Gősi Vali
Időtlenül

Hogy mi a boldogság,
már régen nem kérdezem.
Elég nekem, hogy minden hajnalon
egyszerre ébredsz velem,
és mentsváram vagy sötét, fénytelen
esteken, időtlen idő óta, kedvesem.
Te vagy a rejtekem, ha gond, baj,
félelem nyugtalanít,- vállad
a búvóhelyem, két karod menedék,
oltalom nekem.

Hogy mióta, s meddig őrizzük
szerelmünk egy ütemre járó
életritmusát, sem kérdezem,
de amíg lehet, vigyázok rád,
szerelmesem! Te csak becézz,
simogass, ébredj örökké velem!

Süvíthet szél, dúlhat vihar,
fölöttünk mindig csillagfény
derül. S ha a Föld végül mégis
kihűl, csak akkor, csak együtt
halunk. Csak akkor, csak együtt
hagyunk magunk után holt
szerelmet örökül, ha fáradt
szívünk összesimulva
pihen majd, időtlenül.

- Nem tudod, Esteban kapott végül Zeitungot?
- Nem tudom, tegnap nem jött haza.
- Ilyen ez a latin vére, látod?
- Igen, Herbert.
- Szép napunk van ma Gutta.
- Igen, Herbert.
Néma zaj terítette be a tájat, a távolban lévő feszültségátalakító állomás búgása orgonapontja szennyezte csak az atmoszférát.
- Látod, igazam volt Gutta...
- Miben, Herbert?
- Hogy itt Westfáliában sose keres majd minket a Moszad...
- Igen, Herbert.

Wellness a mezőn

Lajos és Jolán egy napon születtek, csak öt év eltéréssel. Születésnapjukon esküdtek örök hűséget egymásnak. Most nagyon kerek évforduló ünnepe közeledett.
Arról beszélgettek mit szeretnének e jeles nap alkalmából. Jolán ábrándozva így szólt:
- Te Papa, én szívesen elmennék egy wellness fürdőbe! Fürödnék, vagy ülnék a medence partján, olvasnám a kedvenc újságomat.
- Veled tartanék! bólintott rá Lajos. De, előtte vennék egy új távcsövet. Amíg Te olvasnál, addig Én fürkészném a tájat!
- Jaj Lajos! - Mi már az öreg fájós lábainkkal nem megyünk sehova! - zárta le a beszélgetést Jolán.
A lányuk "véletlenül" mindent hallott. Eldöntötte megszervezi szülei óhaját. Az ünnepnapon megjelent kocsival családjával együtt a szülői háznál. Megkérte őket üljenek be a kocsiba. Szülei izgatottan foglaltak helyet az autóban. Meg sem álltak a hatalmas zöld rétig. Kedves volt számukra ez a hely, mert régebben sokat jártak ide kirándulni. Örültek, hogy újra itt lehetnek. Hát még amikor a család kipakolta: a székeket, lavórt. Ebbe a közeli gyógyfürdőből való vizet öntöttek. Kényelmesen elhelyezkedtek, belelógatták fájós lábaikat. Jolán kezébe adták kedvenc újságját, Lajos pedig megkapta az új távcsövét. A két idős összenézett és mosoly került a szájukra.
Aztán Jolán megkérdezte: - Honnan tudtátok mire vágyunk?
Ne haragudj anya! - "véletlenül" meghallottam! - vallotta be a lánya.
Erre a két ünnepelt mintha összebeszéltek volna egyszerre mondták: - Köszönjük szépen ezt a wellnesszel egybekötött boldog napot!