Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie

Sziasztok!

Mindig szoktam egy pár sort írni ide, hogy jobban beinduljon a képzeletetek. Azonban erről a képről kapásból négyféle irány jutott eszembe; négyféle külön stílusban négyféle sztori. És még igazán el se gondokoztam róla. Remélem, Rád is hasonló hatással van, és beindul a fantáziád. Ezért nem is akarom megkötni, irányt szabni neki, vagy témát javasolni. Egyszerűen kíváncsi vagyok: vajon Neked is hasonló dolgok ötlöttek fel, mint nekem? Vagy teljesen más? Írd meg, és megtudjuk!

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Természet esen ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

kreativ iras keprol 90 szamuraj 

 (Foto: Lomography )

Comments (14)

This comment was minimized by the moderator on the site

Gősi Vali
Kegyelemért

Mondd, Uram, lehet-e még,
hogy minden megkövült fájdalom,
ami mélyen a szívembe égett,
egyszer majd könnyűvé válik?
De nem úgy, hogy valaki lelkébe
terhemet átrakom, mint szekrény
mélyéről sok unt, régi kacatom,
néha avitt...

Gősi Vali
Kegyelemért

Mondd, Uram, lehet-e még,
hogy minden megkövült fájdalom,
ami mélyen a szívembe égett,
egyszer majd könnyűvé válik?
De nem úgy, hogy valaki lelkébe
terhemet átrakom, mint szekrény
mélyéről sok unt, régi kacatom,
néha avitt nejlonzsákba,
koldus-szegények számára,
összepakolom,- nem,
nem így akarom!

E súlyos terhet – összes kínomat,
s minden kő-nehéz bánatom,
ha túlcsordul, mint szomjazónak szánt
tiszta víz, mit nem fogad be már a telt pohár –
létem végén, napfényes hajnalon,
langy eső után éledő,
színpompás szivárvány-hajlaton,
lenyomatként – mosolyokért –
magam után hagyom…!

Mondd, Uram! Lehet-e még
lelki szegénynek kegyelem,
holtaknak újjászületés?
Lehet-e, hogy minden teher,
ami fájón a földre nyom,
súlytalan száll majd el, oda,
hol a sírók is boldogok,
ahol fagyos lelkekre várnak
örök-szép, hó-tiszta otthonok?

Read More
Gősi Vali
This comment was minimized by the moderator on the site

Köszönöm szépen! Ez nagyon őszinte és mély lett. Igazán jó.

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

Már a sarkában hallotta a kutyák lihegését...
Inaszakadtából futott, nem törődve az arcába csapódó faágakkal, a tüskés bokrokkal, melyek megtépték a már jócskán viseltes rabruháját.
Menekült.
Nyomában kegyetlen őrei. Fontos volt nekik, hogy...

Már a sarkában hallotta a kutyák lihegését...
Inaszakadtából futott, nem törődve az arcába csapódó faágakkal, a tüskés bokrokkal, melyek megtépték a már jócskán viseltes rabruháját.
Menekült.
Nyomában kegyetlen őrei. Fontos volt nekik, hogy elkapják. Ha bárki tudomást szerez róla, ha bárkivel csak egy szót is vált... Nekik azonnal végük. Legjobb ebeiket küldték utána, a legkiválóbb embereikkel. Tudták, hogy nem menekülhet. Már csak néhány lépés választotta el tőlük a szökevényt.
A rab szomjas volt, éhes, és fáradt. Az állandó kínzás már jóelőre megtörte. Hirtelen térdre esett, éppen egy kis hegyi patak mellett. A kutyák már készültek rárontani.
Ám egyszer csak csengő hang hallatszott.
Lágy, de mégis átható női hang.
A kutyák nyüszítve húzták be fülüket-farkukat, az üldözők megtorpantak.
A patakból fénysugár tört elő, megvilágítva a rab arcát.
- Ne félj semmit, gyermekem! - modta a női hang. - Tudom, hogy ártatlan vagy, hogy gonoszok hatalmába kerültél, és a saját, önző érdekeik miatt kellett szenvedned. Azért jöttem, hogy megmentselek. Nézd, itt a kezem! Fogd meg jó erősen!
A patakból egy aranyszínűen ragyogó, vékony női kar nyúlt ki. A rab belekapaszkodott a hosszú, vékony ujjakba, majd a következő piillanaatban eltűnt a patak fenekén.
A fény hirtelen kialudt.
A fekete ruhás őrök, mintha álomból ocsúdnának fel, megremegtek, majd kutyáikkal együtt lassan megindultak a pattak felé.
Hiába néztek a csillámló vízbe, nem láttak benne semmit. Csak a meder alján a színes kavicsokat, a mohák között elúszó apró, karcsú testű halakat. Semmilyen jel nem mutatta, hogy a víz épp az imént nyelt el valakit. Ahhoz ráadásul túlságosan sekély is lett volna.
Egyikük nagyot sóhajtott, aztán szó nélkül megfordultak, és lassan elindultak vissza, az erőd felé. Egyáltalán nem siették el a hazzatérést. Tudták, hogy nemsokára igen komoly felelősségrevonás lesz az osztályrészük...

Read More
Györgyi
This comment was minimized by the moderator on the site

Hűha! És hová került aztán? Folytasd, kérlek!

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

én Péter vagyok Uram, látom arcomat. utat Te mutass !

MOLNÁR GÁBOR
This comment was minimized by the moderator on the site

Haiku. Szeretem. Köszönöm.

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

Búcsú

Kit látok e kristálytiszta vízben,
én lennék...., én magam...... ?
Ó patak, tükörképet mutatsz,
s én, megrettenek ki ez, az arc…. ?

Két fáradt, megtört, űzött szempár
csodálkozik, egy férfi mivé vált.
Kinek, már nincs családja,
cs...

Búcsú

Kit látok e kristálytiszta vízben,
én lennék...., én magam...... ?
Ó patak, tükörképet mutatsz,
s én, megrettenek ki ez, az arc…. ?

Két fáradt, megtört, űzött szempár
csodálkozik, egy férfi mivé vált.
Kinek, már nincs családja,
csak szívének, a nagy-nagy bánata.

Minden szerette ártatlanul meghalt,
és dúl-dúl a harc, egyre nő az áldozat.
Így nyugalmat hogy leljen a hazájában?
Helyét nem találva, békére vágyva…..


Ó tükörkép, hová lettél, miért torzulsz?
Szememből a könny akaratom ellenére hull,
fájó szívem így vérzik, egyben búcsúzik,
itt hagyok mindent, nincs már senkim.


Sok megalázás után, nagyútnak indulok,
idegen országban, hátha boldogulok.
Nincs más, kitől búcsúzzak, csak te, patak,
kavicsok, sziklák, de senki nem marasztal.

Read More
Alma
This comment was minimized by the moderator on the site

Szomorú, hogy aktuális. Köszönöm, hogy megírtad.

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site
This comment was minimized by the moderator on the site

Boldog születésnapot. Jó ez a varázslat, köszönöm. Kattintsatok rá, olvassátok.

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

Valamit elrontottam, hogy nem látom a beküldött versemet...?

Gősi Vali
This comment was minimized by the moderator on the site

Írtam: Nem létezel

Zöldi Réka
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

Lájkold a Facebookon is!

Go to top
CLOSE WINDOW   X