Ennek a történetnek az előzményét itt olvashatod: Zuhanás

***

- Nos, hová is kerültünk? - amikor kérdezett, akkor se lassított le a királynő. Mint ahogy a tekintetét se pazarolta a körülötte lévőkre. Csak előre, a célra szegezte a szemét. Vagyis a helyi ivóra.
- Úrnőm, ez tehát az a világ, ahonnan a szakadár farkasok segítséget szoktak hívni. - válaszolta a Vadász.
- Ezt én is tudom. Többet tudsz mondani?
A férfi egy lépés távolságból, tiszteletteljesen meghajolva követte a nőt. Szemével azonban a környezetét vizslatta, és szokás szerint többet látott, mint bárki más.
- Itt nincs varázslat, és nincsenek fegyveresek. Az átjárót ezen az oldalon senki nem őrizte. Az út szabad Ön előtt, Fennség.
- Akkor tehát tegyük azt, amit a farkasok szoktak.
- Hívjunk segítséget? Innen? - a Vadász meghökkenve nézett Úrnőjére.
- Természetesen. - a királynő arcán pengeéles mosoly terült szét, ahogy kezét az itteni kocsma kilincsére helyezte.

Margitka a poharakat tisztogatta éppen. Hétköznap volt, délelőtt, és a nagy meleg ellenére se volt vendég az eszpresszóban. Kivéve Lajoskát, a lakópark mindenesét, aki minden reggelét itt kezdte. Nem volt Lajoska iszákos, kikérte az egy korsó sörét, aztán elüldögélt mellette, figyelte az utcát, beszélgetett. Mindenki tudta, hogy itt megtalálják, így szerzett munkát: ha leszakadt a polc, össze kellett rakni a szekrényt, vagy le kellett mázolni az ablakkeretet, mindenki őt hívta. De most a kutya se járt erre, és Lajoska jobb híján egy játékba kezdett a telefonján.
- Lajoskám, főzzek egy kávét?
- Ne, ne, ne, hagyd csak, Margitka! Ne, ne, ne fáradj, jó lesz így, jó így. Csak...
Lajoska azonban soha többé nem fejezhette be ezt a mondatot, mert a kocsma ajtaja hirtelen szélesre tárult. A napfény beömlött, majd megakadt egy hosszú szoknyás női sziluetten.
- Adjon Isten jó napot! - a hideg és nyugodt hang csöndesen szólalt meg, mégis betöltötte az egész helyiséget. Lajoska tágra nyitotta a száját, úgy bámulta ezt a gyönyörű nőt. Margitka viszont az évek során megszerzett vendéglátós rutinnal fel se vette a fura köszönést.
- Jó napot! Mit adhatok? - morogta a foga között.
- Híreket.
- Na, ha beszélgetni akar, akkor menjen a parkba pletykálni. Itt viszont előbb rendelni kell, aztán beszélgetünk. - Margitkának valahogy a hideg futkosott a hátán ettől a nőtől. Talán, ha elég morcos lesz hozzá, elmegy innen, talán nem rendel semmit, és akkor ki se kell szolgálni.
kreatív írás pircsi sör- Egy kupa sert kérek. - hallatszott most egy mély hang az ajtó felől.
Az ajtón belépő második idegen szemét Margitka arcába fúrta, és ezzel elvágott minden vitát. Margitka nem tudta levenni a tekintetét a magas, szőke férfiról, aki olyan áthatóan nézett most rá. Automatikusan nyúlt a korsó felé, és további szó nélkül csapolta is a sárga folyadékot.
- Messziről jönnek? Messziről? - Lajoska bátortalanul szólalt meg. - Csak mert... csak úgy kérdezem ám.
- Meglehetősen hosszú útról jöttünk. - a lenyűgöző szépségű nő most fordult először Lajoska felé. - És nagyon érdekel minket ez a vidék.
- Hehehhhe! Ez a vidék? Ez? Mármint, hogy ez itt? - Lajoska még sose látott turistát a lakóparkban.
- Pontosan. Mesélj el mindent, amit az itt lakókról tudsz.
- Hát, hát izé. Nincs sok mesélni való. Itt olyan normállis emberek vannak csak. Vagyis hétköznapiak, na. Nem ilyen csinosak, mint maga. - Lajoska belepirult az utolsó mondatba.
- Szépnek látsz?
- Maga a legszebb, akit valaha is láttam! Izé.. még annál is szebb! Szépnek tetszik lenni, na!
A csodálatos nő elmosolyodott, és közelebb lépett Lajoskához. Kihúzta a másik széket, és az asztalra támaszkodva hajolt, hajolt Lajoska felé. Száját már szóra nyitotta, amikor Lajoska telefonja hirtelen pittyegni kezdett. A pillanat elszállt, a mosoly tovatűnt a gyönyörű arcról, helyette gyanakvóan nézett a férfira.
- Ez mi?
- Semmi, semmi, semmi. Csak a telefonom. A játék, a királylányos, ez az új, tudja. Tudja, amit most mindenki játszik. Igen, izé, amikor a sárkány elrabolja. Csak letettem, és pittyeg.
- Ki kell szabadítani a királylányt?
- Igen, igen, igen. De ezen a vacakon elég nehéz ám, otthon, a nagy gépen már eljutottam a nyolcas szintig. Mondjuk, közben egyszer majdnem megöltem a királylányt, mert véletlenül az ötösön beomlasztottam a barlangot, de aztán lett még egy életem. A sárkány elleni kard is megvan ám. Ismeri? Ismeri a játékot?
- Mutasd meg, hogy működik ez.
- Jó, jó, jó. Itt kell megnyomni, és aztán elindul, látja?
A nő összeráncolta a szemöldökét, ahogy a kis képernyő fölé hajolt. Lajoska szinte beleszédült, hogy egy ilyen szép asszony ül mellette. Nem is tudta figyelni a telefonját, és még el se kezdődött a játék, de már megjelent a felirat: GAME OVER!
- Most hová tűnt? - számonkérőn csattant fel a nő.
- Nem, nem, nem tűnt el, csak izé. Most ezen nem tudom megmutatni.
- Folytasd tovább!
- Nem szeretne inkább valami mást játszani? Van itt madaras, vikinges, zombis, azokat könnyebb ám a telefonon!
- A kardot akarom látni. A sárkány ellenit. Meg a királylányt.
- Jó, jó, jó. De az itt nem megy. Kicsi a memória, na, na.
- Akkor vigyél az otthonodba.
Lajoska eltátotta a száját. Hogy őhozzá egy ilyen szép hölgy ellátogatna? De aztán meglátta a nő ellentmondást nem tűrő tekintetét, és gyorsan válaszolt.
- Igen, igen, igen. Most? Mármint azonnal?
- Nem óhajtok várakozni.
- Akkor tessék! Tessék jönni, erre tetsszen!
Lajoska majdnem elbotlott, ahogy megbabonázva felállt, és elindult a kijárat felé. A varázslatos szépségű nő szó nélkül követte. A férfi a pultnál letette a korsóját, tekintetét még egyszer Margitkáéba fúrta, majd némán távozott.
Margitka tátott szájjal, szótlanul bámult utánuk.
- Micsoda pasi! Még cicanadrágban is! - sóhajtotta.

***

A történet folytatódik, kattints ide: Indulás

Szóljon hozzá!

Hozzászólás beküldése vendégként

0
  • Nincsenek hozzászólások

Lájkold a Facebookon is!

Kreatív írás tanfolyam

A jobb agyféltekés kreatív írással 2 nap alatt íróvá válhatsz.

Jelentkezéshez, bővebb információkért kattints ide:

Író születik tanfolyam

 

Go to top