Hűvös szelek járnak

Nyílik a hűtő ajtaja újra,
mit lelek odabenn, azt ki tudja,
igaz mostanában sokan mondták,
lassan elgurulsz, de csak a morzsák
kevesek arra, hogy jól lakjak
így mindig keresek,... csak néhány falat.

A házban már szétfut a sok mosatlan
erőm nincs arra, hogy rendet rakjak,
a feleségem elhagyott egy éve
és úgy az életemben mindent egybevéve
nincs semmi, ami az mondanám sikeres,
és a barátaim közül sincs már, ki keres.

Csak a hütő egyedüli hű barátom,
munkába is reggel tőle járok,
és este hűtött sörrel vár engem,
aztán a kanapéra lazán elfekszem
megnézek egy filmet, vagy a meccsemet
és vacsorám maradékán elpihenek.

Jó-e így nekem? Hogyan lehetne másképp..
eljárok munkába, mint egy gép,
azt sem tudom, hogy Pista kilépett
és hogy a Sárinak gyereke született
szürke az égbolt, mosolyogni minek
a hütő meg úgysem kérdezi, mi ez?

Depresszió, talán mondanák mások,
de ki venné észre..., a jó barátok
az ölelő karok, míg simítják homlokom
a csókok, mitől indulna jól napom,
vagy csak egy séta a szabadban,
ahol egy játszó gyermek rám kacagna?

Hm, lehet mondanád, az én hibám
hol van az akarat, a boldogság
a vágy legalább arra, hogy változzam
hol van már, kiért mindent eldobtam
megtalálni az utamat újra, nehéz egyedül,
és nem értem, mit a változás-szél fütyül.

2014. október 4.