Nagyon nehéz megtalálni az időt, hogy az ember a munka, a család, a háztartás és minden egyéb mellett írjon. Tudom. Én is, amikor hallottam Nemere Istvántól, hogy reggel hatkor kel és egyből leül írni, hogy délután kettőig fel se álljon a gép mellől, csak bámultam. És azt gondoltam: ja, persze. Ha én is nyugdíjas lennék és volna egy feleségem is, akkor én is így csinálnám. - Nádasi Krisz írása.

Vendégblogger a Talentum Mobile oldalán! - Az alábbiakban egy írótársam cikkét olvashatjátok. Érdemes megfogadni a tanácsait!

írónő szuperhős

Nagyon nehéz megtalálni az időt, hogy az ember a munka, a család, a háztartás és minden egyéb mellett írjon. Tudom. Én is, amikor hallottam Nemere Istvántól, hogy reggel hatkor kel és egyből leül írni, hogy délután kettőig fel se álljon a gép mellől, csak bámultam. És azt gondoltam: ja, persze. Ha én is nyugdíjas lennék és volna egy feleségem is, akkor én is így csinálnám.
Ezt most azért mondom, hogy tudd, abszolút értem, mire gondolsz, amikor elárulom, hogy én minden nap igyekszem hatoldalnyi regényt kiadni magamból és általában sikerül is. Azt gondolod, hogy ez lehetetlen, vagy vetítek, vagy szuperhős vagyok álruhában, kívül hordott bugyiban és kriptonitos fülbevalóval. Pedig nem. Teljesen emberi lény vagyok, férjjel, három gyerekkel, két kutyával, házzal, kerttel, három szennyestartóval és egy teli szekrény javítanivaló ruhával. És bár jelenleg nem dolgozom, mert a másfélévessel itthon maradtam, hidd el, hogy nem vagyok időmilliomos. Csak és kizárólag a két nagy gyerekem működtetése már egy félidős állással ér fel. Mert iskolába és edzésekre eljárnak busszal, de például fogszabályzásra, szemészhez, ortopédushoz és bőrgyógyászhoz nem mehetnek egyedül. Tudom. Próbáltuk.
A sirámaimat sorolhatnám napestig, de nem azért vagyok itt, hanem hogy megmutassam, nem vagy egyedül – és hogy van remény!


Tehát: mi kell ahhoz, hogy minden nap leüljünk írni?

  1.  Felkészülés. Reggelenként pontosan tudom, mikor lesz időm írni. Azokban a pillanatokban, amikor nem írok, és nem végzek egyéb szellemi tevékenységet, akkor tervezek. Kitalálom, hogy a ma írt hat oldalamon mi fog történni.
  2.  Fókuszálás az alkotásra. Amikor eljön az én pillanatom, rávetem magam a dokumentumra és írok. Semmi más. Nincs hírolvasgatás, nincs Facebook – még a netet is lekapcsolom, hogy ne kísértsen meg az elkalandozás ördöge, vagy elkérem a lányom gépét, amire direkt nem raktunk netet. Ha nehezen hangolódom rá az írásra, az sem zavar. Akkor pocsék szöveget írok. Nem baj. Majd kijavítom később. Most írok, mert megígértem magamnak. Addig írok, amíg nincs meg a 3000 szó. Ha ezzel készen vagyok – hitegetem magam -, akkor bekukkanthatok a Facebook csoportomba, a levelesládámba, írhatok blogposztot, rendezhetem a jegyzeteimet egy újabb könyvhöz, szerkeszthetek vagy olvashatok. De amíg nincs meg a napi 3000 szó, addig nem engedek meg magamnak semmi egyéb tevékenységet.
  3.  Priorizálás. Tudnom kell, mi az a tennivaló, amit muszáj besuszterolnom a mai napba, és mi az, ami várhat 4-12-24 órát. Ami ráér, azt hagyom. Nem megyek el bevásárolni akkor, amikor írhatnék is. Sőt, időnként mákos tésztát eszünk, mert ahhoz minden hozzávaló van otthon, és elkészíteni sem annyi idő, mint a sajttal göngyölt csirkemellfilét. De nem mondom azt, hogy az adóhivatal várjon a levelére, mert még nem írtam meg a napi cenzumot, nem mehetek ki a postára. Amikor „íróidőm van”, akkor csak balesetveszélyes ügyekben engedem magam zavarni. És ahhoz, hogy legyen íróidőm minden nap, bizony picit kevesebbet is alszom, mint régebben. Hajnali egy előtt nem szoktam lefeküdni, és legkésőbb reggel nyolckor minden nap felkelek. Hat óra alvás egy felnőttnek bőven elég. Amikor reggel egy leheletnyit megébredek, egyből a regényem főszereplői jutnak eszembe, és máris buzogni kezd a vérem, hogy írhassak róluk. Képtelen vagyok visszaaludni. Este pedig általában ugyanezért vagyok képtelen lefeküdni: írok. Most, amikor ezt a cikket gépelem, nulla óra negyvennyolc perc van. És még addig fogok írni ma, amíg akad mondanivalóm.

Ez a három titkos összetevő. Egyszerűnek tűnik? Egyszerű is.
Te is szeretnél felkészülten, fókuszálva, a jó priorizálásnak köszönhetően minden nap sokat írni? Akkor tudd, hogy ez lehetséges. Mi kell hozzá?

  1.  Döntsd el, hogy neked az írás fontos.
  2.  Keresd meg azt az időablakot, amikor minden nap írsz (írj minden nap legalább fél, de inkább egy vagy akár két órát is).
  3.  Mondd meg a többieknek, hogy ez a te íróidőd.
  4.  Hajigáld ki az életedből az időrabló tevékenységeket: a netezést, a tévézést, a hatvannyolcadik kertitörpe beszerzését és felállítását.
  5.  Kelj minden nap egy órával korábban.

Ha nehéznek tűnik lemondani a tévéről, gondolj arra, hogy nagyrészt úgyis reklámot nézel, és hogy mennyivel jobb szombatonként a pároddal megnézni egy DVD-t vagy egy mozifilmet, mint minden este a csatornák közt váltogatni és jóképű, ám hasmenéses pasikat nézegetni a tévében, akik gyógyszert akarnak eladni neked. Ha nehezen kattansz le a netről, vess magaddal számot, pontosan hány betűnyi értelmes cikket olvasol vagy csetet folytatsz le. Ha nehezen áldozol fel egy órát az éjszakai alvásodból, mert olyan vagy, mint én (aki simán tudok tizenkét órát is aludni, ha alkalmam nyílik rá), gondolj arra, milyen haszontalan időpocsékolás az alvás. Én úgy vagyok vele, fogok eleget aludni, ha meghalok. Tudom, morbid gondolat. De miért aludjak, ha egyszer írhatok is?

nadasi kriszHa akár csak egy hasznos mondatot is olvastál a cikkben, ha szeretsz írni, vagy egyszerűen csak motivációs löketre van szükséged, látogasd meg a blogomat, Facebook oldalamat, iratkozz fel exkluzív híreimre! Szeretettel várlak!
http://krisznadasi.wix.com/krisznadasiwrites
https://www.facebook.com/krisznadasiwrites

 

 

 

 

(Foto: Shining Hamster és Nádasi Krisz)