Megnyugtató csend van és nyugalom,
Csak Anyám szívdobbanását hallom.
A közeg, amelyben lebegek:
Jólesően kellemes meleg.
Biztonságot érzek és törődést,
Tudatom még nem fogja fel a születést,
A természet eme különleges csodáját:
A semmiből egy új élet alkotását!
Azt hiszem, ez az idill örökké tart,
De az idő haladtával észreveszem majd,
Hogy a kuckómban, melyben megbújok,
Idővel megmozdulni sem tudok!
Fogalmam sincs, mi ez az állapot,
Míg egyszercsak megpillantok egy járatot!
S ahogy fészkelődik aprócska testem,
Valami fény dereng a messzeségben.
Szeretném látni, de szemem csukva marad,
Magával sodor egy hirtelen áramlat.
Eljött az idő, innen nincs visszaút:
Születésem pillanatában bölcsőm már a múlt!

Kreatív írás kép alapján 66 /a pociját ölelő kismama fotója!/

A kezdetek

Szemernyi voltam még, máris bántottalak,
Miattam szédültél s émelygett a hasad.
Ám elmúltak lassan émelygős hónapok,
S megváltozott karcsú tündöklő alakod.

Odabent voltam én édes anyaméhben,
Még a szó is számon elcsuklik, emlékszem,
Oly sokszor beszéltél hozzám s oly kedvesen
Szóval simogattál, hogy szinte éreztem.

Mikor elsőt rúgtam tudtad megmozdultam,
De másodszorra már még nagyobbat rúgtam,
Mert egy nagyobbik kéz eltolta a kezed,
Idegen volt nekem, másként viselkedett.

Majd később e két kéz együtt simogatott,
Szép csendes szótlanul álomba biztatott,
Lassan megszoktam én azt a másikat is,
Próbált kedves lenni beszélt hozzám kicsit.

Már akkor odabenn úgy megszerettelek!
És azt a másikat, azt ki kedveskedett,
Bár nem hívtuk sosem, mindig jött délután,
Estig is ottmaradt beszélni énhozzám.

Mikor már ujjaim szépen kifejlődtek,
Idebent bokszoltam, hogy jó nagyot üssek!
Ha valaki téged oktalan bántana,
Hát annak énvelem gyűlik meg a baja!

És az a dörmögő,- ezt most én sem értem
Éjjel is velünk van? Itt lakik egészen?
Hogy hozzon friss vizet, többször kellett szólni
Jó lesz, szemmel tartsam s a körmére nézni!

Megvolt már mindenem, szépen kifejlődtem,
Jól megerősödtem és egész nagy lettem.
Egyik nap délután nem volt az túl nagy kvíz,
Szűkebb lett a helyem, elfolyt a magzatvíz.

De mentősök jöttek, hogy honnan nem tudom
Ki hívta ki őket, azt én csak gondolom,
Egy fehér mentővel a kórházba vittek
Így lett a helyem is egyre jobban szűkebb.

Én magam sem tudom, hogyan fordultam meg
De préselt valami egyre jobban kijjebb,
-- Hé, mi lesz most velem? Hát meg sem kérdeztek?
Csak, hipp-hopp, máris egy másik helyre visztek?

Aztán az alagút végén túljutottam
Köldökzsinóromat itt már nem találtam.
Sírtam egy keveset, annyit, ami illik
Szép világos helyre születtem úgy rémlik.

Aztán fürösztöttek és tisztába tettek
Gondoltam, pólyában anyukámhoz visznek.
Közben a morgóst is megnéztem magamnak
Integettem neki,- bejössz - majd fogadlak!

Aztán nagy sokára más babákkal együtt
Minden síró gyermek mamájához került,
Próbálgattam tejed többször ízlelgetni
Annyira ízlett, hogy nem tudtam betelni!

Én még ily finomat soha nem is ettem
Degeszre is szívtam pocakom melleden,
Láttalak ám mama, nagyon figyeltelek
Míg én lakmároztam, könnyes volt a szemed.

Kis fiam

Annyiszor álmodtam már rólad,
S mesék fonalát szövögettem,
Elképzeltem kicsi kezecskéd
S a kis ruhákat gyűjtögettem.

Csoda szép várni érkezésed,
Hiszen tudom,hogy úton vagy már,
Hívtalak az angyalok hangján
S te szép szavamra elindultál.

Megszólal a harsona bennem
Mikor dobog a pici szíved,
érzem minden kis rezdülésed,
A testem, lelkem is a tied.

A szeretet lesz majd a bölcsőd
S két karom ringat majd csendben el,
Kis fiam siess nagyon hozzám,
Hallod? Anya neked énekel.