Vadászat

Andrew nem értette, hogy mi történik. Ő csak a szokásos hétvégi vadászatainak egyikére indult a hegyek közé. Egy gyönyörű szarvasbikát riasztott fel a tisztás szélén. Becélozta, visszatartotta a lélegzetét és lőtt.

A csattanás hangja valamit eltépett benne. Mintha egy eddig összeszorított rugó szétpattant volna. Az egész testét elöntötte az adrenalin. Minden porcikája felizzott, szétrobbanni készült. Futni, rohanni, minél messzebb! Nem tudta féken tartani magát, nem uralkodott a teste felett. Mintha ő lett volna az előbb kilőtt puskagolyó.

Árkon-bokron át rohant, cikázott a fák között, csak tovább-tovább... Ágak akadtak a ruhájába, tépték-szakították, végül már meztelenül futott, a szíve dübörgött a mellkasában, a tüdeje zihált, izzottak a lábában az izmok.

Kirohanva az erdőből felfokozott érzékeivel érezte a bőrét simogató napsugarakat, a lába alatt eltaposott fű illatát, a madarak szöszmötölését a fák között, egy elrepülő bogár zúgását. Mintha egyé vált volna a réttel, minden egyes rezdülés, hang, fuvallat újabb információbomba volt számára.

És akkor meglátta.

A rét végében a szarvasbikát. Ott állt és fújtatott. Orrán gőzölögve szállt a pára, mellkasa fel-le mozgott, füleit idegesen mozgatta, minden kis zajra megrezdülve. Ő is meglátta a meztelen férfit.

Andrew és a Bika összenézett. És akkor rájött. Ő volt a Bika. Őt érezte. És amikor ez bevillant az agyába, ájultan esett össze.

Este tért magához, egyedül, meztelenül, fázva. Megkereste az autóját, és hazament.

Andrew soha többé nem vadászott.

Ágihoz hasonlóan gondoltam itt is közzé teszem, hisz innen indult az ötlet.
Szabadon
A férfi meztelenül szaladt át a mezőn. Izmai megfeszültek minden mozdulatától. Végre olyan szabadnak érezte magát, mint réges régen, kissrác korában. Az elméje kitisztult, a mérgező gondolatoktól végre megszabadulhatott. Soha többé nem akart visszatérni a tömegektől nyüzsgő utcákra, a szmog lepte városba és főképp nem abba a rideg helyiségbe, ahol az irodája helyezkedett el és ő is csak egy volt a sok aktakukac közül. A szél lágyan simogatta a bőrét, a nap szikrázott a fekete haján amint végigsuhant a réten. Egy őz legelészett nem messze tőle. Kíváncsian kapta fel a fejét az idegen közeledtével. A férfi is rápillantott, találkozott a tekintetük, de nem időzött, csak elmosolyodott. Ő is szabad akár az őzike, akkor is, ha csak néhány órán át.

Pali életében két fontos tevékenység létezett: új anyagok kikisérletezése és a tájfutás. Az egyetemen maradt, hogy a megszokott környezetben folytassa a kisérleteit és nem mellesleg használhassa a jól felszerelt laboratóriumokat. Végre elkészült az új sportmez anyaga, ami UV védő, izzadtság elszívó, szellős, rugalmas, hűsít-melegít az igénynek megfelelően. Reggel hozta el a kész mintadarabot a varrónőtől. Irány a közeli domboldal, ahol hétvégeken szokott futni. Palit a kissé borús égbolt sem riasztotta vissza, elégedetten tapasztalta, hogy az öltözék selymesen simul a bőréhez, minden igényt kielégítve. Már kibukkant a nap amikor szembe találkozott néhány futóval, akik mind nagy szemeket meresztettek rá, amire Pali büszke mosollyal reagált. Úgy látszik tetszetős is az új ruhája. Még a békésen legelő szarvasbika is megnézte! Öntelten végignézett magán és rádöbbent, hogy mezítelen! Végig tapogatta magát és az ujjai alatt érezte a finom anyagot, miközben a ruhája láthatatlanná vált a napsütésben!

Minden ebéd után ezt csinálta. Komótosan levetkőzött, először az ingét, aztán a nadrágját, meg sem ált az alsónadrágig. Igen, azt is levette és gondosan az ágyra rakta. Lábujjhegyen, hogy a felesége és a gyerekek meg ne hallják kiosont a kis erdőszéli házból. Még jó, hogy az utca a másik oldalon volt, így nem látta meg senki. Nem akarta, hogy kis titkára fény derüljön. Igazából naturista életet akart élni, de a felesége ezt nem támogatta. No, nem baj, azért így is megoldom, gondolta és kiszladt a rétre. Felszabadultan, mély örömmel futott át a réten, mikor egy őzre lett figyelmes, Farkasszemet néztek egy percre...aztán csak futott tovább szabadon, boldogan.

A Csillagász

Szervusz drágám lemegyek, de reggel ne aggódj időben itthon leszek, és viszem a gyerekeket óvodába! Nem hiányzott ez a munka, de hiába magyaráztuk a főnöknek, hogy itt is láthatja a kertjéből a csillaghullást, mint mi az erdőben! De neki feltétlen friss ropogós felvételek kellenek! Jó éjt!!
Az autóval halkan kis gázzal kigurul a garázsból, az alvó gyerekeket ne ébressze fel. Ha már máshol tölti az éjszakát legalább a felesége jól aludjon, ne kelljen a gyerekekkel még éjjel is bajlódni!
Az autóval nekiindult a sötétségnek, az utcai lámpák halovány fényében. harminc kilómétert kell a célig vezessen, aztán.....
Már a kolléganő a kapuban várta, hálózsákkal, forró teával, fényképező géppel felszerelkezve. Meg valami finomságot is készített az éjszakai kiruccanáshoz. Rég várták már, hogy egyszer együtt nézhessék a csillaghullást! Mindkettőjüknek szerető családja van, de ez a kis romantika az ö kettejük titka!
Beszállt a kocsiba és nekivágtak az erdőnek. Lassan haladtak az erdei úton, nem akarták az erdő állatait sem megzavarni az éjszakai pihenésükben, vagy épp a vadászatukban.
Lassan elérték a kilátót, leállították az autót, és fenn a vadlesen megcsinálták az éjszakai kiruccanáshoz a vackukat! Szinte szó nélkül tették a dolgukat. Lassan elérkezett a csillaghullás ideje is! Egymás karjaiban találta őket az első lehulló csillag. A fényképező gépek csattogtak, hisz a "főnöknek" prezentálni kell a csillaghullást, az alibit szolgáló képekkel.
Gyönyörű látvány szinte mindkettőjüket megszédítette. A nyár melege, az éj sötétje, a csillagok fénye, hullása, s az elmúlás, mely egy-egy csillag halálában testesült meg! Fantasztikus éjszakai fények világították meg a tájat!
Kedvük támadt a fűben, a fáknak dőlve is csodálni a természeti csodát! Egyre távolabb kerültek a kilátó pontként kinézett magaslestől. A sötét jótékonyan rejtette el őket az esetleg itt kószáló erdészektől. S ez a jótékony sötétség egyre mámorosabban kergette őket egyre messzebb, egyre távolabb a vadlestől. Az illatos rét puha vetett ágyként hívogatta őket. Itt ébredtek, s csodálták a nem messze bóklászó őzet!
S mint egy derült égből villámcsapás, jutott a férfi eszébe az esti ígéret: a gyerekek, az óvoda...... Ennyit nem ér ez a mámoros éjszaka, így rohanva kereste a vadlest, ahol a ruháikat hagyták, hogy minél hamarabb hazaérjenek.

- Istenem, micsoda látvány! - Kiáltott fel a nő, amikor reggel kinézett az ablakon. - Imádom ezt az állást.
Áldom az eszem, hogy elfogadtam ezt az ajánlatot, gondolta. Pedig nem volt könnyű döntés, otthagyni a nyüzsgő nagyvárost, a kényelmes, modern otthont. De itt azért mégis más. Hús vér egyedek élnek szabadon. Ilyen gyönyörűeket nem látni a könyvekben sem, pedig azokba csak a legtökéletesebb példányok kerülnek be. Itt a rezervátumban nincs más dolgom, mint megfigyelni és dokumentálni. Egy szabály van, hogy tilos kapcsolatba lépni velük, mert megigézhetnek és magukkal vihetnek a vadonba.
- Na, elég ebből, dolgozni kell - mondta, majd bekapcsolta a kamerát, és beszélni kezdett:
- 2215. június 15-e, szerda. A megfigyelt egyed körülbelül 190 centiméter magas, szálkás testén jól kirajzolódnak az izmok. Haja és testszőrzete fekete, szeme nem látható. Egyszerűen gyönyörű, ahogy a reggeli fényben magabiztosan, könnyedén fut.
- Nem, ez nem lesz jó, tárgyilagosnak kell maradnom, nem befolyásolhatja a dokumentumot a saját véleményem.
Leállította a felvételt, kiment a konyhába inni egy pohár vizet. Ez nem segített, szíve hevesen dobogott, teste bizsergett.
- Soha nem láttam még ilyen férfit, csak a régi dokumentumfilmeken - sóhajtotta, és visszament a kamerához.
A vad éppen rá nézett, tengerkék tekintetéről nem tudta levenni a szemét. Keze remegett, képtelen volt lenyomni a felvevőgombot.
- Mi ez? Mi történik velem? Ez lenne az az Érzés, amitől az ősök annyira tiltanak? De ez nem rossz és félelmetes, hanem jó és izgalmas!
A férfi egész testével a nő felé fordult, aki megbabonázva bámulta, ahogy a test egy része új alakot ölt.
- A francba az állással! - Kiáltotta és ledobta a ruháit, majd kilépett az ajtón.