Ennek a történetnek az előzményét itt olvashatod: Találkozás
***
- Hát tényleg ez a vágyad?
Lajoska imádattal nézte a gyönyörű asszonyt. Már több, mint három órája, hogy a lakásába érkezett ez a csodálatos nő, és már több, mint három órája hallgatta őt. Lajoska készségesen megmutatott neki mindent, amit kért. Bekapcsolta a laptopot, végigjátszott neki több szintet a királylányos játékkal. Majd váltottak, és sorra vettek mindent, amivel mostanában játszani szokás: a világépítőset, a zombis-növényeset, a madarasat, sőt, néhány retro játékot is, olyanokat, mint ahol a sárga sajt kapkodja be a pöttyöket. Lajoska alig hitte el, hogy ez a szépség semmit nem tud a gépek világáról, és hogy pont ő lehet az, aki megmutat számára mindent. És a nő itta minden szavát, csak rá figyelt, úgy, ahogy azelőtt még soha senki.
A kemény szemű kísérője ugyan vele tartott, de a férfi megállt az ajtóban, mint egy testőr, és többé egy szót se szólt. Lajoska pedig szinte szárnyakat kapott, elfelejtett dadogni, és boldogan szívta be a szobában lassan elterjedő friss, női illatot.
- Igen, igényt tartok a szerkezetedre! - válaszolta most a nő. - Nincs semmi akadálya, ugye?
- Nincs, nem, nem, már hogy lenne? Csak... ugye, visszahozod? - Lajoska nem akarta csak úgy elengedni ezt a tüneményt. És hát, mégiscsak az ő laptopjáról volt szó.
- Tudok ám még mutatni trükköket! - vigyorgott nyomatékosításképpen a nőre.
- Miért is ne? Legyen, visszahozom, hogy még többre megtaníts. Ám most indulnunk kell.
- És, és, és mikor jössz?
- Hamarosan. - azzal az ellenállhatatlan nő a hóna alá csapta a laptopot, és elégedett mosollyal elindult az ajtó felé.
- Várj, izé... azért ez ám elég drága szerkezet!
Ekkor az ajtó mellől előre lépett a félelmetes, izmos alak.
- Az úrnő azt mondta, indulnia kell. - szólalt meg jeges hangján.
Lajoska ereiben hirtelen megállt a vér. Erről a figuráról teljesen meg is feledkezett! Mit szól ez bele? Már-már szóra nyitotta a száját, amikor észrevette, hogy a fickó keze lassan, de biztosan az övén fityegő tőr fele mozdul. Ekkor fordult hátra az ajtóból a nő.
- Hagyd! Hűséges szolga volt, és még hasznunkra lehet. Adj neki egy kavicsot a törpék kincséből.
A félelmetes férfi változtatott a mozdulaton, és a tőr helyett egy bőrzacskót emelt le az övéről. Belenyúlt, és valamit Lajoska lába elé dobott.
- Nesze. Ne próbálj követni minket. Majd jövünk, ha az úrnő úgy látja jónak.
Azzal mindketten kisétáltak az ajtón, a tátott szájú Lajoskát magára hagyva a gondolataival.
Csak hosszú percek múlva tért magához, és nézte meg, mit is hagytak ott a látogatók. Egy csillogó, mesterien metszett kő volt. Lajoska már látott ehhez hasonlót az ékszerbolt kirakatában, és azon helyes, apró címke is fityegett: "Gyémánt".
A hófehér bőrű bűbájos asszony és a hideg tekintetű cicanadrágos férfi pedig akadálytalanul vágott át a lakópark házai között, vissza a parkba, ahol Pircsi először látta meg őket. Gond nélkül sétáltak át a két fa között, ahol még mindig enyhén rezgett a levegő. A smaragd színű erdőben a férfi azonban megállította a nőt.
- Eltűnt a malac. - némán vizsgálta a talajt, megsimított néhány fűszálat, míg társa várakozott.
- Egy ember és egy farkas járt erre. Tudjuk, kik. De aztán... jött még valaki. Talán egy másik ember, de könnyebb, mint egy felnőtt.
- A törpék! - vágta rá a nő. - Pedig megtiltottam nekik, hogy elhagyják a bányát! Új szövetség állt volna össze?
A férfi villámgyorsan előhúzta tőrét, és a bozótosban arra felé fordult, amerre Pircsi gurult le. Szemében tűz lobbant, és már-már elindult, hogy megkeresse a betolakodót.
- Hagyd ezt most! - fogta le a kezét a nő. - Nincs veszíteni való időnk.
A férfi fegyelmezett gyorsasággal tette el a fegyvert, mintha soha ott se lett volna. Csak a szemében csillogó apró szikra mutatta csalódottságát.
Már indultak volna, amikor a nő még megtorpant.
- Rombold le az átjárót! Nem akarom, hogy még több segítséget hozzanak. Időt kell nyernünk, hogy hasznosítsam ezt! - azzal megsimította a hóna alatt tartott laptopot.
A férfi odalépett a földbe szúrt két bothoz, és kihúzta azokat. A biztonság kedvéért pedig a hátára erősítette a két megtermett husángot.
- Remek. - szólt a nő. - Nem fognak egyhamar újabb varázsbotot találni. Most egy jó ideig mi döntjük el, lesz-e a világok között újra átjáró.
