Zihálva szedte a levegőt. "Ez a hülye front, teljesen kikészít! És miért kell egy közértben ilyen melegnek lennie?" A kabátja, sapkája, sálja fojtogatta, de nem akarta levenni. Minek, csak pár dologért ugrott be, igazán csak egy-két apróságért, amit elfelejtett a vacsorához. Tojás, az jó lesz, lesz rántotta, gyorsan megvan. Sípolás hallatszott: "Aha, a pékségben a sütő! Most lett kész a friss zsemle!" Lihegve tört utat a polcok között. Kerülgetnie kellett az árufeltöltés miatt otthagyott raklapokat, dobozokat, de már a szájában érezte a ropogós, friss meleg zsömle ízét.
A pék elkezdte kipakolni a meggyes táskákat. A zsömlés kosár üresen állt.
- Zsömle... hhh ... nincshh? - kérdezte.
- Ma már nem sütünk, ott nézze meg a polcon, még van.
Csalódottan nézte a fonnyadt, repedezett tetejű mini cipókat. Összesen hat darab volt. A zacskó, amibe gyömöszölte őket, kiszakadt. Mehetett újat tépni, ebből az összeragadós, nehezen nyíló vacakból!
Na mindegy, nyomás vissza a tejhez, az kell reggel a kávéba, aztán irány a pénztár.
Már folyt róla a víz, de csak három kasszánál ültek, szép, egyenletesen hosszú sor volt mindenütt. Kiválasztotta a fiatal pénztárost, az biztos gyorsan kezeli a gépet. Csak a kódokat nem ismerte.
- Marika, ennek a sajtosnak mi a kódja?
- Tizenkettő-huszonhármas. - jött a válasz két kasszával odébbról.
- Marika, szólsz az Elvirának, el fog fogyni az apróm!
- Jól van, csengetek.
Égette a zsebét az ötezres. Persze az apró kellett a parkoló automatába, most meg emiatt kell várakozni.
Mögötte felsírt valaki. Idegesítő, magas hangon visított egy kisgyerek. De jó, most már a fejébe is belehasított a fájdalom, ez nem lehet igaz, hol lehet innen szabadulni??!!
Aztán végül megérkezett a főpénztáros, váltott pénzt, és végre ő került sorra.
- Clubshop kártyája van?
- Nincs.
- Pontokat gyűjti?
- Nem, köszönöm.
- Anyuuuu, bontsuk ki a túró rudiiiiiit! - a kosárban ülő gyerek hangja elviselhetetlenül nyilallt a fejébe.
- Aprója nincs?
- Nincs.
- Ha mégis szeretne csatlakozni a törzsvásárlói programhoz, adhatok egy regisztrációs lapot, csak ki kell tölteni, és bedobja a dobozba a kijáratnál.
- Anyuuuu, én már akaroooom a túró rudíííííít!
A levegő hirtelen felforrt, és megremegett, aztán megpattant.
- Tolja már odébb a kocsiban azt a gyereket! - kiáltotta, maga mögé se nézve. - Már nyolcadjára löki nekem a kocsit! Miért nem tanítja viselkedni azt a kölyköt!
Csak dobálta, dobálta a táskájába holmikat. Alulra a tojást, rá a tej zuhant. A tojástartó nem bírta a nyomást, csöndben horpadt be, és engedett utat a kemény tejesdoboznak a törékeny héjak felé. A zsemlés zacskó kihasadt, és a szikkadt pékáru szivacsként szívta fel a nedvességet.
- Micsoda neveletlen bagázs! - puffogott még kifelé menet. Indulatosan csapta a vállára a táskáját, így nem vehette észre, hogy a szövetkabátja hátán kerek tojásfolt keletkezik. Szólni senki nem mert érte...
- Anyu, ez a néni nagyon udvariatlan volt veled, ugye?
- Biztos fáradt volt, kicsim. De igen, így nem szabad beszélni másokkal. - az anyuka mosolyogva simította kisfia fejére a piros sapkát, amin a jellegzetes sárga csőr és vastag szemöldök virított. A kedvenc figura. Angry Birds.
