Kitörés
Kibírhatalan ez a monoton kocsikázás! Második napja vagyok összezárva ebben a tragacsban ezzel a három őrült gyerekemberrel. Robi bement, hogy utolsó pénzünkön benzint vegyen, persze ebédre már nem futja. Amikor Tom új fogást keres a húrokon, hallom az ő gyomra is korog… közben semmi pénzért abba nem hagyná a gyakorlást. Minden elképzelhető variációt kipróbál. Már megint másképpen játssza ezt a nyomorult dalocskát, így aztán teljesen reménytelen követni a szöveggel… mi lesz ebből? Már csak három nap és fellépünk! Ezt a lehetőséget vártuk mióta az eszemet tudom és most képes lenne elszúrni. Gyorsan fogynak a mérföldek, egyre közeledünk a véghez! Innen már nincs visszaút, vagy sikerül, vagy nem! Persze, ha a vesztünkbe rohanunk, megint én leszek az oka, mert ő az érzékeny művészlélek, ő feddhetetlen. Neki mindig igaza van. Mindenek ellenében. Az indulás előtti utolsó próbán is rámförmedt, hogy nem vagyok elég rugalmas, és ellehetetlenítem a bizalmatlanságommal. Elszívom az alkotó erejét! Én, aki évek óta babusgatom azt a mimóza kis lelkét és ha kell ráncba szedem, hogy ne lankadjon az alkotó kedve. Hogy nekem kell minden után futkosnom, azt már nem is említem, pedig ketten teszünk ki egy számot! Nem csak a hangomat, honem egész valómat beleadom, hogy befussunk. Tom szerint újabban túl precíz, túl görcsös vagyok. Kifújt belőlem az a bohó, gondtalan lazaság, amiért megszeretett… Mindennapos vitáink szólnak erről, nade könyörgöm, vannak prózai dolgok is az életben, amiket legalább egyikőnknek intézni kell! Főleg most, hogy úgy maradtam. Soron kívül bejelentkezett a trónörökös! Egyelőre szólni sem merek róla, pedig nagy családot tervezünk… Későbbre gondoltunk, amikor lesz miből felnevelni őket. Ha most befutunk, bombajó! Ha mégsem, akkor totál csőd! Vajjon tudják a szervezők mennyi minden, a zenészek egész élete forog kockán? Istenként ítélkezhetnek, ki megy tovább, ki kap szerződést. Aki most eltűnik a süllyesztőben akár egy életen át is tovább próbálkozhat, reménykedhet, kitartás kérdése. A siker eddig is megcsillant előttünk néhány bíztató fellépés erejéig, aztán süket csend. Mint a vákumban. Most, most lesz a nagy megmérettetés! Itt, a több napos műsorra mindenkit behívtak aki mozog, és ráér, mert a verklinek szünet nélkül menni kell. Többezer embert muszáj élőben szórakoztatni, gépzenét bárhol, otthon is hallgathatnak. Frank mutogat, hogy már a parkolóhoz közeledünk. Csak nehogy fizetős legyen… bár van nhány dugi bankjegy a zsebemben. Na, ezt megúsztuk, beljebb lehet hajtani. A térképen kijelölt helyünket hamar megtaláltuk. Elég távol leszünk a nagy színpadtól, de a még ismeretlen bandáknak ez jut. Kedves páros a szomszédságban, segítenek felállítani a sátrunkat. Ők már este behelyezkedtek, Rita elkalauzol a “konyhához” ami két pult a sütögető rács mellett, de ez van. Semmi fényűzés: a szórványosan elhelyezett angol WC és tus kombinációk a csúcs, bár nehéz elképzelni, hogyan lesz elég ennyi embernek! Ahogy bevackoltunk, feljöttek a csillagok. A távoli, de hangos zene ellenére rögtön elnyomott az álom, bár Tom megérezve a rossz kedvemet békülékenyen beszélgetni próbált.
Másnap Robival körbejártunk valami zöldséget vásárolni a környező falvakban… Ahogy visszértünk ledöbbentem! Csak nem a számunkat hallom? Tom és Rita nagyban gyakoroltak! Egész jó ez a szám így kívülről szemlélve… Sajnos túl jó, Rita minden rezdülést hűen követett, nagyon ott volt! Tom már hadarta az újságot, hogy minket előre vettek ma estére és mit szólnék, ha Ritával próbálná meg? Zsigerből annyira együtt van nekik a szám, hogy ezt meg kell játszani! Rita párja tegnap eltűnt a tömegben, hiába várta vissza, talán befüvezett valahol. Volt már ilyen. Miatta a ma reggeli fellépésük csúful odaveszett. Ha most Tommal felléphet, mindkettőjüknek nyerő lenne! Érdekes, az szóba sem jön, hogy velem mi lesz? Robi és Frank megkapják a sofőrködés és hangszerelés szokásos bérét, de mi lesz velem? Mindent elveszthetek, ha valóban összejönnek, de érzem, hogy ők együtt képesek lesznek kitörni. Itt a várva várt lehetőség! Elszorult torokkal csak bólintottam, persze, folytassák és betántorogtam a sátorba bőgni…
Órák múlva arra riadtam, hogy hatalmas ovációval keltegetnek: Van szerződés, lesz CD, beindultunk a siker útján! Sajnálhatom, hogy átaludtam a nagy számot, alig akarták őket leengedni a színpadról… A közvetlen szomszédok gratuláltak, megosztották étel-ital készletüket, hátha rájuk is jut valamicske a siker fényéből… Csak álltam kábán, mint egy kívülálló idegen, hiszen már semmi részem nem volt ebben a sikerben. Mi lesz velem? Megszédültem. Tom merően rámnézett: csak nem? De igen, bólintottam megsemmisülten. Tom a karjába kapott, megperdített a levegőben és onnatól tudtam, hogy egy gyerek sosem foganhat roszkor…

Kibírhatalan ez a monoton kocsikázás! Második napja vagyok összezárva ebben a tragacsban ezzel a három őrült gyerekemberrel. Robi bement, hogy utolsó pénzünkön benzint vegyen, persze ebédre már nem futja. Amikor Tom új fogást keres a húrokon, hallom az ő gyomra is korog… közben semmi pénzért abba nem hagyná a gyakorlást. Minden elképzelhető variációt kipróbál. Már megint másképpen játssza ezt a nyomorult dalocskát, így aztán teljesen reménytelen követni a szöveggel… mi lesz ebből? Már csak három nap és fellépünk! Ezt a lehetőséget vártuk mióta az eszemet tudom és most képes lenne elszúrni. Gyorsan fogynak a mérföldek, egyre közeledünk a véghez! Innen már nincs visszaút, vagy sikerül, vagy nem! Persze, ha a vesztünkbe rohanunk, megint én leszek az oka, mert ő az érzékeny művészlélek, ő feddhetetlen. Neki mindig igaza van. Mindenek ellenében. Az indulás előtti utolsó próbán is rámförmedt, hogy nem vagyok elég rugalmas, és ellehetetlenítem a bizalmatlanságommal. Elszívom az alkotó erejét! Én, aki évek óta babusgatom azt a mimóza kis lelkét és ha kell ráncba szedem, hogy ne lankadjon az alkotó kedve. Hogy nekem kell minden után futkosnom, azt már nem is említem, pedig ketten teszünk ki egy számot! Nem csak a hangomat, honem egész valómat beleadom, hogy befussunk. Tom szerint újabban túl precíz, túl görcsös vagyok. Kifújt belőlem az a bohó, gondtalan lazaság, amiért megszeretett… Mindennapos vitáink szólnak erről, nade könyörgöm, vannak prózai dolgok is az életben, amiket legalább egyikőnknek intézni kell! Főleg most, hogy úgy maradtam. Soron kívül bejelentkezett a trónörökös! Egyelőre szólni sem merek róla, pedig nagy családot tervezünk… Későbbre gondoltunk, amikor lesz miből felnevelni őket. Ha most befutunk, bombajó! Ha mégsem, akkor totál csőd! Vajjon tudják a szervezők mennyi minden, a zenészek egész élete forog kockán? Istenként ítélkezhetnek, ki megy tovább, ki kap szerződést. Aki most eltűnik a süllyesztőben akár egy életen át is tovább próbálkozhat, reménykedhet, kitartás kérdése. A siker eddig is megcsillant előttünk néhány bíztató fellépés erejéig, aztán süket csend. Mint a vákumban. Most, most lesz a nagy megmérettetés! Itt, a több napos műsorra mindenkit behívtak aki mozog, és ráér, mert a verklinek szünet nélkül menni kell. Többezer embert muszáj élőben szórakoztatni, gépzenét bárhol, otthon is hallgathatnak. Frank mutogat, hogy már a parkolóhoz közeledünk. Csak nehogy fizetős legyen… bár van nhány dugi bankjegy a zsebemben. Na, ezt megúsztuk, beljebb lehet hajtani. A térképen kijelölt helyünket hamar megtaláltuk. Elég távol leszünk a nagy színpadtól, de a még ismeretlen bandáknak ez jut. Kedves páros a szomszédságban, segítenek felállítani a sátrunkat. Ők már este behelyezkedtek, Rita elkalauzol a “konyhához” ami két pult a sütögető rács mellett, de ez van. Semmi fényűzés: a szórványosan elhelyezett angol WC és tus kombinációk a csúcs, bár nehéz elképzelni, hogyan lesz elég ennyi embernek! Ahogy bevackoltunk, feljöttek a csillagok. A távoli, de hangos zene ellenére rögtön elnyomott az álom, bár Tom megérezve a rossz kedvemet békülékenyen beszélgetni próbált.
Másnap Robival körbejártunk valami zöldséget vásárolni a környező falvakban… Ahogy visszértünk ledöbbentem! Csak nem a számunkat hallom? Tom és Rita nagyban gyakoroltak! Egész jó ez a szám így kívülről szemlélve… Sajnos túl jó, Rita minden rezdülést hűen követett, nagyon ott volt! Tom már hadarta az újságot, hogy minket előre vettek ma estére és mit szólnék, ha Ritával próbálná meg? Zsigerből annyira együtt van nekik a szám, hogy ezt meg kell játszani! Rita párja tegnap eltűnt a tömegben, hiába várta vissza, talán befüvezett valahol. Volt már ilyen. Miatta a ma reggeli fellépésük csúful odaveszett. Ha most Tommal felléphet, mindkettőjüknek nyerő lenne! Érdekes, az szóba sem jön, hogy velem mi lesz? Robi és Frank megkapják a sofőrködés és hangszerelés szokásos bérét, de mi lesz velem? Mindent elveszthetek, ha valóban összejönnek, de érzem, hogy ők együtt képesek lesznek kitörni. Itt a várva várt lehetőség! Elszorult torokkal csak bólintottam, persze, folytassák és betántorogtam a sátorba bőgni…
Órák múlva arra riadtam, hogy hatalmas ovációval keltegetnek: Van szerződés, lesz CD, beindultunk a siker útján! Sajnálhatom, hogy átaludtam a nagy számot, alig akarták őket leengedni a színpadról… A közvetlen szomszédok gratuláltak, megosztották étel-ital készletüket, hátha rájuk is jut valamicske a siker fényéből… Csak álltam kábán, mint egy kívülálló idegen, hiszen már semmi részem nem volt ebben a sikerben. Mi lesz velem? Megszédültem. Tom merően rámnézett: csak nem? De igen, bólintottam megsemmisülten. Tom a karjába kapott, megperdített a levegőben és onnatól tudtam, hogy egy gyerek sosem foganhat roszkor…

Fesztiválszezon

Megjött a fesztiválszezon, induljunk!
Lesz vagy kettő óra mire befutunk.
Idegeskedés-hol van már a slusszkulcs?!
Csoda lesz ha egyáltalán lejutunk.

Mindenki máshogy "készül" a koncertekre,
van aki nem ereszti a jegyeket,
s feszülten rászól a bohémra-fejezd be!
Aki vigyorogva válaszol-lefejellek!

Majd gitárjából vidám dallamot csak elő,
spontán játszik, de jól megy neki, már belejött!
Energiával teli dalokat ad elő,
hangja, hová már nem jut el, az az agyvelő.