultam a poros úton és közben a közeledő esőfelhőket figyeltem. Talán még visszaérek a kastélyba...Ekkor három férfi vágtatott el mellettem és az egyik a kardjára tűzte menet közben a virágos kalapomat. Felháborodva kiáltottam utána, de hiába. Hamar eltűntek a szemem elől. Már éreztem az arcomon az esőcseppeket, amikor visszaértem a kapuhoz. Felmentem a szobába és megittam a maradék teámat. Másnap kora reggel kilovagoltam a közeli mezőre, ahol egy patak csörgedezik és leheveredtem az egyik fa alá. Éppen elővettem a kedvenc könyvemet és a könyvjelzőt kerestem benne, amikor odalépett hozzám a tegnapi férfi kezében a kalapommal. Nagyon dühös lettem, ugyanis a kalap szörnyen nézett ki. Ezért még megfizet - gondoltam. Mit olvas? - kérdezte barátságosan. A hátam mögé rejtettem a könyvet és nem válaszoltam. Valamiért nem jutott eszembe semmi értelmes. A férfi teljes csalódottsággal letette a kalapomat a mellette mélyen lehajló faágra és szomorúan elment. Micsoda bolond vagyok, pedig egész kedves volt - gondoltam. A távolból a nevemet hallottam. A dajkám már keres, hiszen már rég eljöttem és nem is szóltam neki. A hang irányába fordítottam a fejem és láttam, hogy közeledik. Aztán gondoltam megvárom a fa alatt és olvasni kezdtem. A hang viszont egyre furcsább volt. Egyre közelibb és egyre erősebb zajokat és robajokat hallottam a fejemben. Nem értettem mi történik. Aztán egy hatalmas robbanás és a nevemet már egészen közelről hallottam. Valaki szinte üvöltötte a fülembe. Gyere, mennünk kell! Szedd össze magad, tarts ki! Kinyitottam a szemem és egy férfi emelt fel a karjaiba. Ránéztem a karomra, ami alig látszott a vértől. Fájdalmat nem éreztem, de a vér egyre erősebben folyt a vállamtól az alkarom irányába. Mi történik? Hol vagyok? A férfi alig hallotta a hangomat, csak rohant velem. El kell érnünk a legközelebbi árkot, ott bekötözlek. Aztán pár pillanat múlva már be is kúsztunk egy hasadékba. Elvesztetted az eszméletedet. Éppen mögötted voltam, amikor eltalált egy repesz - mondta. Aztán ez az ismeretlen ember bekötözött és adott egy kis vizet. Kezdett belém visszatérni az élet. Szedtünk össze fegyvereket és tovább indultunk. Németek jöttek velünk szembe, de sikerült időben fedezékbe jutnunk. Azon gondolkodtam, miközben oltalmazón a közelemben állt ez az idegen ember, hogy milyen érdekes a világ. Sokszor nem törődünk egymással, de amikor ilyen veszélyhelyzet van, akkor olyanok leszünk, mint a legjobb barátok. Mindent megteszünk egymásért, hogy legyőzzük a lehetetlent. Igyekeztem fegyelmezett maradni és megőrizni legfőbb erényemet, a bátorságomat. Az álmomra gondoltam és mosoly jelent meg az arcomon. A férfi észrevette, de nem kérdezett semmit. Ő is mosolygott. Azt hiszem szavak nélkül is értettük egymást. Kézen fogott és rohantunk egyenesen előre, készek voltunk megvédeni a hazánkat és a jövőnket.

Read More
Horváthné Antal Zsuzsanna
This comment was minimized by the moderator on the site

Nagyon izgalmas, fordulatos írás, köszönöm.

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

Bányász élet

Nem voltak felesleges ágyaik, a kicsi házakba nem is fért több kettőnél. Az egyikben anya aludt a kicsikkel, a másikban felváltva a három bányász: apa és nagy fiai. Alig pirkadt, amikor apja megrázta Charl vállát, hogy a helyére...

Bányász élet

Nem voltak felesleges ágyaik, a kicsi házakba nem is fért több kettőnél. Az egyikben anya aludt a kicsikkel, a másikban felváltva a három bányász: apa és nagy fiai. Alig pirkadt, amikor apja megrázta Charl vállát, hogy a helyére bújjon a meleg vacokra. A fiú bambán bámult rá, még nyújtotta a kezét az elillanó álomban majdnem megérintett mézszínű hajzuhatag felé. Kamasz módra felesleges mozdulatokra pazarolta az erejét. Féllábon ugrálva kapkodta magára a rongyait, a forró kávét, amit anyja már az ajtóban nyújtott feléje, septiben felhörpintette.

Korábban akart beérni, hátha Maria ma is elkiséri az apját, és megpillanthatja. Most, hogy majdnem egy éve dolgozik, van reménye, hogy egyszer övé lesz az imádott lány.

Az akna körül még ott tolongott az éjjeli műszak is, de a váltás emberei szótlanul átvágtak köztük. Némán ereszkedtek lefelé a keservesen csikorgó felvonóval, csupán a szemükkel kérdezgették egymást.

Charl dolgozott a legmesszebb, neki még egy mérföldet kellett egy üres, sötét tárnában, kétrét görnyedve, futólépésben kocogni. A nehéz szerszámok meghúzták a karját, de panaszra nincs oka, hiszen felnőtt bért kap a felnőtt teljesítményért.

A vájárok már korábban leértek egy közelebbi felvonón, és kijelölték a mai adagot. Remélhetőleg kevés lesz a haszontalan kőzet, és időre kifejtik az elvárt mennyiségű szenet.
Délben elhúzódott a társaitól, mert elhagyta az ételes dobozt és nem volt kedve éhesen nézni mások falatozását. Egyik öreg utánament és kezébe nyomta a saját, szénporos kenyerét:
- Egyél fiam, nekem már minek? Utolsó nap dolgozom, belefáradtam!

Charl elgondolkodva rágcsált, hiszen az apja, a negyven évével, alig volt fiatalabb az öregnél. Máris kizsigerelt és inas a kemény munkától, árnyéka hajdani önmagának. Senkit sem ismer, aki negyven évet lehúzott volna a bányában, a nyugdíjhoz szükséges harminc évet is kevesen érik meg. Talán valami más kenyérkeresettel kéne próbálkoznia, míg ügyes keze el nem durvul a lapátolástól.

Amint felértek, még nagyobb, zajos tömeg fogadta őket. Talán itt lebzseltek egész nap? Eddig mindenki hazasietett műszak után, nem volt szokás a napot lopni! Valami megfoghatatlan nyugtalanság érződik a levegőben. Itt-ott sztrájkról suttognak…
Charl nem akart belekeveredni semmibe, amiből baja lehet, elszántan igyekezett a kapu felé.

Nem látta a rendőröket, nem hallotta, hogy neki kiáltanak. Fülsiketítő csattanást hallott és összeesett. Kapaszkodott volna Maria felé nyújtott, de egyre távolodó kezébe. Amikor úgy érezte, hogy a lány mézszínű haja melegen, puhán betakarja az egész testét, békésen elmosolyodott…

Read More
Agota
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location
Go to top