Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie

Sziasztok!

Jól esik egy kis felfrissülés, ugye? Ez a csöppség nem adja fel! És te?

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Természet esen ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

kreativ iras keprol 86 csiga 

 (Foto: Vadim Trunov )

Comments (6)

This comment was minimized by the moderator on the site

Gombán kiscsiga
Áll az erdőben. Ne kérdd-
Mihez hasonlít!

dr. Vermes György
This comment was minimized by the moderator on the site

Ez jó!

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

Csiga esete

Lassan mászik a csiga,
ráakad egy kis dombra,
megpihen a tetején,
szellő éri kis fejét.

Kibújik a házából
hátha jön egy kis zápor...
Enyhülés már érkezik,
az esőcsepp lassan hullik.

Ó de közben mi történik,
a dombocska növekedik?
...

Csiga esete

Lassan mászik a csiga,
ráakad egy kis dombra,
megpihen a tetején,
szellő éri kis fejét.

Kibújik a házából
hátha jön egy kis zápor...
Enyhülés már érkezik,
az esőcsepp lassan hullik.

Ó de közben mi történik,
a dombocska növekedik?
Míg a csiga csodálkozik,
a magasba emelkedik.

Ott élvezi a langyos záport,
mely kopog a csigaházon.
Felüdülést hoz az eső,
friss lesz, újra az erdő.

Read More
Allma
This comment was minimized by the moderator on the site

De jó. Mire felmászott, az meg megnőtt. Köszönöm.

Hegyesi-Kovács Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

“Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át…” de ma is csak gyalogolunk. Ez a dallam kószál a fejemben, könnyebben megy rá a lépés. Már észre sem veszem a lábaim mozgását, elvarázsol az erdő. A fák tetejét susogtatja a szél, de hozzánk már egy...

“Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át…” de ma is csak gyalogolunk. Ez a dallam kószál a fejemben, könnyebben megy rá a lépés. Már észre sem veszem a lábaim mozgását, elvarázsol az erdő. A fák tetejét susogtatja a szél, de hozzánk már egy szellőcske sem ér le, pedig egyre melegebb van. Ritkán szólunk egymáshoz, kár lenne a békés csöndet megzavarni. A lábunk alatt száraz ágak reccsennek, akadnak síkosan fénylő, léptektől lecsiszolt kövek, oda kell figyelni.
Ez nem is igazi vadon, néhol elég ritkás, és itt-ott gazdasági épületeket, házakat is látni. Útunk sokszor vezet keresztül magánterületen, ahol kis ácsolt létrán lehet megmászni a kerítést. Csapatunknak ingyen és bérmentve engedélyezik a túrázást. Persze nem minden földbirtokos ilyen nagylelkű.
Pár hete kis híján eltévedtünk, mert eltűntek a túrista jelek! Hiába néztünk körbe, sehol egy kék/fehér csík… Egyszercsak furcsán foltos fákra figyeltünk fel. Napokkal később derült ki, hogy a gazda kissé hibbant nénikéje barnával átkente a jeleket! Mert ne mászkáljon senki az ő területükön! De ne ám! A kis öregasszony nem restelt napokig egy hosszúnyelű meszelővel bejárni az erdőt, hogy lefesse a jelzéseket! Végül nekünk lett igazunk, mert a hivatalos egyezség több évre megköttetett, és mi gyakorolni is akartuk a jogainkat. Önkénteseink újabb jeleket festettek, és ezek időtállónak bizonyultak. Nem tudni hogyan győzték meg a harcias nénikét, de azóta zavartalanul róhatjuk az ösvényeket.
Amúgy a magánterületeken többnyire szorgalmazzák a túrista utakat, persze vigyázunk, nem szemetelünk, és a viharok után önkéntesek hada vonul ki a letört ágakat feltakarítani, és az ösvényt biztonságossá tenni.
Felfigyeltem, hogy egyik fiú állandóan az esőt emelegeti. Mindenkitől kérdi, vajon esik-e már a városban? Találgatja, mikor ér bennünket utól? Ide nyugalomra vágyva jöttünk, senkinek sincs szüksége ilyen vészmadárra. Ha esni akar, hát essen, egy bakancsost ilyen csekélység nem riaszt el. Felkészült kis csapat vagyunk, de ki ez az izgága emberke? Faggatásomra örömmel beszámolt, hogy ő gombát remélt szedni, ami köztudottan tilos. Sajnos semmit nem vihetünk haza a fotókon és az emlékeken kívül… Sosem néztem körül gomba-ügyben, de biztosan itt is előfordulnak titkos lelőhelyek, hiszen a feltételek adottak. A helyiek valószínűleg ismerik a folyásokat, ahogy nagyapám is tudta mikor, hol, milyen gomba várható erdőn-mezőn. Talán a nénike is ebből a meggondolásból akart minket elzavarni…?
Már úgy látszott megúsztuk, amikor teljes erővel lecsapott ránk a zápor. Elő az esőkabátokat, negyedórás futólépés a busz felé… Mivel jobban a lábam elé kellett figyelni észrevettem egy gombát! Nem volt egyedül, ahogy boldogan az eső felé nyújtózkodott, egy picurka csiga bizony meglovagolta!

Read More
Agota
This comment was minimized by the moderator on the site

Mindenki vágya teljesült végül. Köszönöm, Ágota.

Hegyesi-Kovács Katalin
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

Lájkold a Facebookon is!

Go to top
CLOSE WINDOW   X