Azt hittem

Azt hittem, jól szerettelek,
hogy meghaltam volna nélküled,
de túlbecsültem önmagam,
hiába volt a jelmondatom, hogy
szeress, ölelj, ha élni vágysz,
akkor is, ha halálra válsz,
mert szíved-lelked már tetszhalott,
és érzed, hogy mindjárt összerogysz,
de halni is rajongva menj,
szerelem-himnuszt énekelj!

Már tudom, nem jól szerettelek,
daloltam szirénénekemet…,
de te sem szerettél, valld be hát,
elbuktál minden iskolát!
*„Ki kérte forró haragod?
Szeretni ki bujtogatott?”
Sohasem voltál önmagad,
soha nem adtad magadat!
Rettegés volt az életed,
hogy élhettem volna nélküled!

Hát szíven talált a végzeted,
és velem telt gyáva életed!
Hiába már, hogy lelkesedsz,
véresre martad szívemet!
Mesterkélt, hamis szenvedély
ami a nagy úton elkísér,
eltitkolt, gyűlölt haragod
halni is követ már, te bolond!
Ne szóljunk! Jobb, ha hallgatunk,
s bűnünktől összeroskadunk!

(* Váci Mihály, Te bolond!)

Tangó

Fülledt a levegő
szemünk se rebben
aprócska kezed
erős kezemben
csípőd a csípőmhöz
vadul simul
s én táncolok Veled
megállíthatatlanul.
Minden lépésünk
fülledt erotika,
ez a mi szerelmünk
örök titka…
s ha elfárad lábunk
egy székre rogyunk
szenvedélyünknek mi
így hódolunk….
Te az ölemben ülsz…
mi kell még???
A tangó
bennünk
örökre ég…

- Ide figyel te kis gennyláda - sziszegte a hatalmas termetű Moretti nyomozó, miközben fogai között a vele szemben ülő, rosszarcú, izzadságszagú Bennett pofájába préselte a cigarettafüstöt. - Komolyan azt akarod, hogy beszopjam ezt a vérszegény sztorit? Te tényleg hülyének nézel engem, Beni? - Utoljára kérdezem - ordított fel hirtelen, és lapátnyi tenyerével akkorát csapott az asztalra, hogy az ajtó előtt posztoló rendőr kirántott fegyverrel rontott be a szobába - melyik surmó haverod csinálta ki Carlt? - Nagyot slukkolt a cigiből, majd a csikket a padlóra ejtette, és rátaposott. Borostás arca már csak pár milliméterre volt a zsíros hajú, megbilincselt bűnöző arcától, és hájas Beni, ez a sokat próbált, közismert alvilági figura most úgy érezte, a hadnagy szinte felnyársalja őt szúrós, csontig hatoló tekintetével.

Bennett lassan lehunyta Moretti öklétől feldagadt szemhéjait. Hallotta, ahogy a berohanó rendőr behúzza maga mögött az ajtót, hogy tovább posztoljon a folyosón. Köhögés rázta meg a testét, szájából alvadt vért, és egy letört fogdarabot köpött a földre, pontosan a hadnagy dekje mellé. A torkát kaparó bűzös cigi füstnél csak a szemébe világító asztali lámpa fénye zavarta jobban. Utálta a kihallgató szobákat. Ezeket a szűk, áporodott szagú, sötét helységeket, melyeknek teljes bútorzata általában nem volt több egy rozoga asztalnál, két masszív széknél, és egy éles fénnyel világító vallatólámpánál. Nem ez volt az első, amelyikben megfordult, és biztos volt benne, hogy nem is az utolsó, de ez most más volt.

Ez most kényes szitu. A rendőrgyilkosság nem gyerekjáték. Ha ezt a nyakába varrják, úgy meg mérik érte, hogy a cella ajtajára még egy műanyag lakat is rárohad, mire legközelebb szabadlábra kerül. Ez most meleg pite, ráadásul ez a Moretti a szövetségiektől jött, azok pedig nem hülye gyerekek. Szóval észnél kell lennie, ha a következő tizenöt évben is szeretne puncit szagolni, mert ez az egyetlen, amihez a kóterben nem fog tudni hozzájutni. Lassan kinyitotta a szemét, és az előtte álló rendőrre nézett. Hosszú percekig méregették egymást néma csendben, végül lassan, nyugodt hangon beszélni kezdett.

- Hallgass ide kopó. Magasról teszek rá, hogy Te mit hiszel és mit nem. Ha tovább püfölöd a fejem, azzal csak azt éred el, hogy véres lesz az inged amikor leköplek. - Hogy nyomatékot adjon a szavainak, kiköpött oldalra. Moretti kénytelen volt hátrébb lépni, ha nem akarta, hogy ez az állat összevérezze az ingjét. - Már elmondtam, amit tudok. - Folytatta hájas Beni. - Nekünk fogalmunk sem volt róla, hogy az a kis pöcs rendőr. Alig fél éve fogadta be a család, és a kormányzó lányának elrablása volt az első komolyabb meló, amibe bevettük. A kölyök ügyes volt. Nem kérdezett, gyorsan és precízen tette amit mondtunk neki.

A balhét négyen csináltuk. - folytatta - a Kölyök - merthogy időközben ez lett a beceneve a ti Carlotoknak - a Vastag Jack meg én intéztük a kiscsaj sorsát, a Nyelves Tom volt a sofőr. Könnyű préda volt. Bekopogtunk, azután megkötözve, zsákkal a fején, a csomagtartóba raktuk Miss. csinibabát. A Sárga Csikó nevű pub fölött bérelt lakásba vittük. De ezt már tudod. Ott találták meg annak a szarhá... szóval a társad hulláját.

- Csak kevésen múlott, hogy Moretti nem kevert le egy újabb hatalmas pofont Bennettnek. Nehezen, de végül is erőt vett magán. Nem akarta félbeszakítani a hájast, hátha amaz hibázik. Minden idegszálával arra figyelt, amit Beni hazudott neki, mert, hogy hazudik ez a dagadt disznó, abban biztos volt.
- Folytasd. - Mondta most már nyugodt hangon, és leült a fogollyal szembeni székre. - Mi volt az után, hogy megérkeztetek a lakásba?

- Amikor oda értünk, Vastag és Nyelves elmentek, hogy hozzanak valami kaját. Kölyök a szobában maradt azzal a bukszával, én meg a fürdőbe mentem, hogy lemossam magamról a vért. Az a mitugrász inas a kormányzó házában ugyanis megorrolta párszor a homlokom, amitől ő elájult, én meg csurom vér lettem. Szóval álltam a mosdónál, mostam az arcom, közben pedig véletlenül belenéztem a mosdókagyló szélén álló ócska borotválkozó tükörbe. Mivel az ajtót nyitva hagytam magam mögött, jól szemmel tudtam tartani őket. Láttam, hogy a Kölyök felállt a fotelből, és a hajánál fogva térdre kényszerítette a lányt maga előtt. Mivel háttal állt nekem, csak elképzelni tudom, hogy mit akart a csajtól, és őszintén mondom zsarukám, egy kicsit meg is lepett. Sose hittem volna a kis szarcsimbókról, hogy erőszakos is tud lenni egy nővel. Ismerek pár stricit. Te is. A Kölyök nem tűnt olyannak, aki nőket ver, de hát az élet csupa meglepetés. Azért annyira nem viselt meg a dolog. Gondoltam gyorsan végez, nagyon meg úgy se fogja bántani a bigét. Ahhoz túl sokat ér egy kormányzó lánya. Már épp töröltem az arcom, amikor hallottam a lövést. Mire megfordultam, a Kölyök a földön feküdt habzó szájjal, az a szuka pedig rám szegezte Carl pisztolyát. Nem sokat szaroztam, hidd el, van reflexem az életben maradáshoz. Bevágtam magam előtt az ajtót, de így is elkéstem. A ribi átlőtte a vállam. Elájultam, és kórházban tértem magamhoz. A többit már tudod, Moretti. Carl halott, Meggie pedig eltűnt. Nem tudom hol van, nem mi tűntettük el, de, hogy őszinte legyek, ha mi találjuk meg hamarabb, és nem Ti...

- Csendben nézték egymást. Hájas Beni fészkelődött. Megbilincselt karjai, és átlőtt jobb válla is erősen zsibbadtak már. A nyomozó lassú, halk hangon kezdett beszélni.

- Azt csiripelik a madarak Beni, hogy a Kölyök ki akart szállni. Úgy hallottam, beleszeretett valakibe, és azt tervezte, megcsinál néhány balhét, azután lelép. Tőlünk is, tőletek is. Tudok arról is, hogy a kormányzó lányának új udvarlója akadt nemrég, akit senki nem ismer ugyan, de a személyleírása pont ráillik a Kölyökre. Azt is csiripelik, Te hájas varacskos disznó, hogy Carl többször is megmentette az életedet. Tartoztál neki, jól mondom? Beni nem nézett rá, tekintete a padlóra tapadt. - Mit akarsz ezzel kopó? - kérdezte. - Hogy mit akarok? Semmit. - folytatta Moretti. - Csak tudod, nem értem, hogy a redvába tudta Carl arcát a felismerhetetlenségig szétroncsolni az a kis ékszer, amit ő pisztolyként hordott magánál?

- Hájas Benni lesütötte a szemét. Nem tudott mit mondani. Érezte, hogy ezt most megszívta. Ez a Moretti kemény gyerek. Tudta, hogy be fogja váltani, amit ígért. Ránézett a rendőrre, és merev arccal így szolt. - Végeztem. Nem tudok többet vagy mást mondani. Amit tudtam, elmondtam. Az ügyvédem nélkül mostantól nem beszélek. És most vitess a cellámba kopó. Fáradt vagyok, és untatsz.

- Moretti felállt, az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Fejével intett a belépő posztnak, az pedig egy hosszú bőrszíjat rakott Bennett bilincsére, és elvezette őt. A nyomozó behúzta maga mögött az ajtót, az irodájába sétált, és a hatalmas íróasztal mögötti kényelmes székbe rogyott. Kihúzta a jobboldali fiókot, kivette a konyakot és teletöltötte a poharát. Kicsit üldögélt még maga elé bámulva, majd egyetlen hajtásra kiitta a finom, minőségi italt, amit még Carltól kapott. Hirtelen az asztal sarán levő fekete telefonért nyúlt, és tárcsázott. Amikor felvették, rekedt hangon szólalt meg.

- Szabad vagy kölyök. Isten veled. - Mondta, és letette a kagylót.

Ebédre szerettem felmenni az emeletre, mert valahogy jobb étvágyam volt a tágasabb, levegősebb térben, és nem utolsó sorban reményem volt beleütközni a messziről csodált kollegámba, OJ-be. Találó beceneve a későbbi gyilkosról szakadt rá, mert ő is szoborszerűen izmos, magas, csokibarna férfi volt. Csodálkoztam mit keres a futószalag mellett robotolva, de beszélgetni vele eddig csak munkáról, meg kocsikról volt alkalmam. Tudtam, hogy ő is itt fent ebédel és olykor a heverjaival egy-egy menet dominóra is futja az idejéből. Ma pont előttem állt a sorban és áhitattal figyeltem az erőtől duzzadó karját, ahogy a teli tálcát könnyedén tartotta és bizony sóvárogva magam köré képzeltem eme karokat!
Szorosan mellém állt, és míg szalvétát és evőeszközt vettünk magunknak, természetes hangon közölte:
- De szívesen megdugnálak! - mire én
- Mikor?
Alig eszméltem, ő már ott sem volt. Ez nem lehet igaz, gondoltam, csak a képzeletem teng túl! Ilyen egyszerűen nincs! Közben egy másik kollega egyenesbe hozta a tálcámat és aggódva kérdezte
- Rendben vagy? Segíthetek?
- Semmiség - hebegtem és leroskadtam a legközelebbi székre
Visszaálltam dolgozni, de a környezetem szinte ködbe veszett, csak OJ életnagyságú képe volt előttem, méghozzá anyaszült meztelen. Alig tudtam a kezeimet automatikusan, feltűnés nélkül a beidegzett mozdulatokra kényszeríteni. OJ teljes valójában, melós overallban, hajladozott kissé odébb tőlem. Ő látszólag gondtalanul tette a dolgát, mintha mi sem történt volna. Szokás szerint a kigyúrt teste szabályos mozdulatain legeltettem a szemem tisztes távolról. Ez most élvezet helyett csak jobban felkavart, alig vártam, hogy végre szabaduljak a műszakból. Kimenet “véletlenül” megint egyszerre értünk a jelenléti automatához, félálomban céloztam be a kártyámat:
-Ha megszólal, itt ájulok el- suhant át az agyamon.
-Ötkor várlak. 2013, csengess fel! - suttogta a fülembe és hangosan kiáltva igyekezett a haverok után
-Ma fizetek egy sört! Ki csatlakozik?
Fogalmam sincs hogy értem haza, persze végig az zakatolt az eszemben, hogy álmosan, fáradtan, feldúltan ne üljünk volánhoz! Tudni illik, hogy vadiúj jogsimat alig egy hete kaptam kézhez. Otthon aztán a másik gond szakadt rám:
-Ha bevállalom és kiderül? Én leszek a téma!
Azt tudtam, hogy egyedül él, azt is melyik bérházban, hiszen figyeltem, begyűjtöttem minden hírt vele kapcsolatban és csak messziről, titokban rajongtam érte… vagy mégsem észrevétlenül? Nemrég beszéltünk is a kocsikról, hogy én egy Novát néztem ki magamnak hatezerért, ő akkor a tizenötezerért megrendelt, személyre szabott Covett-re várt hetek óta. Ha elmegyek, mit vegyek fel? Örök női dilema, pedig ha minden jól megy úgysem az öltözékemre lesz kiváncsi. Száz szónak is egy a vége, 4:55-kor benyomtam a 2013-at. Katt, beengedett. Remegő térdekkel vonszoltam magam a liftbe, szerencsére üres volt. Huszadik emelet. A folyosó végén láttam, ahogy a kibukkanó fejével int, felé ballagtam. Ólomlábakon, egész testemben remegve, a szégyennel vegyes vágyakozás úgy hatalmába kerített, hogy kis híjján sarkon fordultam. Lesz, ami lesz, automatikusan meneteltem tovább és beestem az ajtón. Egyenesen az áhított erős karokba. Hosszú percekig szorosan, némán tartott, közben majdnem elsírtam magam, hogy milyen bátran bemerészkedtem az oroszlán barlangjába. Babusgatni kezdett, ráérzett és dícsért a bátorságomért, közben besétáltunk a nappaliba. Rögtön nyugtatott, hogy erről senkinek sem kell tudni, ez két ember dolga. Régóta vetkőztet a szemével, nézegeti a tökéletes alakomat, úgy látta engem is érdekel a személye… Szinte álomban éltem meg mindezt és belül máris kajánul viháncolt a kisördög
-Na ugye hogy jól döntöttél?
OJ úgy látszik kimelegedett a súlyom alatt, lekapta a polóját és a szemével engem is vetkőzni bíztatott, egy:
-Kérsz inni? - kérdés kiséretében
Megráztam a fejem és a WC-t kerestem, ahol rongyként leroskadtam. A bugyim csupa lucsok, pedig nem is pisiltem be…
-Most mi lesz?
OJ halkan bekopogott, és óvatosan rámnyitott, felnéztem rá és megigézve, spontán kiléptem a bugyimból, mert hirtelen ez látszott legegyszerűbb megoldásnak. Némán, csukott szemmel követtem a hálóba - vagy akár a világ végére, ha úgy akarja. Megálltunk és a finoman cirkáló kezeivel az egész testemmel hamar megismerkedett, én önkénytelenül ugyanazt cselekedtem. Az ő szoborteste még szebb, kívánatosabb, selymesebb volt, mint megálmodtam. Belevesztem az örökkévalóságba, csak a méretesre duzzadt férfiasságát megtapintva józanodtam ki egy pillanatra:
-Úristen, mi lesz, ha nem tudom befogadni!?
OJ nem sietett. Hosszas gyengéd símogatás, csókolgatás után két karjával alámnyúlt és felemelt. Hiába vártam, hogy a puha ágyra tegyen, egyre feljebb emelt.
-Lehet? - suttogta a fülembe forró lehelettel
Hideg padkára ültetett, pont kellő magasságban, hogy a testembe csusszanjon! A gyönyör egy pillanatra visszarántott a valóságba, kipattant az eddig szorosra zárt szemem. Ott ültem pucéran, OJ ölében, ő bennem, az arasznyi széles, márvány ablakpárkányon, magasan a város fényei félett! Hátam mögött csupán a szimpla ablaküveg válsztott el a teljes sötétségbe vesző mélységtől! OJ szerencsére olyan szorosan fogott, hogy majdnem egymásba olvadt a testünk, ha zuhanunk, hát együtt zuhanunk! A vállam felett lepillantva megszédültem. Bevillant a reggeli főhír:
-…ismeretlen páros összegabalyodva ért földet!
OJ ekkor egy félfordulattal, gyöngéden letett a friss lepedőkre… a további élvezetek helyszínére.
A kocsimat persze csak centinként tudtam megfordítani a garázsban, talán jobb is volt azzal hosszan elbénázni, mielőtt kimerészkedtem a forgalomba.