Tömény romantika...hmmm... nem az én világom az ilyen nyálas filmbe illő dolgok. A régebbi időkben az emberek talán csak nagyobb tisztelettel bántak egymás iránt. Legalábbis látszólag. Ettől függetlenül szerintem ugyanolyan hibákat követtek el, mint amilyeneket ma is. És erről csak egy gondolat jutott eszembe, ami egy kicsit szomorú, de nem lehet mindig minden napfény és nevetés.

-Így történt korábban vele is. Nem fontos hogy hívják, nem ez a lényeg. Tudom, szerelmek jönnek és mennek. Egyszerűen a kezdetekben a nap, a melegnek, ismerősnek hitt érzés, szépen lassan megszűnik. Eleinte hagyod hogy a hamis remények indái a szíved köré tekerjék magukat,és figyelmen kívül hagyod a közelgő sötétséget, a fekete foltokat amik a látóteredbe kúsznak. Az elkerülhetetlen véget amikor rájöttök, hogy bár a puzzle darabkáitok hasonló alakúak, de soha nem illeszkedtek tökéletesen. Így végül a nap lenyugszik. A hamis fénytől elvakított önelégült szerelem, addig nem érzi az alkonyat ridegségét, amíg már túl késő. És aztán sötét lesz hirtelen, és teljesen egyedül maradsz. Megkövetelt mosollyal az arcodon, de fájdalommal a szemeidben. Az asztalodnál ülve és várakozva. Várva valamire ami betölti a mellkasodban keletkezett űrt. De a hülye, megtört szív ihlette szavak évekkel ezelőttről, feszülten bámulnak vissza rám a papírról,mintha én árultam volna el őket, mintha én alkottam volna meg őket érthetetlenül, hibásan, járva a rossz utat.
De ez az a fajta szerelem volt mikor várod a veszekedést, a sírást, a záporozó könnycseppeket az esőben. Az utolsó bocsánatért könyörgést. Az a nem teljesen szerelem, mikor két ember csak a kényelem és megszokás rabjaiként vannak együtt, a szenvedély és kockázat vállalása helyett. Ez a szerelem egyszerűen elhalványul. Lassan, észrevétlenül akár egy árny az éjszakában. Csak egy árny a sötétben.

Ács Nagy Éva
Huszár szerelem

Híres lovas nemzet a Magyar,
kezében jól áll a fényes kard,
feszül testén az egyenruha,
büszkén áll fején a csákója.

Hetyke bajuszát is megpödöri,
csizmáját alaposan fényesíti,
a faluban sikongatnak a lányok,
megjöttek a deli huszárok!

Mind csak őket akarja látni,
s itt örökre kalitkába zárni,
de ő némán ül , feszít hetykén,
távolba néz,felhők mögé büszkén!

Ott a kárpátok hűvös medrében,
ott, van egy lány, ki él szívében,
kiért még dobog e harcedzett szív,
menni kell, mert várja s haza hív!

Más leányt ő nem ölel,nem szeret,
távol van tőle, de ő nem felejt,
könnyes szeme mered a hon felé,
mikor lesz vajon végleg az övé?

Így gondolkodik , szomorkodik,
s nem csak harcol, lelki csatát is vív,
harcol is, mert a szabadság fontos,
szabadság van, akkor lehet boldog.

Mikor végre végleg hazatérhet,
tanúja esküjének a huszárezred,
kedvesével az oltárhoz vágtat,
szabadok , helye van most a násznak!

Udvarlás huszár módra!

Régen az emberek többsége szegény volt. Az egyszerűbb férfiaknak két ruhájuk volt. Az egyikben dolgoztak, a másik volt az ünneplő. Abban esküdött és abban is temették el. A legtöbb ember egyszerű fehér, vagy szürke gatyában járt. Ezekhez képest egy huszár a maga nagyon szép, színes és agyon díszített ruhájában olyan volt közöttük, mint egy páva! Ahol megjelentek az emberek összecsődültek és bámulták őket. A lányok is szívesen beszélgettek, táncoltak velük, mert azt jól tudtak. Verbunk kommandók járták Magyarországot és ahol megálltak a magukkal hozott zenészekkel nagy táncmulatságot rendeztek. A csárdában, vagy az utcán szólt a zene és a huszárok járták a verbunkost.
Ez mint magyar zene és tánc lett divatos az egész világon. A tánc közben bíztatták a legényeket, hogy álljanak be közéjük. Aki beállt, azt itatták bevonták a körtáncba és akinek csákót a fejébe csapták, az már katonának számított. Akár akart, akár nem magukkal vitték.
„Megfogták a szegény legényt erővel, megkötték a két kezét kötéllel.
Elindíták hosszú útra jajj szóval „
erről is szól egy népdal.
Volt idő, amikor a szolgálat 12 év is volt. Nem csoda, hogy a lányok, csak katona viselt emberrel akartak összeházasodni. Hiszen nehéz volt várni tíz, tizenkét évig, de ráadásul sokszor hiába várt a leányka! Elesett, vagy eltűnt a férjük, szeretőjük.
A táncba persze a lányok is beálltak és mulatoztak a férfiakkal. A lovaglásban és a táncba a huszárok mesterek voltak így nem csoda, ha egy egy leány , vagy menyecske megszédült és a széna kazalban, vagy máshol megesett, egy egy fehér cseléd. Volt olyan is, aki még az urát, gyermekét is otthagyta, hogy a katonával menjen, erről szól Molnár Anna balladája.

1. Utcán sétál ëgy katona.
Monda neki: Mónár Anna,
Anna, Anna, Mónár Anna,
Jere vélem, Mónár Anna!

2. Én nem mënyëk, te katona!
Kicsi fijam sir bücsűbe,
Kicsi fijam sir bücsűbe,
Jámbor uram ződ erdőbe.

3. Mind azt írja levelébe:
Molnár Anna ül ölébe.
Mind azt írja levelébe:
Molnár Anna ül ölébe.

4. Addig csalta, csalogatta,
Hogy elcsalta Molnár Annát.
Addig csalta, csalogatta,
Hogy elcsalta Molnár Annát.

A lányok hogy megvédjék ártatlanságukat összefogtak.
„ Várad felől jön egy sereg páva.
Rászállott a rozmaring szárára,

Gyertek lányok hajtsuk el a pávát!
Ne törje el összevissza a rozmaring szárát.”

A huszár tisztek is sokszor igen csak nyalka legények voltak. Ők bejáratosak voltak az úri házakba is . Mivel általában műveltek, pallérozott elméjűek voltak és jól tudtak táncolni, mulatni így a bálokban is szívesen látták őket.
A női hálószobákba a leggyorsabb út a tánctermen keresztül vezet, mondogatták akkoriban.
Így azután születtek gyermekek házasságban és azon kívül is.
Akkoriban ez nagy szégyen volt. Így a várandós leány titkolta a babát, majd ha már nem ment elutazott messzire. Ott megszülte és örökbe adta, vagy neveltette valahol vidéken egy szegény családnál a gyermekét.
A nagymamám mesélte, hogy náluk Monoron sok ilyen gyermek nevelkedett. A szegény családoknak ez egy kis pénzt hozott a konyhára, de mivel a nők is sokat dolgoztak, így a kutya mellé kikötötték ezeket a gyerekeket, hogy ne legyenek láb alatt.
Egy nyalka fiatal tiszt és a helyi vendéglős híresen szép leánya is szereleme keveredtek. Sokat táncoltak, sétáltak és mikor a lány anyja kicsit félre nézett, még csókolóztak is. A mama nélkül a lány nem mehetett sehova. A mama állandóan előttük járt és néha lehajolt egy kőért, hogy lássa mit csinálnak a háta megett, de egy holdfényes ,romantikus éjszakán a tisztecske,csak bemászott a lány nyitva hagyott ablakán. Azután még sokszor. Mivel szegény volt, így nem vehette el a lányt, pedig
volt minden, még lánykérés is, letérdelve! E közben lett egy gyermeke.
Ö is egy másik családnál neveltette a gyermeket. Ő pedig férjhez ment messzire egy idős kereskedőhöz.
A fiú amikor már nagyobbacska volt elment a vendéglős nagymamához és kért tőle enni, meg pénzt is . A gyermek nagyon szép volt és hasonlított az apjára. Az apja közben magas rangú tiszt lett a minisztériumban.
Egészen megdöbbent , amikor a kapus felszólt telefonon, hogy itt van a fia feljöhet e?
Nem akart hinni szemének, amikor meglátta a serdülő fiút, akivel úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás.
Annyira megörült szerelmük gyümölcsének, hogy magához vette és belőle is huszár tisztet nevelt.
Szép dolog a szerelem, hát még ha gyümölcsöt is terem!
2015-03-15 Boros András

A lovaglás vonzata
Rudolf alig várta, hogy leereszthessen a hónapok óta magára erőszakolt, egésznapos fegyelmezett úriember szerepből. Az ebéd utáni szivarozást is feladta, hogy egy kilovagláson tovább puhítsa az életét helyrerázni kiszemelt jövendőbelijét. Ehhez értett igazán, a nők fejét hivatott elcsavarni! Most dupla célt szolgált az erőfeszítése, egyrészt látta magát amint újfent bebocsátást nyerhet a Casinóba. Szinte már tapintotta a friss bankókat a zsebében. Másrészt elég szemrevaló fehérnépet szemelt ki magának, akinek apja pénze mellé már csak rangos férfiember kellett, hogy nemes dinasztiát alapító családanyává nőjje ki magát. Előrelátóan keresztelték az előkelő hangzású Amália névre. Kellemes, művelt fiatal hölggyé serdült, aki bizony sűrűn váltogatta a széptevőit. Addig-addig kacérkodott, míg a rettegett, vészesen közelgő harmincadik születésnapját hirtelen karnyújtásnyira érezte. Arra eszmélt, hogy már a nála fiatalabb csirtik körül tolongnak a fiatalemberek.
A vénlányság kockázata, mint egy ránehezedő lidérces rémálom, hirtelen kijózanította. A kacér, válogatós leányzó ijedtében gyökeresen megváltozott, lecsendesedett, minden női praktikát bevetve ápolta küllemét, hogy a következő közelébe kerülő férfiembert rabul ejtse. Az eddig szokásos gépies mormolást áhitatos, őszinte imádkozással váltotta fel, ami meghallgatásra talált. Ősszel, szinte az utolsó pillanatban, egy nyalka huszár képében látta meg az utolsó esélyt álmai megvalósítására. A jó hírű, címeres családi háttérrel rendelkező Rudolf elkezdett legyeskedni Amália körül. Mindketten igyekeztek a másikat meghódítani, bár a látszat ellenére kölcsönös szerelem szóba sem jöhetett. Az intézeti életből naivan kikerült Amália életének egyetlen szerelmes kalandja a vidéki nyaraláson megismert sármos lovásszal esett meg. A család úgy látta jónak, hogy a viszonyból fogant kislánya, mint saját húga nevelkedjen a hatalmas pesti házukban. Rudolf sem kötötte senki orrára, hogy a házassággal anyagi ügyeit kívánja rendezni, se szerelemre, se gyermekre nem vágyik. Látványos hódításai felszínesek voltak, valójában nem is érdekelték a hölgyek. Évek óta egy öreg gróffal folytatott elfajzott, titkos kapcsolatot, aki támogatta ugyan, de “feleségül” mégsem vehette.
A tél folyamán minden bálon sistergett körülöttük a levegő. Szóbeszéd tárgya lettek, hogy milyen szép pár, a vak is látja, hogy egymásnak teremtődtek, boldogok lehetnek az örömszülők… Egyre-másra kapták a meghívókat, a társasági életben már egy párként emlegették őket, semmi akadálya nem volt a lánykérésnek. Az öregek minden részletet tudni véltek, bár mit sem tudtak a heves udvarlás hátteréről, senki sem lepődött meg, hogy az eljegyzés után együtt mentek nyaralni a tengerpartra. Rudolf a hat hét alatt végig úriemberként viselkedett, Amália sem akarta felfedni, hogy mennyire jártas a szerelem testi dolgaiban, így felhőtlenül telt a nyaralás. Rudolf bemutatta Amáliát a szintén arra nyaraló grófnak, aki nagybácsisan helyeselt a választásához. Délutánonként kilovagoltak a partra, miután Amália a vacsoráig mindig az imádott lovakkal töltötte idejét. A májusi esküvő szűk családi körben zajlott és az újházasok ugyanoda, a tengerpartra mentek nászútra. Ideálisan harmónikus házasságukra csak a gyermekáldás késlekedése vetett némi árnyat. Amália ezt az akadályt is gálánsan vette, úgy döntött, hogy a tengerparti nyaralások nagyban segítenek felturbózni a boldogságukat. Amália hamarosan három fiúcska körül anyáskodott, sőt nagy boldogságában “kishúgát” is segítségül hívta a családba. Rudolf tisztes távolból kezelte a komolytalan gyerekhadat, és többnyire házon kívül tartózkodott. Azon sem lepődött meg, hogy a vagyon oroszlánrésze fokozatosan a gyermekek nevére íródott… Rezignáltan legyintett, hogy legfeljebb barátsággal elválnak, hiszen amíg vagyonos nő van, addig felesleges az élet anyagi dolgain rágódnia…
http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol