Kocsma-idill

Ó, ki tudja mióta nyikorog már az ajtó,
s csapódik a betérő vendég mögött.
Itt életet mímel az ágrólszakadt halandó,
és füst gomolyog a kártyalapok fölött.

Az ócska lámpa fénye oldalba bökött,
kilöttyent fröccsökben tocsog a pohár.
A zenegép karcos dalokat köpködött,
s a koszos ablakra ragadt a holdsugár.

Ide nem téved kalandos, úri nép,
csak néhány viharvert, sarki lány.
A falon: Hitel nincs!- az egyetlen kép,
s minden elmorzsolt szó nagy talány.

Korhadó sors liheg a kocsmapulton,
a „meztelen” csikk mélyen, tüdőből köhög.
Az utolsó korty mereng még a sorson,
a számla kifizetetlen és arcodba röhög.

Ó, te szent ég! A kocsiban hagytam a pisztolyom. Pedig most szükség lenne rá. Az érzékeim azt súgják, hogy itt hamarosan vérfürdő lesz, és nem szeretném, ha az enyém folyna... Elég szép kort megértem már, de még valahogy nincs kedvem a fűbe harapni. - gondolta magában az öreg Jack, miközben bagója végét rágcsálta.
- Jakie, öreg cimborám! - szólt nyájasan egy hang az öreg háta mögött. - Már mindenhol kerestelek. Csak nem bujkálsz előlem?
Jack ökölbe szorította a kezét és arra gondolt, fordulatból tarkón vágja a hang tulajdonosát, de aztán rájött arra, hogy semmi értelme sem volna. Mert fegyver nélkül semmire sem menne a sátán ivadéka ellen. Még sosem csinált ilyet. Mióta démonvadásznak állt, mindig volt nála fegyver, még álmában is. De most... Elfelejtette. Mert gondolatai csak elveszett lánya körül forogtak. S ezzel túl nagyot hibázott.

Visszanéztem az életemre

Ma egy sötét szemüvegen át
így látom csak a múltamat tisztán,
oly bambán nézek a semmibe
de senki sem látja a pupillám.

Nem izgat ki mit gondol rólam
az sem ha azt hangosan kimondja,
mióta nem törődöm velük
már jobban alszom minden éjszaka.

Szakállam, hajam és bajuszom
megmosom ha jön egy ünnepnap, hogy
a szivart rajtam ne érezzék,
iszok egy üveg Whiskyt minden nap.

Gyűrött papírra még egy versem
néha-néha még gyorsan leírom,
de sokszor azt, hogy mit is írtam
soha elolvasni már nem tudom.

Most itt a képen is úgy látszik
mintha én okosan rátok néznék,
de ha szemüveget levenném
látnátok, hogy vak vagyok már nagyon rég.


Tóni 2014 December 11