Leo
Amikor végre megszületett a kisfiúk, Peti és Juli nem is sejtették mekkora változást hoz az életükbe. Az első, szoptatós hónapok csodálatosan teltek, Bence szépen gömbölyödött. Télen már jelentkeztek apró zökkenők, amikor a családi étkezésekkor őt is asztalhoz ültették. A babapüréket úgy-ahogy elfogadta, de a felnőtt ételek sehogy sem tetszettek neki. Bence semmi fehéret nem volt hajlandó elfogyasztani! Se tej, se krumpli, se fehér gyümölcshús nem ment le a torkán. Szerencsére cukor sem… Később jöttek a "nem kérem, mert sárga vagy piros" kifogások. Kétéves szülinapjára kapott egy csodás plüss oroszlánt, "akivel" elválaszthatatlanok lettek. Bence étrendje lassan alig néhány gyümölcsre, sajtos spagettira, kakaóra szűkült és az egész család, a gyermekorvossal karöltve, megoldás után kutatott. Érdekes módon Bence így sem volt túlzottan sovány és akár egyedül is szépen eljátszott. Négyévesen már kacskaringósan kerek mondatokban beszélt, sőt, be sem állt a szája! Egyszer Julinak feltűnt, hogy Bence mondandója többnyire Leo körül forog. Szövevényes történeteket mesélt az oroszlánnak és helyette válaszolt is magának. Juli kezdett jobban odafigyelni és megdöbbenve hallotta, hogy ezek ketten bizony szökést terveznek! Leo olyan vonzóan írta le az afrikai szavannát, hogy hatására akárki elcsábulna, nem beszélve egy kicsi fiúról. Ott ráadásul senki sem gyötörné utálatosra főzött ételekkel! Ott, kevés kivétellel, mindenki vagy hússal vagy zöldséggel táplálkozik, amit sütés-főzéssel sem rontanak el! Minden áron oda kell jutniuk! Juli gyorsan összehívta a kupaktanácsot. Petinek ugyan komolyságot kellett magára erőltetni, mert nem értette, miért kell mindezt komolyan venni. A gyereknek tobzódik a fantáziája, ennyi az egész! Csak nem fog megijedni egy plüss állattól? A doktor más véleményen volt, szerinte mindez Bence valósága, tehát javára kell fordítani! Csupán az oroszlán közreműködésére lesz szükségük, hogy Bence végre rátérjen egy egészségesebb étrendre. Csak Petinek, imádott apjának fogja Bence elhinni, hogy Leo tulajdonképpen itt érzi jól magát. Sosem járt Afrikában, csak olvasott róla és jobban szeretne minden nap müzlit reggelizni nyers hús helyett! Esténként Peti ezután több időt töltött Bencével, sőt ezentúl Leót is ember-gyerek-számba vette. Hamarosan jelentkezett az eredmény: Bence egyre több ételt fogadott el, de csakis akkor, ha Leo is asztalhoz ülhetett. Ilyenkor egymásra kacsintottak, mert csak ők tudták, hogy Leo bizony egy ízig-vérig afrikai oroszlán, aki csak Bence kedvéért él egy szűk budapesti lakásban…

A szafari lányai
Joana az életét a szafarin töltötte. Már kislányként is oly mérhetetlen szeretet áradt belőle az állatok iránt, hogy az emberek csak a szafari lányaként emlegették őt. Minden szabad idejét köztük töltötte, játszott velük, odabújt hozzájuk ha egy kis sziesztára vágyott. Ápolta őket ha betegek voltak és megülte őket ha egy kis rosszaság fúrta az oldalát. Az ebédjét is szívesen megosztotta velük, különösen az oroszlánnal, aki a legkedvesebb barátja volt az összes közül. Évek óta a családhoz tartozott. Joana anyukája találta még kölyökkorában, amikor lábai oly aprók voltak, hogy csak bukdácsolni volt képes. Akkoriban orrvadászok portyáztak a környéken és a kis Astor árván maradt. Mert így nevezték, az azóta már hatalmasra növekedett állatot, aki a vadont elutasítva újra meg újra visszatért szeretett örökbefogadóihoz.
Aztán egy napon Joana felnőtt és Astor is megöregedett. Az oroszlán már nem játszott többé, csak feküdt naphosszat az árnyékban és lihegve igyekezett enyhíteni a fájdalmát, mely az öregséggel járt. Joana az állat fejét az ölébe fektette. Végig simított a bundáján, arcát Astor kobakjára fektette és két karjával átölelte a barátja nyakát, amint a könnycseppek végiggurultak az arcán míg Astor utolsó leheletével feladta a harcot az öregség ellen.
Joana ráncos kezében megremegett a fénykép amint visszaemlékezett legjobb barátjára. Lassan elvonta tekintetét a fényképről és maga elé bámult, arcán halvány mosoly húzódott végig, majd elégedetten felsóhajtott amint a kis unokájára pillantott, aki a legjobb barátja társaságában, a Lucy nevű oroszlánnal, fogyasztotta az ebédjét.