Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie

Te jó ég, ez már a 16. kép! Az négyszer négy hét. Vagyis négy hónap, vagyis több, mint egy negyed év! Örülök, hogy játszotok velem, ne hagyjátok abba, mert az egész egy jó kaland!

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Természetesen ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

 kreatív írás képről kalandornő

(Foto: http://mashkulture.net/2014/01/09/todays-photograph-1090 )

 

Comments (4)

This comment was minimized by the moderator on the site

A vagány

Fekete Martens bakancs - tuti. Szárban kissé laza, viszont a fenéken simulós, a legújabb trend szerinti terepmintás nadrág – zsír. Márkás, de nagyon egyszerű fazonú, letisztult ujjatlan fehér trikó, alatta push-up melltartó – ez is...

A vagány

Fekete Martens bakancs - tuti. Szárban kissé laza, viszont a fenéken simulós, a legújabb trend szerinti terepmintás nadrág – zsír. Márkás, de nagyon egyszerű fazonú, letisztult ujjatlan fehér trikó, alatta push-up melltartó – ez is megvan. Jó erős piros rúzs a szájra. Ez nagyon kell, ha az öltözék amúgy nem kifejezetten dögös, ez majd hozzáteszi, ami esetleg hiányzik belőle. Kezére a nadrággal megegyező színű és mintájú kesztyű, és már kész is van. Még egy utolsó pillantás a tükörben, hasat be, állat fel, kezet zsebre, bevonulás.

Az ajtó becsapódott mögötte, majd azon pillanatban újra ki is vágódott, és ő esetlenül zuhant vissza rajta. Majd elesett saját lábába.

- Basszus a lényeget itt hagytam. – azzal hevesen az íróasztal felé nyúlt, és elkapta róla a korábban odakészített doboz cigarettát.

A tükör előtt felvett pozitúráját újra magára öltve magabiztosan és lehengerlően sétált végig az iskolához vezető széles úton. A kis csoport már csak őrá várt. Késett, de nem gond. Megvárták. Simán. Ő volt az új csaj, és méghozzá milyen új csaj! Titokzatos, és vagány. A fiúk csodálták, a lányok irigyelték. Lassan közeledett, jelezvén, hogy én aztán nem fogok sietni, megtehetem, hogy elkések, úgyis megvártok. Amint odaért, az eddig szabályos körben álló kis csapat engedelmesen megnyílt előtte. Beállt közéjük, és köszönés képen csupán biccentett. A többiek köszöntötték, majd őt is bevonva tovább beszélgettek. Hallgatott. De hogy tudott hallgatni is! Szép lassan elővette zsebéből a doboz cigarettát, kivett egy szálat és a szájához emelte, de még nem gyújtotta meg. Hagyott egy kis időt, hogy így is megcsodálhassák.

De nem csak a saját korosztályát bűvölte el, a kisebbek is ámulattal figyelték, szintén kis bandába verődve, alig néhány méterrel arrébb.
- Hű, azt nézd! Az új csaj.
- Mondtam, hogy erre jöjjünk, mert itt lesz.
- De vagány!
- Én is ilyen leszek majd – a többiek késsé lesajnálóan kinevették – majd ha már elég nagy leszek, hogy ilyen ruhákat hordjak
- És már cigizik – folytatta az áhítattól fojtó hangon egy másik lány
- Jó hogy! Már betöltötte a tizenhatot is. – feddte meg, és szemrehányóan nézett rá egy másik

Észrevette, hogy a kisebb banda őt figyeli, így szemét titokzatosan még szűkebbre húzta, állát még feljebb emelte, száját egy leheletnyit kinyitotta. Nesztek, a nagy finálé mielőtt még bevonulnak az iskolába. A cigarettát végre apró kidolgozott mozdulatokkal a szájához emelte, és mélyen a tüdejébe szívta a füstöt.
- Basszus, pfű… váá… fú
Arca eltorzult, de úgy, hogy a mellette állok kissé hátrálni kezdtek. Magabiztos tartása meggörnyedt, köpködő mozdulatokat téve, kissé előre dőlve káromkodott. Még a rúzsát is elkente, ahogy elvesztette önuralmát gondosan megmunkált testtartása, és mozdulatai felett.
- Fú, a fenébe. – szemét forgatta – pedig anyám mondta, hogy ne próbálkozzak, mert a mi családunk alkatilag nem bírja a cigit. – magyarázkodott, de a többiek szólni sem tudtak
- Fú, de büdös, mindjárt hányok.
Azzal messzire hajította a cigarettát. Még pár pillanatig nyammogott szájával. Megpróbálta kiűzni onnan a kesernyés ízt, amely kéretlenül is ott maradt. Majd kissé megrázva magát helyrerakta testrészeit. Hasat be, állat fel, kezet zsebre. Szem összehúz, száj kissé kinyit. És mintha mi sem történt volna tovább hallgatott, a kis társaság központi figurájaként.

Ebben a pillanatban a kicsikhez újonc érkezett. Tekintetét egyből az idegenre szegezte.
- Aszta! Az új csaj. Milyen vagány. Egyszer majd én is ilyen leszek.

Read More
Kovácsné P. Katalin
This comment was minimized by the moderator on the site

Rúzsos lett a cigi, füstös lett a rúzs,
Rúzs nélkül tán ciki?
Cigi nélkül bús.
Piros lett a cigi,
Elszürkült a rúzs.
A szürke rúzs nem trendi,
Töröld le a rúzst.
Dobd el a cigit,
Jobb, ha nincsen semmi.

Ticz Ádám
This comment was minimized by the moderator on the site

Erős nő vagyok

Viharnagykabátban
cigicsikk számban
nyeregbe pattanok
és nincs ki elém állhat
ki a nagyvilágból
széllel szemben szállok
tövig gázpedállal
gyorsan reagálok
gondolataim szerteszét
semmit sem ér a szembeszéd
el innen, csak el,...

Erős nő vagyok

Viharnagykabátban
cigicsikk számban
nyeregbe pattanok
és nincs ki elém állhat
ki a nagyvilágból
széllel szemben szállok
tövig gázpedállal
gyorsan reagálok
gondolataim szerteszét
semmit sem ér a szembeszéd
el innen, csak el, messzire
hol nem ütnek, nem ártnak ennyire.

Vagánynak látszom
úgy tűnik játszom
de hiába nézek rád?
látásod vak, nem lát?
Engem... Nézz rám
mondd el, mit látsz?
Azt hiszed, külső csak
és hideg belső, és agy?
Fáj.., én nem ez vagyok
hogy lehet, hogy te nem tudod?
Hogy lehet, hogy megkérdezed,
kihagyták-e belőlem a szívemet?

Sértődött kislány
bennem felkiált:
nem szeret, nem látod
ellenség, nem barát,
el innen, szaladj
eztán örök harag
mielőtt sírva fakadsz
fuss, mert csak egy gondolat-
váltás lenne csak
hogy hozzá szaladj
és elmondd, szereted
és ölelésre vársz, te esztelen.

2014. április 7.

Read More
Helmeczi Zsuzsanna
This comment was minimized by the moderator on the site

Rosie Baby

Rose lustán cigarettára gyújtott, és a kis park sarkában várakozott, ahonnan jól rálátott a még mindig sáros utcára. Hanyagul a motorjának támaszkodott, és gyors pillantást vetett az órájára. A férfi – mint mindig – késett. Ez volt a...

Rosie Baby

Rose lustán cigarettára gyújtott, és a kis park sarkában várakozott, ahonnan jól rálátott a még mindig sáros utcára. Hanyagul a motorjának támaszkodott, és gyors pillantást vetett az órájára. A férfi – mint mindig – késett. Ez volt a baj a kapcsolattartókkal: sohasem tudtak időben megjelenni, és amikor mégis megtették, akkor eljátszották, hogy még neki kellene hálásnak lennie a pontosságért. A dolog kezdetben rettenetesen bosszantotta, de azóta annyira megszokta, hogy csak rezignáltan megvonta a vállát, és várt. A nikotin megnyugtatta az idegeit, de valójában teljesen más lazításra várt. Egy lád forró víz, mécsesek fénye, egy pohár drága vörösbor… na, így kell lazítani, nem a koszos kis parkban ácsorogva fújni a füstöt. Lehunyta a szemét, és kiverte a fejéből a gondolatot. Előbb a munka, utána a szórakozás.

Az utcán lelassított egy autó, de a sofőr nem szállt ki, csak letekerte az ablakot, és kinyújtott egy fényes fekete aktatáskát.

– Minden benne van, mint mindig. A határideje a szokásos – morogta a kocsiban ülő férfi.

Rose lassan a kocsihoz lépdelt, és elvette a táskát.

– A számlájára már átutaltuk a szokásos összeget – tette hozzá a kapcsolattartó, majd minden további nélkül elhajtott.

***

Robertson felügyelő hitetlenkedve meredt a drága hotel fürdőszobájában lógó tükörre. Vörös rúzzsal azt írták a felületére, hogy „Kellemes napot, Rose”. A kád mellett leégett mécsesek sorakoztak, a levegőt pedig még mindig betöltötte valami kellemes, női tusfürdő andalító, virágos illata, mintha csak cukkolni akarná a nyomozókat. Robertson észrevett egy üres borospoharat is a kád mellett, de máris tudta, hogy minden vizsgálat eredménytelen lesz.

A felügyelő megcsóválta a fejét. Ez volt a hetedik ilyen esete, és még semmit sem tudott meg a tettestől. Nem voltak illúziói ezzel az esettel kapcsolatban sem. Észrevette, hogy az egyik helyszínelő belépett a fürdőszobába.

– A szokásos? – kérdezte.

– Az ajka rúzsos, egy golyó a fejbe. Tiszta, profi munka. A hotelben senki sem hallott semmit, nyilván hangtompító.

– Nem fogunk nyomot találni – összegezte Robertson.

– A recepción rákérdeztünk, de nincs személyleírás, és a környék összes kamerája ki lett kapcsolva. Sajnálom, nyomozó, de

– Rose – suttogta a nyomozó. – Ez a nő az agyamra megy.

***

Még szinte a fülébe csengtek a férfi szavai.

„Rosie Baby, miért?”

Lassan mosoly kúszott az ajkaira, ahogy kinyitotta az aktatáskát, és ellenőrizte az új igazolványait. Ezúttal hivatalosan Catherine lett a neve. Csendesen felkacagott, és megcsóválta a fejét. Nem számított, milyen személyiséget szerzett neki a kapcsolattartója. Ő mindig csak Rose maradt…

Read More
Zsuzsi
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location
Go to top
CLOSE WINDOW   X

Ne várj másra, olvassanak téged milliók!

kek nyilKattints, és olvasd el, hogyan! kek nyil

olvas a vilag