Ennek a történetnek az előzményét itt olvashatod: Indulás

***

Pircsi moccanni se mert. Gondolkozni próbált, de nem járt sok sikerrel, ami nem is csoda. Mert hát milyen magyarázat lehet arra, hogy egyik pillanatról a másikra egy vadidegen helyen találja magát? Erre nincsen magyarázat. Talán az Interneten, a keresőben lenne valami, de itt tuti nincs wifi. Pircsi a telefonja után nyúlt, hogy ellenőrizze, legalább térerő van-e ebben a furcsa erdőben. Csakhogy a telefonja nem volt a farzsebében.
- Afffene!
Anyu mindig mondta, hogy ne tegye a farzsebébe a telót. Először is, ez nem egy Gorilla Glass-es példány, és nem is ütésálló. Elég erősen ráülni, és annyi neki. Aztán meg így hagyta már ott egyszer a nagyinál, egyszer meg a kémia előadóban a suliban. De eddig mindig meglett, szóval úgy gondolta, elég csak jobban figyelni, és nem lesz baj. Erre tessék, most megint eltűnt a telefon! Piros mama biztos csak hümmögni fog, anyu meg levonja a zsebpénzéből az új árát. A zsebpénzből, amiből a nagy nyárvégi koncertre akart jegyet venni. "Na, az nem történhet meg!"
Pircsi úgy ült fel, mint egy keljfeljancsi, és szélsebesen kezdte el túrkálni az avart. De hiába kotorászott négykézláb, a sűrű levelek között egyszerűen nem volt semmi.
- Üdvözöllek. - szólalt meg egy hang hirtelen, valahol a háta mögött. Pircsi megfordult, és a bokrok és a fák között próbált szétnézni, amúgy négykézláb.
- Ki az? - kérdezte.
- Itt vagyok! - hallatszott ismét a hang.
- Hol?
- Nem, nem ott a bokor tetején. Inkább itt, az alján.
Pircsi tekintete követte az utasítást, és a zöld mogyoróbokor aljára nézett, de ott nem volt senki. Csak a sűrű avar, egy nagy kerek levél, és azon egy zöldes-barnás béka. "Biztos elbújt a bokor mögött ez a fickó." - gondolta.
- Nem látlak, légyszi bújj elő, akárki is vagy!
- Pedig éppen rám nézel.
Pircsi szája tátva maradt. Nem volt senki a bokor mögött. Fölötte sem. A hang a békából jött.
- Na neeee, ugye nem? - nyögte ki végül.
- De igen, én szóltam hozzád. Keresel valamit?
Pircsinél még mindig tartott a totális agyfagy. Az addig oké, hogy Piros mama egy óriási kutyával gyalogol a parkban. A filmforgatós-tőrös alakoktól már kicsit borsódzott a háta, de ettől a helytől még inkább. Ahol smaragzöld levélen ücsörgő békák beszélnek hozzá, és az egyetlen kapcsolata a normális világtól elveszett!
- Hol a telefonom??! - szinte kiáltott kétségbeesésében.
- Az milyen szerzet, ha nem sértelek meg, kegyes hercegnő?
Pircsi megint alig jutott levegőhöz. Ez a zöldes-barnás mütyür itt előtte úgy beszélt, mint ahogy a színházban szoktak. Igen, amikor az osztállyal a Rómeó és Júliát nézték meg, na kábé ott mondtak ilyeneket a színpadon.
- Nem tudod milyen egy telefon? Ja, persze, hát te egy béka vagy. Egy béka nem tudja, milyen egy telefon. Világos, még akkor se tudja, ha beszélni azért tud. Egy beszélő béka.
- Fennséges hercegnő, milyen a kinézete a telefonnak nevezett szerzeménynek?
- Jaj, hát fekete, lapos, és üveg a teteje. Ha nyomkodod, tapizod, akkor világít. De inkább ne nyomkodd és ne tapizd, mert az enyém. Valahol itt esett ki a zsebemből, ahogy legurultam a dombról. Tényleg, megnézem fentebb!
- Kérlek, várj, csodás hercegnő!
- Mire?
- Látom, hogy rendkívül szomorú vagy. Nyilván nagyon fontos neked ez a telefon.
- Még jó, hogy fontos! Tudod, milyen drága egy ilyen kütyü?
- Sok aranyat fizettél érte?
- Aranyaaat? - Pircsi szeme elkerekedett. Ez a béka tényleg nem tudja, mire jó a telefon. - Nem, kemény forintokba került. De nem is ez a baj. Ez a legkevesebb. De anyutól kaptam, és ő biztos nagyon fog haragudni, hogy elhagytam. És még ez is semmi. Mert most már végképp nem tudom, hogy hol vagyok. Az volt az egyetlen dolog, ami haza vezethet, érted? Ami összekötött a normális világgal. Hogy fogok így innen visszatalálni? - Pircsi szája megremegett, és hiába akarta visszatartani, néhány könnycsepp bizony végiggurult az arcán.
- Csöppet se sírj, hercegnőm! Ha valóban oly' fontos számodra ez a telefon, én visszaszerzem!
- Megtennéd? - Pircsi az arcát törölgetve nézett a békára. Aztán észbe kapott. - Jajj, ne már, hát hogyan találnád meg te, egy béka? Én már végigkutattam itt mindent. Egyszerűen lehetelenség ebben a sűrű avarban bármit is meglátni, nem érted?
- Én jobban ismerem a bokrok alját, mint te. Nem lesz könnyű, de meglelem neked a szerkezetet, hercegnő.
- Jó. Légyszi, keresd meg!
- Rendben. Előbb azonban meg kell ígérned valamit.
- Oké, mondd, rendben lesz.
- Ez azt jelenti, hogy igen?
- Igen, igen, csak mondd már, mit akarsz! - Pircsi egyre türelmetlenebb lett.
- Felséges hercegnő, arra kérlek, hogy a telefonodért cserébe fogadj engem pajtásodul.
Pircsi rámeredt a békára.
- Ezt most hogy érted?
- Vegyél magad mellé, oszd meg velem mindened. Bánj velem úgy, ahogy a többi barátoddal. Mostantól fogva ahová te mégy, oda megyek én is. Amit eszel, azt eszem én is. Ahol hálsz, ott alszom én is.
Pircsi azt hitte, rosszul hall.
- Na várj, ezt most nem értem. Azt akarod, hogy cipeljelek magammal, meg etesselek?
- Igen. És aludhassak az ágyadban. Cserébe visszakapod a telefonodat. Áll az alku?
Pircsi csak bámulta a békát, de közben az agya sebesen pörgött. Mert ugye, ha visszaszerzi a telóját, az első az lesz, hogy felhívja anyut, elmondja, hogy a nagyi eltűnt, ő itt és itt van. Anyu érte jön, vagy legrosszabb esetben a rendőrök megkeresik. És ha megtalálják, ha innen kiszabadul, akkor ki van zárva, hogy ez a béka vele jönne. Nem, a lakóparkba biztos nem jönne vele, meglátja és visszaugrál az erdejébe. Végül is, nem volt sok veszíteni valója.
- Áll.
A béka széles szája még szélesebbre húzódott. Pircsi meg mert volna esküdni rá, hogy elvigyorodott.
- Nos, hercegnő, ne feledd szavad! És most, tisztelettel kérlek, nyúlj be ez alá a levél alá, amin ülök.
Pircsi óvatosan kúszott közelebb a bokor aljához, és még óvatosabban nyúlt be a nagy kerek levél alá. Keze hideg üveg felületet érintett, majd marka gyorsan rázárt a megszerzett kincsre.
- Ez az! Köszönöm!
Azonnal felemelte, és nyomkodni kezdte a képernyőt. Szerencsére semmi sérülés nem látszódott az érzékeny szerkezeten, még egy karcolás se volt a kijelzőn. Ahogyan nem volt térerő se. Pircsi csalódottan nézte a kütyüt.
- Gyerünk, te vacak!
Kétségbeesetten próbálta hívni anyukáját, de a vonal olyan süket volt, mintha Piros mama tolldunyhája alá dugta volna a fejét. Pircsi lehajtotta a fejét.
- Úgy látszik, itt ragadtam.

***

A történet folytatódik, kattints ide: Kifizetve

***

Szóljon hozzá!

Hozzászólás beküldése vendégként

0
  • Nincsenek hozzászólások

Lájkold a Facebookon is!

Kreatív írás tanfolyam

A jobb agyféltekés kreatív írással 2 nap alatt íróvá válhatsz.

Jelentkezéshez, bővebb információkért kattints ide:

Író születik tanfolyam

 

Go to top