Boruljon be rád az ég!

Rekkenő hőségben másra sem vágysz,
hűsítő étel, ital, amerre csak jársz
legyen kezed ügyében, enyhítse meleged
émelyítő forróság szédíti meg fejedet.
Hatalmas cseppekben izzadság gyöngyözik,
homlokodon, nyakadon és ruhád alá férkőzik,
gelebeden blúzod hasztalan legyezed,
izzad a talpad és izzad a tenyered.
Árnyékban negyven fok, bemondták a tévében,
aki csak teheti, üljön le a … székére,
ki ne tegye lábát, el ne induljon sehová,
feküdjön be egész napra a zuhany alá…
Sötétítsd be a szobát, ventillátort indítsd be,
sőt, elé még jobb, ha jeges vödört helyezel,
magadat meg kényelembe, csak semmi ugrabugra
esteledésig is várhat az a házimunka.

Mondd, mi az?! Hogy én miről dumálok?
Neked dolgozni kell menni és átutazod a várost…
Ezalatt megveszel ugyan egy fagyit, tölcsérest
de valaki neked szalad, hogy a nap sütné meg!
A fagyi landol, persze a betonon,
a te vérnyomásod meg rögtön a plafonon,
kétségbeesett arccal nézed az ártatlan bárányfelhőt:
“Add már, Uram, az esőt! Add máááár, Uram, az esőt!”

2016. július 28.

Szomj

Mostanában már kora reggel vakít, éget a nap. Megbánta, hogy gyalog indult el. Szerencsére az északi oldalon árnyékos a járda.

Eszébe jutott az a két hét Tibetben. Ott állandóan átment a másik oldalra, mert az árnyékban fázott, a napon meg hamar izzadni kezdett. Állítólag a ritka levegő miatt tűzött a nap, pedig november volt. Egy hóvihar miatt nem jutott el Nepálba.

Most nyár van, várható, hogy éget a nap. Mégis kényelmetlenül melegebbnek érzi a mért 25 C foknál. Estére sincs enyhülés, inkább emelkedik a hőmérséklet. A sok beton visszaöklendezi a nappal beszívott hőt.

Rossz belegondolni, hogy valóban a nyakunkon van a globális felmelegedés. Sokat beszélünk róla, de keveset teszünk ellene. Már nem kell fantasztikus filmeket nézni egy kis borzongásért, elég a híreket megnézni. Aszály, árvíz váltják egymást, elérkezett a végletek ideje. Milliók tiszta ívóvízhez sem jutnak, de itt a városban egyesek továbbra is slaggal mossák a járdát!

Apropos, ívóvíz! Bizony otthon maradt a flaskó! Úton-útfélen ehetne, de elvből nem vásárol palackozott vizet. A csapvíz akár jobb minőségű lehet, és semmi kedve felesleges műanyag szemetet termelni. Minek is pénzt adni olyasmiért, ami a csappól (majdnem) igyen folyik?

Olvasta valahol, hogy Magyarországon egy egyszerű módosítással ivókúttá alakítják a tűzcsapokat. Senkinek sem szükséges szomjan megszenvedni a nyarat! Eddig csak Svácban tapasztalta, hogy minden hozzáférhető víz iható. Az El Camino útvonalán szintén feltölthetők a palackok, de ügyelni kell, hogy tábla jelezze: Iható a víz! Itt a városban sehol nem adnak egy pohár vizet csak úgy ingyen, mert nincs rá igény, mert nem higénikus, mert nincs jegelve, mert mindenütt kapni palackozva stb.

Már jóideje ballagott kiszáradt torokkal, amikor egy fagyis kocsi pont őmellette állt meg. Enyhülésre sóvárogva vett egy tölcséres, tekert, fagyott joghurtot. A kocsi továbbindult, egy suhanc olyan hévvel vágtatott utána, hogy őt teljes erőből meglökte. Nagy ívben elrepült a fagyi! Még ez is! Kétségbe esve fohászkodott az ég felé, alig hallotta a suhanc zavart makogását:
- Bocsásson meg, meghívhatom egy újabb fagyira?