Rajta!

Rajta, rajta, leszakadt a pajta… ez most hogyan jutott eszembe? Hiszen egészen másféle hajrázásról szeretnék írni.
Történt egyszer hajdanán, hogy összetalálkozott egy fiú meg egy lány. A beszélgetés eleinte döcögve ment, bár jó úton haladtak a közös nyelv tanulásával, hiszen az államilag támogatott angol nyelviskolában ismerték meg egymást. Itt, a lelkes, csak angolul beszélő tanárok keze alatt mindenki felszedett annyit félév alatt, ami elegendőnek bizonyult a munkavállaláshoz, vagy a további tanuláshoz. Ez volt a cél! Az akkori államfőnek előrelátó elképzelése volt:
- Mivel csak angol nyelvtudás birtokában lehet a bevándorló, az új állampolgár hasznos tagja a társadalomnak, legelső dolgunk tanítani őket!
Így alakultak ki országszerte a munka jellegű beiskolázások. Csekély fizetés is járt a tanulóidőre, nehogy a megélhetés gondja elvegye a diákok energiáit. Panna jó ideig egy francia fiúnak segített megmagyarázni a feladatokat - pedig franciául egy kukkot sem beszélt. Közben egy másik, folyton mosolygó, jóképű srác őt figyelte, sőt Panna észrevette, hogy ugyanazon a buszon utaznak hazafelé. Napok múlva kiderült, hogy Alex ugyan másfelé lakik, csak Pannát kísérgeti… hát így kezdődött. Összebonyolódtak.
Mint minden iskolában, itt is volt alkalom sportolni, együtt mentek a pályára körülnézni. Alex beállt a focizókhoz, az eddig megtanult angol ehhez bőven elég volt. Voltak más labdajátékok, uszoda és futópálya is, Panna csak a mozgás kedvéért kezdett futni, közben egyik edzőnek megakadt rajta a szeme. Észrevette, hogy Pannával érdemes lenne foglalkozni, elkezdte mérni az idejét, és hamarosan edzéstervet is készített számára. Alex-nek ez egyre kevésbé teszett, újabban nem várta meg a lányt, aztán már focizni sem jött ki. Úgy ötödik hónapja tanultak együtt, amikor megrendezték a szokásos sport-hétvégét. Panna több számban is indult, a 100 méteres távot fölénnyel nyerte, a szúrkolók nagy örömére. Már rajthoz álltak a váltóhoz, és felhangzott a magyar:
- Rajta, Panna! Rajta Panna! - az angol:
- Go! Go! Go! - mellett, amikor Panna élettelenül elterült. Sportorvos, edzők, mentők… Alex is odasomfordált, és amint meghallotta melyik kórházba viszik, odasietett. Csak nehezen engedték be Pannához, pedig hirtelenjében azt mondta, hogy a menyasszonya. Panna már élénken beszélgetett, sőt éhségről panaszkodott, ami jó jel. Kiderült, hogy az edző csupán edzői minőségben szerepel Panna életében, Alex szánta bánta a féltékenységét, édes volt a kibékülés! Ekkor lépett be a doktor széles mosollyal:
- Gratulálok! Rövidesen új állampolgárral gyarapítják új hazájukat!
Pont idejében nyújtotta kezét Alex felé, hogy elkapja az ájultan összeomló fiút…