Kulcsocskák

Csinibaba végre megkapta az áhított állást. Többszörös kérelmét most kedvezően fogadták, hat hónapos szerződést ajánlottak a vadiúj Carnevál hajóra. Exotikus tánc tudására ugyan nem tartanak igényt, de heti háromszor szalontáncot fog oktatni az utasoknak. A fizetés szerény, borravalóra sem nagyon számíthat - de akárhogy nézzük - jó bulinak ígérkezik.
Nyár derekán (amikor már kezdte unni a monoton munkát) vette észre az új pincér sóvár pillantásait.
- Jobb a semminél - gondolta, bár szívesebben fogadná egy pénzes öreg érdeklődését.
Robbie viszont ügyes partnernek is bizonyult, együtt dolgozták ki a remek módszert egy kis mellékes beszerzésére. A vacsora utáni mini-bálok során többször partnert cseréltek. Ez itt bevett szokás volt, hogy mindenki ismerekedjen és a lehető legjobban szórakozzon… A kiszemelt, felékszerezett hölgy rendszerint megörült a tökéletesen táncoló, energikus partnernek, aki ráadásul finom bókokkal hamozta el. Hamarosan pajzán vicceken nevetgélve bukdácsoltak a fedélzetre, hogy kicsit négyszemközt lehessenek. Közben a hölgy megtorpant és ijedten kapkodott a meglazult nyaklánca után. Nem sejthette, hogy szó szerint az utánuk lopakodó Csinibaba keze van a dologban. Végül a nyaklánc lecsúszott a lépcső mellé és eltűnt a sötétben. Ráértek innen a reggeli takarítás előtt begyűjteni a zsákmányt. Persze akadtak hamis ékszerek, ezeket vagy beszolgáltatták talált tárgyként, vagy újra “elvesztették” valami feltűnőbb helyen.
Robbie rutinosan csitítgatta, majd a fülkéjébe kísérte a károsultat, aztán újabb áldozat után nézett.
Kikötéskor a drágább ékszereket tartalmazó pipere-táskákat rendre betették egy-egy helyi megőrzőbe, hogy a gyanú árnyékát is elkerüljék egy esetleges nyomozás során.
Az utolsó kikötés napja is jól indult, az első utasokkal hagyták el a hajót, egy bankfiókban elraktározták a begyűlt zsákmányt. Dél körül már baljós felhők gyülekeztek, besötétedett és hamarosan kisebb vihar tört ki. Ilyenkor a személyzetnek mindenkit a lehető leghamarabb vissza kellett juttatni a hajóra, nehogy a riadt utasok fedelet keresve elkószáljanak.
Csinibaba és Robbie éppen vissza akartak evezni, de rossz látási viszonyok miatt elvétették az irányt, és a hajó helyett egy kisebb öböl felé sodródtak. Hosszas hánykódás és fárasztó evezés után partra vetődtek. Egy kisebb, ismeretlen öbölben találták magukat.
Lepihentek egy kinyúló sziklaperem alá, de mire újra kisütött a nap hiába keresték a csónakot! Eltűnt! Még darabkái sem kerültek elő! Elindultak hát gyalog, hogy kikötőt vagy más lakott területet keressenek. Hamarosan kiderült, hogy újra és újra körbe sétálták a kis szigetet.
Nem tudván, hogy ez egy elátkozott kalóz-sziget, és senki sem mer ide átjönni, megpróbálták kellemes kettesben eltölteni a mentőkre várakozást. Napokig bizakodtak, hogy értük jönnek. Végül egy reggel Robbie megkísérelt átúszni a közelnek látszó szárazföldre… Ha megsúgnánk se hinné el, hogy mindhiába erőlködik.
Csinibaba talán máig ott raboskodik a lakatlan szigeten, a vagyont érő sok kis kulccsal a zsebében…

Sufni tuning
Az idei nyár más volt, mint a többi. Életem első nyara, mikor egyedül megyek 2 hétre nyaralni.
Persze még olyan sem volt, hogy 2 hét, inkább 2-3 nap, az sem egyedül, valami ismerőssel, akivel nem biztos, hogy öröm együtt lenni, nekem ez most a Kánaán.
Fáj mindenem, nyakam, derekam, itt egy kis artrózis, ott 2-3 sérv, kezeltetni kell, nincs mese, mert egyedül képtelen vagyok talpra állni. Javában benne vagyok egy online tanfolyamban, de hát azért van a laptop, hogy vigyük és a kellemest a hasznossal egybe kötjük.
Az előkészületek során az orvossal kissé összevesztem, mert veszélyeztette az utazásom, nem írta meg a megfelelő beutalót, mikor én már mindent elterveztem s elrendeztem. Sírógörcs kerülgetett, az ilyen hozzáálláson, legszívesebben lecsaptam volna, mint egy legyet, de hát egy tekintélyt nem illik kiütni a székéből. Haza érve felhívtam a szálloda ügyintézőjét és dadogva elmondtam, hogy nincs rendes beutaló, most mihez kezdjek, nem mehetek oepes kezelésre. A hölgy kedvesen és türelmesen meghallgatott és megnyugtatott, beolvastam a papíron levő szöveget, és azt mondta minden rendben lesz, utazzak nyugodtan.
Hévíz, ez volt az álmom. Augusztus vége, mikor már lemegy a gyermek zsivaj, kezdtem meg utazásom. Nem vagyok egy nagy, autó sztráda ismeretekkel rendelkező nő, így vittem a GPS-em, de induláskor nem gondoltam, hogy veszekszem vele hangosan, vagy könyörgök neki, hogy beszéljen.
190 km, Fehérváron megálltam, mert szerettem volna elkerülni a fizetős autópályát, a GPS egy makacs jószág, és arra visz, amerre ő akar, de én megmutattam neki ki az úr a volánnál.
Balaton északi partján kötöttem ki, jó lesz erre is, csak haladjunk előre. Mikor megláttam Hévíz tábláját szívem nagyot dobbant, végre megérkeztem.
A recepciós nem fogadott kitörő örömmel, nézett rám méla bús szemével, kissé arrogáns is volt, de mit bántam én, csak már a szobámban legyek. Lázas kipakolás, ismertetők olvasása, fürdő ruha és már száguldottam le a lépcsőkön az alagsorba, ahonnan be lehetett menni a fürdő részlegre.
Kedves idősebb hölgy fogadott, körbe mutatott mindent, és a külső medence hőfokát kérdeztem, amire válaszolta 28 fok. Leesett az állam, és nem hittem neki, mondom olyan nincs, csak a mesében.
Belépek a medencébe, szám a fülemig ér, kellemes a víz hőmérséklete, s csobbanok nagyokat, úszkálok, 2 órán keresztül kisem szállok. Másnap kezdődtek a kezelések, súlyfürdő az első, nyakamnál felfogatva lógtam a vízben, ami nekem kissé bizarrnak tűnt, így libasorban, de az élmény az annál nagyobb volt, szeretem ezt a súlytalanság állapotot, csak az orosz hölgyeknek elfelejtettek ragtapaszt adni a szájukra, és így nem szenderültem mély álomba. Következő kezelés az iszappakolás, hát az én elképzelésem megint csődöt mondott, azt hittem bikiniben lesz a kezelés, ezzel ellentétben anyaszült meztelenre kellett vetkőzni és az ágy mellett állni, míg a fiúka odaért egy vödörrel, benne a jó meleg iszappal. Kenés a lepedőre, majd rácsusszantam, aztán mindenhova kaptam ahova kértem. Jól bebugyoláltak mindenkit, alig kaptam levegőt, simán felért egy szaunával is. Persze itt is hamar elszállt az idő, még villanyoltás is volt, hogy könnyebben tudjunk pihenni. A tusolásnál nagyon kedves hölgy segített, gondoskodott róla, hogy tisztán távozzunk a helységből. Felmentem a szobámba, belezuhantam az ágyamba, nem gondoltam, hogy ily fárasztó dolog a kezelés, hiszen én nem csináltam semmit csak élvezkedtem. Következő állomás a gyógytorna, személyes kezelést kaptam, kemény 20 perc, azt hittem, hogy nem élem túl, nem tudom végig csinálni a feladatokat, de a harci szellem győzedelmeskedett. Ez is kipipálva. Masszázs erről nem kell sokat mondani, mindenki találkozott már vele, igaz a sokadik alkalomnál már kértem, hogy gyengédebben, mert úgy éreztem egybe olvadok a masszázsággyal. Mire mindennel végeztem délután 2 óra volt. Bekaptam egy kis szendvicset és irány a fürdő. Vittem a kezelőlapot, mert csak azzal lehet azt a helységet használni, és most egy férfi fogadott, aki bepecsételt a lapomra s készségesen ellátott egy-két információval. Szauna lepedőt is kaptam, gondoltam jó lesz törölközőnek, mert a szaunát nem szeretem. Kellemes a víz megint, a medence felett plexit tető volt, ami mindentől védett, az oldalát pedig lehetett állítani. Ezt a medencét nem lehet könnyen otthagyni és még a gyógyvizesben nem is voltam. Napozni nem szeretek, így mentem a melegbe, az egyik olyan forró volt, hogy ájulás kerülgetett, így maradtam a 32 fokosnál. Este hat óra felé már úszóhártyáim voltak, így elhagytam a fürdő területét, de előtte leadtam a szauna lepedőt, annak a kedves férfinek, aki olyan figyelmesen fogadott. Talán innentől indult el valami, mert én a laptopomat nem használtam tanulásra. A svédasztalos vacsora után elmentem sétálni, nehogy megfeküdje a gyomromat a sok étel. S jött a következő nap, minden ugyan úgy, ahogy előtte, de valami mégis változott. Alig vártam a fürdő részlegbe való lejutást, a szememmel kerestem valakit és akkor még jobban éreztem magam, ha láttam őt. Kedves, humoros pasas, egyre többet beszélgettünk. Ellátott jó tanácsokkal merre érdemes sétálni, milyen látványosságok vannak Hévízen illetve Keszthelyen. A Hévízi-tóról is sokat mesélt, el is mentem egyik délután, félelmetesen mély, kölcsönöztem fekete úszógumit, jó vastag volt és nehéz, úszásra alkalmatlan szerzemény, de biztonságot adott, mert nem vagyok a legjobb úszó. Kívülről szemlélve szép a tó, szélén a nyíló virágok, belülről már másképpen látom, a sok kis hal, ami a part szélén úszkál, majdnem elvette a kedvemet a fürdőzéstől, a mélység, hogy nem látom az alját, bizarr gondolatokkal látott el. A végeredmény, megbarátkoztam a Tóval, alig akartam ott hagyni, kellemes víz hőmérséklet, gumiból kibújva úszkálni is sikerült, és a kései nyár is nekem kedvezett.
Úti tanácsadómmal nagyon hasonlóan gondolkodtunk, ráadásul neki két lánya, nekem két fiam és majdnem egy idősek, így volt téma bőven. Sok mindent megtudtam róla, vészesen közeledett a nyaralásom utolsó napjai. Vettem neki egy hűtő mágnest, amin a neve volt, és a név jelentése, fából, rajta a Hévízi tó képével. Megköszönte és mondta, majd otthon kirakja a hűtőszekrény oldalára, s meginvitált egy kis beszélgetésre a műszakja végére. Nagyon izgultam, aznap nem is bírtam sokat vacsorázni, vártam az estét, és elindultam lefelé a fürdőhöz, ahol vissza akartam fordulni, de pont jött velem szemben a folyóson és megjegyezte milyen halkan járkálok, mint egy macska. Még volt elintézni való dolga, addig kikísért a medence melletti füves területre, ahol megjegyezte, hogy bátor voltam, beléptem az oroszlán barlangjába, és hozzá tette még elmehetek, s nevetett. Én bátor vagyok, nem ijedek meg egy kis oroszlántól, különben is beszélgetésről volt szó, gondoltam magamban. Eljött a zárás ideje, meginvitált egy pofa sörre, bár nem szeretem, most nagyon jól esett. Beszélgetés, közeledés, részemről ellenkezés, majd eszembe jutott, hogy nincsen rajtam bugyi, szeretek nyáron úgy mászkálni, és jaj mit gondol rólam, hiszen tényleg nem azért mentem. Nem akart megcsókolni, csak húzott magához erősen, de hát nekem a csók a mindenem, addig-addig ment a huza -vona, míg sikerült egy csókot lopni, azt mondja, hogy idegen Nővel nem szokott csókolózni. Egy kis fabódéban voltunk, ott tárolták a törölközőket, elneveztem sufninak. Megtörtént az, amit nem szerettem volna, hiszen nyaralni mentem, gyógyulni, nem pasizni. Az eset után rögtön közölte, hogy nős és szereti a feleségét. Hideg zuhanyként ért, arcul csapásként éltem meg, azt mondta a szemeimmel, ahogy ránéztem, abban a pillanatban, felért egy golyóval a szívében. Ennek ellenére még az utolsó estémre megbeszéltünk találkozót. Magamat hibáztattam, hogy annyi mindenről kifaggattam az életében kapcsolatban, csak a lényeget felejtettem el megkérdezni, hogy nős-e, karikagyűrű híján, mindenhova egyedül megyek válaszokból nekem egyértelmű volt, hogy nincs senkije. Este a szobámban helyre tettem a dolgokat, egy kis nyári flört, egy könnycsepp elmorzsolva. Másnap este még találkoztunk sokat beszélgettünk, aztán elváltunk, jövőre talán megint megyek Hévízre.