Szia! Igaz nem vagyok tag de bátorkodnék küldeni egy írást. A legutóbbi feltöltött képhez írtam, amin piros bugyis lányok futnak a réten egy gyönyörű fa felé.
Az alma



Ádám ült a fa alatt és unalmában nagyokat ásított. Azon morfondírozott, vajon mihez is kezdjen. Hiányzott neki Éva.
Na nem azért, mintha annyira szerette volna a nőt, sőt inkább idegesítette a sok fecsegés, ugrabugrálás, és a minden apróság iránti fölösleges lelkesedés.
Igazából azért hiányzott neki, mert Ádám lusta volt. Egy elhízott, eltunyult evőgép lett. Annyira lusta, hogy még az éhségét sem volt hajlandó önerejéből csillapítani. Kellett hozzá Éva, aki összegyűjtötte számára a kívánt gyümölcsöket, magvakat. Még meg is hámozta neki, hogy ő csak mohóm befalhassa azokat.
Ezért várta hát Évát egyre fokozódó türelmetlenséggel. Gyomra nagyokat kordult ahogy telt múlt az idő.
Hát hol van már ez a rémes nőszemély? Amikor nem kell, állandóan körülöttem sertepertél, hordja elém a sok bogarat, virágot, meg mindenféle gazt. Folyton azzal nyaggat, hogy nézd milyen gyönyörű ez a virág, milyen különleges ez a bogár a száz pici lábával. Szagold meg ezt a növényt, milyen fenségesen bódító az illata. Hiába mondom neki, hogy engem nem érdekelnek ezek butaságok de ő csak nem hagy nyugtot nekem.
Most meg idehozott ehhez a fához és itt hagyott.
- Ülj le édes mondta, mindjárt hozok neked valami nagyon különlegeset, ami biztosan tetszeni fog.
Nagyon remélem, hogy valami finomsággal fog visszajönni és sokkal.
Éva azonban csak nem akaródzott visszatérni.
Ádám kezdte elviselhetetlennek érezni a mardosó éhséget s ez az érzés szokatlan és meggondolatlan dologra késztette.
Felállt és körbejárta a fát, ami alatt eddig pihent.
De hiszen ez Az a Fa. Hogy ezt eddig nem vettem észre.
Hú de szép érettek ezek a gyümölcsök. Mennyei lehet az ízük, lé dús a húsuk és édesen savanykás az ízük, morfondírozott. Kár, hogy az Úr megtiltotta. Na jó, de az már mikor volt, legalább ezer éve. Akkor még talán éretlenek voltak a gyümölcsök, vagy kevés volt a fán, de az is lehet, magának tartogatta a legjobb falatokat. Szeret engem a Teremtő, nem akarhatja, hogy éhezzem, csak nem vonná meg tőlem a legpompásabb falatokat! Mindig azt mondja, én vagyok a egyetlen, a mindene, a teremtés koronája. Na ugye.
Csak egyet szakítok le. Van elég a fán, jut bőven az Úrnak is.
A tiltást ezzel nagyvonalúan letudta.
Nem erőltette meg magát túlságosan, ezért a legközelebb lévő ágon a legalacsonyabban himbálózó almához lépett s félve, kissé bizonytalanul megfogta és óvatosan megtekerte a gyümölcsöt, mely gyengécske ellenállás után elengedte az ágat.
Nem történt semmi.
Igazából el sem tudta képzelni mi történhetne, hiszen időtlen idők óta tartó életében még soha semmi rossz nem történt vele, sőt azt sem tudta mi az, így hát nem is morfondírozott sokat, hanem mohón beleharapott a kicsattanóan piros gyümölcsbe. Szemeit lehunyta s várta a tiltott gyümölcs ismeretlen ízének szétáradását a szájában.
Egy pillanatra megszédült, de tényleg csak egy pillanatra.
Mi ez a szar? Ez tök ízetlen, se íze se bűze. Komolyan ezt a tré cuccot féltette úgy a Főnök?
Megmarkolta az almát és mély csalódással messzire hajította. Egy ideig méricskélte a távolságot. Elsőre nem is olyan rossz, bár ha nagyobb ívben dobom, szerintem messzebbre repül.
Na még egy próba, gondolta. Ezekért a gagyi almákért nem kár. Egy újabb gyümölcsöt tépett le a fáról, ezúttal viszont már nem volt benne áhítat, csak megfogta és lecibálta az ágról. Jól megmarkolta az isteni tudást. Pár karkörzést végzett, majd haránt terpeszbe állt, hogy stabil talajfogással biztosítsa a tökéletes kivitelezést. Nagy lendülettel dobott.
Az alma vagy tíz méterrel távolabb ért földet az előbbinél. Ádámban ébredezni kezdett a siker érzése s a becsvágy. Na még egyet. Most csúcsjavítás következik. Most megdöntök minden rekordot mondta ki hangosan, majd elgondolkodva ezen kijelentésen, felnevetett.
Újabb alma, újabb dobás, újabb csúcs és erősödő önbizalom. Na még egyet, és még egyet.
Ez így ment volna mindaddig míg az összes elérhető gyümölcsöt el nem dobálja, de az éhség és a gyenge állóképesség hamar megálljt parancsolt a tobzódásnak.
Lihegve csípőre tette a kezét. Körbe kémlelte a láthatárt de semmi mozgást nem látott.
- Hol van már az az ostoba nő? kérdezte magától hangosan. Ajánlom neki, hogy hamarosan itt legyen, mert irtó pipa leszek. Nagyot fújva visszaült a fa alá, hátát nekitámasztva a puha kéregnek letépett egy fűszálat és dühösen rágcsálni kezdte.
Remélem mannát is hoz, annak olyan az íze mint a legédesebb csóké. Csók? Hmm nem is rossz ötlet.
Előbb eszem mert első a teli gyomor, utána magamévá teszem Évát. Nem is egyszer hanem többször egymásután, sőt egész nap szeretkezni fogok vele.
Gyomra alsó részében valami új bizsergető kellemes érzés kezdett életre kelni.
Gondolatai az ételről egyre inkább a nőre terelődtek. Őrjítően izgalmas képek villantak fel elméjében, s az egyre erősödő türelmetlenség ismét talpra állította.
Hirtelen elfogta a kétség.
Mi van ha nem akarja?
Dehogynem akarja, miért ne akarná.
Mert még soha nem csinált ilyet. Na és. Én sem mégis akarom, de még mennyire, hogy akarom, sőt egyre jobban akarom, csak jönne már.
És ha még se?
Pofa be! Nem érdekel, hogy ő mit akar, az enyém lesz és kész.
Várjunk csak!!!
Ez itt a Mennyeknek országa.
Az Isteni megvalósulás helye.
Ez az!
Miért ne próbálnám meg? Nem kell ehhez az Úr, minek is fárasztanám ezzel. Majd én megoldom ezt a dolgot a magam módján.
Ádám behunyta szemét, vett egy mély lélegzetet és erősen koncentrált. Mikor úgy gondolta, hogy már elég, kinyitotta, s várakozóan körülnézett. A horizont üres volt. Elég sok idő telt el így de semmi nem történt. Elkeseredetten legyintett. Tudtam, hogy a legjobb dolgokat az Öreg magának tartogatja.
Már éppen elindult volna, hogy valami harapni való után nézzen, mikor mozgást látott a távolban. Először nem tudta kivenni mi az, de csak idő kérdése volt, hogy elérhető közelségbe érjen a mozgás tárgya és idő volt bőven.
Éva volt az.
Boldogan mosolyogva közeledett, mint mindig .
Mögötte számtalan sok Éva jött gyermeki öntudattal, ártatlanul ugrándozva, táncolva, virágot szedve.
Ádám csak állt, szemei nagyra nyíltak, légzése felgyorsult, szája pedig lassan, kéjes mosolyra húzódott.