A bál

Fülledt lett a hatalmas bálterem. Ila az ájulás szélén lépett ki a kapu elé, hogy friss levegőt szippantson. Csodaszép, halványlila estélyije szinte úszkált körülötte az enyhe szellőben. Elégedett volt önmagával, hogy beadta a derekát és eljött. Bár régimódi, felesleges gesztusnak tartotta az ilyen elsőbálos, bemutató ceremóniákat, most mégis a fellegekben érezte magát. Egész este kézről-kézre adták a fiatal és fiatalos úriemberek. Úgy lebegett, repkedett a táncosai karján, hogy beleszédült. Vadiúj tánc-cipője alig érte a földet, és csak akkor fedezte fel újra a lábait, amikor kissé bizonytalanul elindult kifelé. Reménykedve hátranézett, de Tom nem követte. A virágillattól terhes levegő szinte újjá élesztette, de még nem akart visszamenni. Valami megfoghatatlan erő tartotta mozdulatlanul ott a lépcső tetején.

- Furcsa szertartás volt… szép fiatal lány egy ilyen öregecske emberrel. Biztosan felveti a pénz, manapság is nyomós ok - lökte oldalba a szomszédját Ana.
- Érthetetlen, hogy a menyasszony miért pont lilába öltözött - nézett a főasztal felé Eva, mintegy ellenőrzés képpen - és az is furcsa, hogy a vőlegény egyedül ült vissza a helyére, pedig hamarosan itt a menyasszonytánc ideje.
Nemcsak a két vénkisasszony csevegett ilyenformán, a násznép jó részét foglalkoztatta a kérdés… Fogalmuk sem volt, mennyire rátapintottak a lényegre.

Cinkosan összenevettek és a következő pillanatban már lefelé szökdécseltek a széles lépcsőn. Korai hópihék kavarogtak a kristálytiszta októberi levegőben, de Ila nem érzékelte a hideget. Kimondta a boldogító igent…
Biztosra vették, hogy a násznép nélkülük is képes lesz elpusztítani a fényűző lakomát. Tom hiába füttyentett, sehol egy taxi! Szerencsére, mert a nagy gonddal feldíszített limuzin nesztelenül odagördült eléjük.

Az avató bálon kezdődött, néhány évvel ezelőtt. Ila kiment levegőzni és arra eszmélt, hogy erős karok közt vergődik, de hiába. Betuszkolták egy sötét kocsiba és bekötötték a szemét. Az ilyen alkalmakra hivatott kis vészjelző bent maradt az asztalon hagyott erszénykében, és kiáltani sem tudott. Rövid döcögés után félhomályos szobában találta magát, és az ismerős hang megnyugtatta.
- Bocsáss meg, ha megijesztettelek - nevetett rá Tom - Nem volt más választásom. Apád elígért egy öregedő üzlettársának, aki a bál után rögtön el akart vinni magához…
- Valami rémlik - suttogta Ila - apa beszélt ilyesmiről, de azt hittem rossz vicc. Ezek után haza sem mehetek többé, mi lesz velem? Az egyetemet szeretném befejezni…
- Semmi gond, majd én gondoskodom rólad. Előbb-utóbb úgyis össze akartunk házasodni - kacsintott rá Tom - de van egy jobb tervem…

Így esett, hogy Ila haladékot kért és kapott. Mint engedelmes, jó kislányhoz illik, visszament az egyetemre és amint levizsgázott kitűzték az esküvőt. Megtörtént a szertartás, csak azt nem látták, hogy Ila egy semmitmondó cetlit írt alá az anyakönyv helyett…