Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie

Vége az ünnepekeknek, felsöpörtük a konfetti maradékát, leszedtük a karácsonyfát. Itt az ideje a mindennapokkal törődni, ezért ez a legjobb lehetőség, hogy újra játsszunk! Mivel éppen sorra dőlnek a melegrekordok, kibújtak a hóvirágok és egyre hangosabban fütyülnek a cinkék, ezért én is tavaszias hangulatba kerültem, ezt tükrözi ez a kép is.

Neked mi jut eszedbe róla?

A kihívás: írj egy történetet egy kép alapján. (Hoppá: ha vers jut eszedbe, vagy csak pár sor, az is jöhet!)

A kérésem: ha blogban teszed közzé a történeted, valahová linkeld oda ezt az oldalt. Így mindenki tudni fogja, hogy a sztoridat melyik kép ihlette. (Például a sztori aljára: a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/135-kreativ-iras-kep-alapjan-9)

Ha nincs blogod, de rövid a történet, írd le ide, a hozzászólásokba. Ugyanide beírhatod a blogod címét is, így mindenki láthatja, kinek mi jutott eszébe.

Szószaporítás OFF, fantázia ON! 

Az eheti kép:

 kreatív írás margaréta

(Foto: http://imgfave.com/view/4281751)

 

Comments (11)

This comment was minimized by the moderator on the site

Nyári vasárnap
Hajdanában, gondtalan gyermekkoromban csodálatosak voltak a nyári vasárnap délutánok. Edény általam eltörölgetve, konyhakő makulátlanra felmosva - kivéve a spórhelt előtti zsíros terepet, ahol a macskák minduntalan széthúzgálták a...

Nyári vasárnap
Hajdanában, gondtalan gyermekkoromban csodálatosak voltak a nyári vasárnap délutánok. Edény általam eltörölgetve, konyhakő makulátlanra felmosva - kivéve a spórhelt előtti zsíros terepet, ahol a macskák minduntalan széthúzgálták a ledobott koncokat. Kis tanácstalan várakozás, egyik lábról a másikra egyensúlyozva, míg mama egy szemrebbenéssel szabaddá nyilvánított és könyvvel a kézben rohanás hátra a kertbe! Fogalmam sincs miért kellett oda "hátra" menni, talán, mert a ház végétől kezdődött a konyhakerttel és a szomszéd kerítéséig folytatódott? Persze itt túlzás lenne kerítésről beszélni, hiszen a tátongó lyukakon akár egy ökör is átférne… de jószomszédok közt ez nem téma, vagy bokros teendőik mellett egyikük sem akart ilyen semmiséggel bajlódni.
Nekem különösen előnyös átjárónak bizonyult, ha a szomszéd Pistivel volt sürgős megbeszélnivalóm. Ami gyakran előfordult, mi csak egymásnak tudtuk csak elpanaszolni az egetverő igazságtalanságot, ahogy nővéreink mindkettőnket kirekesztettek nagyos játékaikból. Mintha az a pár év felsőbbrendűvé érlelte volna őket! Erről szó sem volt, ezt Pistivel régen megállapítottuk, sőt kissé szántuk őket, mert többek között gőgösen lemondtak a sárban dagonyázás örömeiről, mint hozzájuk méltatlan gyerekségről… Pedig a magas fűben hasalás mellett az volt a legfinomabb érzés, ahogy a meleg sár felfröccsent a lábujjaink közt. Szóval a fűben hasalás helyét gondosan kellett kiválasztani, mindig változtatni kellett, nehogy papa kaszája számára túlságosan, esetleg tartósan lelapítsuk a füvet. Kicsi pokrócom pont akkora volt, hogy ketten ráhasalva csak lábfejünk lógott a fűbe.
Körbefogott bennünket a magas fűtenger, csak a nyári kék eget láttuk felettünk, szerencsés esetben a nap sem perzselt túlzottan. Tökéletes csend volt, ha nem számítjuk a légyzümmögést és az utcáról felsejlő kósza szekérzörgést. Hasonfekve, felkönyökölve kiolvastunk minden elérhető irodalmat, ami belefért a nyári szünetbe - különösen értékelve a mamától olykor elcsent szerelmes regényt… de sosem értettük: minek ez a felhajtás! Epekedés, sóhajtozás, összeveszés, kibékülés, csókok (pfuj!)… számunkra mindez értelmetlennek tűnt és mi éreztük szerencsésnek magunkat, hogy ilyesminek nem volt helye az életünkben…
Pisti persze rég eltűnt az életemből, de a kertemben hagyom magasra nőni a füvet (ami nagyon nem tetszik a szomszédomnak, talán mert elfogja a belátást) és akárhányszor kihasalok napozni, előjönnek az emlékek… azok a csodás, soha vissza nem térő, ártatlan vasárnapok!

Read More
This comment was minimized by the moderator on the site

HÁT
HÁT az igazság az, hogy nagyon nem szeretem a telet, és rajongok a nyárért! Gyerekkoromban, ha csak egy kis jobb idő volt, nem esett, nem volt nagyon mínusz, akkor a szüleim azonnal a jégpályára küldtek, mondván nekem kell a friss levegő, a...

HÁT
HÁT az igazság az, hogy nagyon nem szeretem a telet, és rajongok a nyárért! Gyerekkoromban, ha csak egy kis jobb idő volt, nem esett, nem volt nagyon mínusz, akkor a szüleim azonnal a jégpályára küldtek, mondván nekem kell a friss levegő, a mozgás, nekik meg egy kis gyerek-mentes délután. Szánkót is csináltattak nekem, amolyan jó nehézet, vas kerettel, ami olyan nehéz volt hogy az én 30-40 kilómmal amilyen sovány voltam még 15-16 éves koromban is, alig tudtam a szánkómat megmoccantani. Viszont jó gyorsan repült a friss havon, így a fák, bokrok nagyon gyorsan közelítettek felém! Állandóan rettegtem az ütközéstől. Meg hógolyózni sem szerettem, mert én ügyetlenül céloztam, a többiek viszont pontosan eltalálták a nyakam, így a kabát gallér alá is bőven jutott a hóból, ami, ha megolvadt folyt végig a HÁTamon. Szóval sem a hideg, sem a hó nem vonzott soha!
Viszont a nyár!! A jó meleg, a madárcsicser', a Balaton, a nyaralás mind a kedvencem volt! A koronát persze az tette rá fel, hogy akkor nem volt iskola!
HÁT, iskola most sincs, ( HÁT, ebben a korban?? ) nagyon hidegnek sem mondható az idei tél, mégis a megszokás, a tél iránti ellenszenv azért megmaradt! Köd bőven, nap alig, csúszik a nyálkás út, még a végén hó nélkül is végig csúszok az utcánkon, (jó csúszós lapokkal burkolták le), meg HÁT az állandó félelmem, ha mégiscsak esne, hogy mennék el a gyerekeimhez. S ha el is jutnék, hogy jutok haza? Ráadásul az unokáknak nem mondhatom, hogy ne má' öreg vagyok én a hócsatához!! :)
Szóval, marad a nyár a kedvenc évszakom!
Akkor lehet(ne) biciklizni, de a belvárosban nem szeretek, lehet menni úszni, kirándulni, az erkélyen virágot ültetni, és persze napozni - napozni- napozni... ! Meg persze nyaralni! Ahol HÁT ugye, reggeltől estig olyan jó a meleg napon pihenni, olvasni, beúszni a bójákon túlra, ahol nincs már tömeg, és a matracon süttetni a HÁTam. Kirándulni is jó, a párom nagyon sok szép helyet ismer, ahol alig találkozunk valakivel, ott is elterülhetek, hasra vágom magam, a HÁTam szinte a legbarnább, de én csak olvasom a legújabb könyvemet, a sudokut sem szeretem abbahagyni, mert ki tudja, mikor folytathatom. A nyárnak is van HÁTránya, az allergia, de mi az a hideghez képest, a csúszós télhez, a náthás időszakhoz. HÁT legfeljebb beszedem az allergia bogyót, cseppentem a szemcseppet, orrcseppet, egyszer csak el múlik az augusztus is! Aztán még a vénasszonyok nyarán lehet egy kicsit napozni. HÁTra dűlve nézni a bárány felhőket, csodálni a napfelkeltét és a lebukó napban gyönyörködni.
Hát ez jutott nekem eszembe erről a képről.
Álmodoztam a múlton.
Tavalyi nyarakon töprengeni, és HÁT-HÁT, talán, az ideit tervezni.

Read More
This comment was minimized by the moderator on the site
This comment was minimized by the moderator on the site

A TV-nézés veszélyei


Amelie feküdt a fűben. Élvezte a kora tavaszi napsütés simogató sugarait. Meztelen hátán érezte a bóbiskoló pitypangok lágy érintéseit. Béke volt. Kívül-belül.

Krrrrrccscsccss….

- A fene essen ebbe a lejátszóba. Hogy...

A TV-nézés veszélyei


Amelie feküdt a fűben. Élvezte a kora tavaszi napsütés simogató sugarait. Meztelen hátán érezte a bóbiskoló pitypangok lágy érintéseit. Béke volt. Kívül-belül.

Krrrrrccscsccss….

- A fene essen ebbe a lejátszóba. Hogy miért pont a legjobb résznél megy tönkre!
Most jött volna Peter, a vadítóan jóképű kutyasétáltató pasi, a nyálas dögjével… Hogy én hogy szeretem azt a részt. Amikor keresztül esik rajta a kutyával…
- Jaj anyu, nem unod még ezt a nyálas sztorit, már százszor láttad!
- Kislányom, ezek a legjobb filmek, nem azok a verekedős, űrhajós borzalmak, amiket te bámulsz a haverjaiddal…
- Hehe, én át tudnám írni. Amelie megharapja a kutya és két nap múlva apró kis lények mozognak a bőre alatt. Peterről kiderül, hogy egy földönkívüli, akinek az a küldetése, hogy új szaporító közeget találjon a kihaló félben lévő fajának.
- Jaj, Bianka, hogy lehetsz ennyire ántiromantikus? Igaz a Barbikból is mindig zombit csináltál.. Hol rontottalak el?
- Anyu, nem rontottál el, csak mások vagyunk, fogadd már el. Te mikor néztél meg velem utoljára egy filmet?
- Na jó. Ennek már ugyis mindegy. Na mutass egyet a tieid közül.

Krrrrrccscsccss….

Amelie felemelkedik a földről, a napba néz, és lefoszlik róla a bőr, mintha a ruhája lenne. Egy gyönyörűséges, csillogó, ezer fényű teremtés áll a helyén. Kitárja a kezét, forogni kezd, és színfolyamok áradnak, amerre fordul. Egyre gyorsabban pörög, míg egy végső robbanásban szétárad színáradat a világ minden pontja felé, letarolva a szürkeséget.
A TVből kirobbanó színfolyam kéz a kézben ülve találja el az anyát és lányát. Mire feleszmélnek, már semmi nem látszik, de egy életre összekapcsolja őket Amelie-vel.

Read More
This comment was minimized by the moderator on the site
This comment was minimized by the moderator on the site

Na, ez tényleg borzongató volt!

This comment was minimized by the moderator on the site
This comment was minimized by the moderator on the site

Andalgó
Léted léptei nyomán a tavasz érkezik életembe,
mind közelebb merészkedik, lábujjhegyen oson felém,
már egészen közel van, érzem leheletét vállamon
hátulról egyszercsak átölel és csókot lehel tarkómra
ölelése nyomán lángvirágok bontják ki...

Andalgó
Léted léptei nyomán a tavasz érkezik életembe,
mind közelebb merészkedik, lábujjhegyen oson felém,
már egészen közel van, érzem leheletét vállamon
hátulról egyszercsak átölel és csókot lehel tarkómra
ölelése nyomán lángvirágok bontják ki bimbójukat
felfestve bőrömre virágba borul egy pipacsmező
aztán édes szavakat suttog, épp csak érintvén füleim
és már itt is van, hangosan köszön rá szívemre
megszelídült gondolataim zuhatagát tereli hűsítő meder felé
madárfüttyel teli rétre érkezünk, testem lágyan ringani kezd
lelkem dallama titkos hangokat rejt, szemeim redői elernyednek
és a tavasz kábulatában én már a nyárról álmodom.

2014. április 14.

Read More
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

Lájkold a Facebookon is!

Kreatív írás tanfolyam

A jobb agyféltekés kreatív írással 2 nap alatt íróvá válhatsz.

Jelentkezéshez, bővebb információkért kattints ide:

Író születik tanfolyam

 

Go to top