Ez volt Orsi első napja az oviban. Ebéd idejére már nagyon kifáradt a sok játékban és hancúrozásban. De büszkén vitte magával a tányérját, amit a dadus néni telemert finom főzelékkel. Bizony, ő már nagylány, és nem önti ki a tányérból az ennivalót! Gondosan tette le a kiválasztott asztalhoz a tálkát, és jó étvággyal látott neki az ebédnek.
- Szia! Én Orsi vagyok! Te mit eszel? - fordult asztalszomszédjához. Ám az nem válaszolt, csak rámosolygott a kislányra.
- Aha, látom, tejfölös husit. Én főzeléket választottam. Szeretem a főzeléket. Anyu sokszor főz, és itt is nagyon finom. Én már 5 éves vagyok, nem régen volt a szülinapom. Akkor is volt főzelék, meg torta. Hercegnős torta volt, egy baba volt a közepén, és tiszta rózsaszín szoknyája volt, de a szoknyája volt a torta, megettük, és akkor kivettük belőle a babát, és játszhattam vele. És én már azt is tudom, hogy az asztalnál nem illik csámcsogni, apu mondta. Neked nem mondta az apukád?
Orsi asztalszomszédja nem válaszolt. De szó ami szó, igaza volt a kislánynak. Nagyon hangosan csámcsogott.
- Szerintem ez a legjobb ovi. - mondta Orsi két kanál főzelék között. - Nézd, tejet is kaptam! Nem, ez az enyém, te egyed a tiéd! Mindenki a saját poharából és a saját tányérjából eszik és iszik. - azzal a kislány felhajtotta a fél bögre tejet. Aztán meglátta asztaltársa szomorúan vágyakozó tekintetét, és megsajnálta.
- Na jó, adok egy kicsit. De nem a poharamból. Ha beleöntöm a táladba, úgy jó lesz? Tessék, jó étvágyat!
És bár kissé furcsán nézett ki az összekeveredő tejfölös hús és a tej, asztaltársa elégedetten dünnyögött - morgott, ahogy tovább majszolta az ételt.
- Szép a hajad. - állapította meg Orsi. - Nekem anyukám nem engedi hosszabbra, azt mondja, attól lesz sok hajam, ha sokszor vágják. Neked biztos sokat vágták kisbaba korodban. Nem kérsz bele egy csatot? Tudod mit? Majd ebéd után kölcsön adok egyet.
A szomszédja büszkén rázta meg dús sörényét.
- Én már tudok kanállal enni. - dicsekedett tovább a kislány. - Te még nem tanultál meg? Igaz, ilyen nagy mancsokkal nehéz lehet megfogni a kanalat. De nem lennél ennyire maszatos, ha kanállal ennél.
Az asztaltársa erre se felelt, viszont a nyelvével fényesen tisztára nyalogatta a saját tálkáját, amiből már minden falatot felfalt. Közben Orsi főzeléke is elfogyott.
- Hű, ez finom volt, ugye?
- Aki végzett az ebéddel, hozza vissza a tányérját! - szólt hangosan az óvó néni. - Gyerekek, menjetek kezet mosni, mosdóba, utána pedig az ágyikóba. Az állatok az alvás idejére visszamennek a kifutójukba, búcsúzzatok el tőlük!
Orsi mosolyogva simogatta meg a mellette ülő oroszlán sörényét, aztán futott a mosdóba. Hiába, már sürgősen ki kellett mennie! Ahogy szaladt, arra gondolt:
"Az én óvódám a legjobb! Az állatkerti óvóda!"

***
Ezt a történetet a képről írós játék részeként írtam. Az eredeti kép itt látható: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/118-kreativ-iras-kep-alapjan-4

Szóljon hozzá!

Hozzászólás beküldése vendégként

0

E véleménycsere résztvevői

Lájkold a Facebookon is!

Kreatív írás tanfolyam

A jobb agyféltekés kreatív írással 2 nap alatt íróvá válhatsz.

Jelentkezéshez, bővebb információkért kattints ide:

Író születik tanfolyam

 

Go to top
CLOSE WINDOW   X

Mit tennél, 

ha egy nap választanod kell

MEGLAPULSZ

vagy

MEGMENTED A NAGYMAMÁD?

pircsi kicsi 1

Pircsi és a zombizűr

OLVASS BELE!