Pipacs Peti átlagos virágnak tűnt a parkban, míg Anya meg nem ajándékozta kézzel és lábbal. Azóta meg sem áll, és jó barátja,az óvodás Dani se tudja megakadályozni, hogy mindig bajba kerüljön. Korábbi kalandját itt olvashatod: Pimasz Pipacs Peti

A kisfiú vidáman rollerezett hazafelé. Anyukája nem is sejtette, hogy a pólója zsebében nem egy egyszerű pipacsbaba bújik meg, hanem maga Pipacs Peti, aki beszélni is tud, járni is tud és még rollerezni is szeret. Előre száguldottak a sarokig, ott várták be Anyát.
- Juhéééj! Még egyszer! Gyorsabban! - biztatta a kisfiút a pipacs.
- Pszt, még anya meghallja!
- És akkor mi van?
- Akkor… akkor biztos a táskájába tenne, és nem jöhetnél velem ilyen gyorsan.
- Jól van na, akkor csöndes leszek.
- Hogy hívnak?
- Pipacs Petinek. És téged?
- Engem Daninak. Örülök, hogy barátok lettünk.
- Én is.
Anyu ért oda.
- Kivel beszélgetsz, Danikám?
- A pipacs babával.
- Hmm. Értem. - mosolygott anya. - Nézz körül, nem jön-e autó.
Dani alaposan körül nézett: először balra, aztán jobbra, aztán megint balra.
- Nem jön.
- Akkor mehetsz. A következő sarok már a házunk.
Dani boldogan száguldott hazáig. Otthon gondosan levette a cipőjét, és már futott is kezet mosni - ahogy mindig. A nagy izgalomban észre se vette, hogy Pipacs Peti hopp! - kiugrott a zsebéből, egyenesen a jobb cipőjébe.
- Tehát itt lakik Dani. - állapította meg Pipacs Peti. - Felfedezésre fel!
Azzal kihajtotta a cipő nyelvét: ez lett a vitorla. Körbekötözte a cipőfűzőket: ez lett a kötéllétra. Megragadta a cipőkanalat: az lett az evezője. Így tolta előre a fél pár cipőt az előszoba kövezetén. Közben dalolni támadt kedve:
- Johohó! Kalózok vagyunk! Jihihi! Kalandozunk! Jehehe! Kincset találunk!
Azzal az előszoba közepén kiugrott a cipőből, bevetődött a szekrény alá. A félhomályban nyolc szem pislogott feléje.
- No te gonosz szörny! Azonnal add elő a kincset! - kiáltott a nyolc szem gazdája felé Pipacs Peti.
- Odaadom, odaadom, csak ne kiabálj! - vékony hangon jött a válasz. A félhomályból előmászott egy barna pókocska.
- No azért! Tudd meg, nem mással akadt dolgod, mint a rettenthetetlen Pipacs Petivel!
- Jaj Pipacs Peti, te rettenthetetlen, kérlek, könyörülj rajtam!
- Én nem kegyelmezek ilyen soklábú pókoknak! Már a mezőn se hagytam, hogy hálójukkal lekössenek!
- Én nem szövök hálót. Etelka vagyok, a farkaspók. És csak éjjel vadászom. Nappal alszom. Vagyis aludnék, ha nem kiabálnál olyan hangosan, te rettenthetetlen.
- Biztos nem fogsz megkötözni?
- Nem én.
- Nem is fogsz megcsípni?
- Nem én. Miért is tennék ilyet?
- Nem szaladgálsz rajtam, hogy alaposan megcsikizz?
- Nem én. Csak aludni szeretnék.
- Akkor Etelka, a farkaspók, ezennel megkegyelmezek neked.
Etelka nagyot sóhajtott, és éppen visszahúzódott volna sötét rejtekébe, amikor Pipacs Peti utána szólt.
- Hohó! Megállj! És a kincs?
- Miféle kincs?
- Amit őrzöl.
- Nem őrzök én semmiféle kincset. Hanem pár napja ide gurult valami fényes. Azt elvihetnéd, mert mindig megcsillan rajta a nap sugara, és felébreszt.
Pipacs Peti megragadta a fényesen csillogó gömböt, és diadalittasan indult kifelé a szekrény alól. Az utolsó pillanatban azonban visszahúzódott, mert Anya lépteit hallotta.
- Danikám! - hangzott szigorúan. - Mit keres a fél pár cipőd az előszoba közepén? Tudod jól, hogy a helyére kell rakni.
- Én oda raktam. - Dani csodálkozva futott ki a szobából.
- És a cipőkanalat vajon ki vette ki a helyéről? Talán a mumus? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel anya.
- Jaj dehogy! Biztosan a pipacsbaba volt! - mosolyodott el Peti.
- Aha. A pipacsbaba. - mosolygott most már Anya. - Akkor légy szíves, kérd meg a pipacsbabát, hogy rakjon mindent a helyére, jó?
- Rendben. És segítek is neki. - válaszolta Dani mosolyogva.
Anya bement a szobába, a kisfiú pedig lehasalt a földre, úgy nézett körös-körül.
- Pszt! Peti! Hol vagy? - suttogta.
Pipacs Peti büszkén bújt elő a szekrény alól.
- Itt vagyok! Leküzdöttem a tenger habjait, legyőztem a szörnyet, és megszereztem a kincset! - azzal büszkén mutatta a csillogó gömböt. Dani tátott szájjal nézte.
- Nahát, a különleges fényű üveggolyóm! Egy hete keresem! Hol volt?
- A nyolc szemű farkas karmai közül szabadítottam ki.
- Peti! Te egy igazi hős vagy! De most gyere, megmutatom a szobámat, jó? És kérlek, többé ne szaladj el!
- Rendben. Megígérem, hogy a következő kalandomra magammal viszlek! - azzal a kis pipacsbaba jókedvűen ugrott be Dani pólójának a zsebébe.
- Irány a szoba! - vezényelt hangosan.
Dani kuncogva tette a helyére a cipőt és a cipőkanalat, aztán úgy masírozott a szobája felé, mint egy valódi katona. Az igazi kaland még csak ez után következett, mert a kisfiú szobáját együtt fedezték fel aznap.
Hogy kivel és mivel találkoztak, azt azonban csak egy másik alkalommal mesélem majd el.

Tina Markus ezen írása megjelent a Minerva Capitoliuma júliusi számában. A magazin témája: "Otthon".

pipacs peti égre néz

(Foto: Tamborita )