a katasztrófa turista

eléggé vegyes érzelmeim voltak, amikor a lányom és a szomszéd kölyök elindultak felfelé. dehogyis volt nálam akkor a fényképezőgép! egy ideig álltam, és néztem őket, hogy ebből mi fog kisülni… aztán hamar kiderült, hogy a kerítés megmászása még nagyon sokáig el fog tartani, s akár még egy kávét is megihatnék közben… nos tehát, gondoltam, ez idő alatt besétálok a fényképezőért.

a képen látható jelenet még az esés előtt készült. persze, az anyjának nem mondtam el, hogy végignéztem, és nem segítettem… de… az a helyzet, hogy a másik oldalt - a lebukás veszélye és a félelmetes látvány miatt - már nem mertem lefényképezni. kissé leizzadtam, azt elmondhatom.

és közben meg igen büszke voltam a gyerekemre. fiút akartam. de ez a lány ma bebizonyította, hogy felér egy fiúval. a szomszéd kölyke persze óvatosan megvárta, hogy mekkorát koppan majd a lányom, és gyorsan visszaugrott a belső oldalra. próbált eliszkolni, hogy ő aztán ott se volt, semmi köze a balesethez.

na, én bezzeg ott voltam, hogy félresöpörjem az utamból a halálra rettent gyereket, és megvizsgáljam, az enyémből maradt-e még valami a kerítés túloldalán. ott feküdt a földön, csodálkozva forgatta a kis szemeit és vigyorgott rám. látszott, hogy kutya baja. sőt, úgy tűnt, még büszke is magára, hogy megcsinálta: „apa, láttad ezt? megmásztam a kerítést!”

örömömben felkaptam a földről, hogy ezért az egész mutatványért ölben viszem el fagyizni, és odasúgtam neki: „láttam, bizony. (az egészet.) (az elejétől a végéig.) (anyádnak egy szót se.)”

http://gerakko.com/

Peti szeme megvillant. A cseresznyefa alatt figyeltük az ég hirtelen jött zokogását és minden hordógurítós hangra egyre közelebb és közelebb húzódtam hozzá!
- Emma! Ne mássz rám! Utálom, ha vizes vagy! - hessegetett le magáról miközben törölgette a vízcseppeket válláról.
- Akkor miért nem zavart a víz, mikor csorbacsík vízköpő versenyt rendeztünk és az egész hasad nyálas és vizes volt? – duzzogtam, de azért lehúzódtam.
Ha játszani kellett semmi sem zavarta. A sár, a nyál, a homok, a sebek miatt csak akkor nyafogott, ha anya vagy én láttuk. „ Emma ne nyúlj hozzá! Anya nem én voltam! „ Mióta anya valahova elment és nem jött vissza, már csak az Emma ne nyúlj hozzá maradt!
Ahogy a felhő bömbölése és a hatalmas dongó hordók gurítása abbamaradt én is abbahagytam a reszketést. Soha nem értettem, hol vannak azok a hordók, amiket ekkora hanggal tudnak görgetni, de ha a Peti azt mondja, hogy vannak, akkor vannak és kész.
- Emma gyere, keressük meg anyát! Mutassuk meg neki mennyi cseresznyemagot köptünk a vödörbe! – pattant fel és már csak a cuppogó csizmáját láttam, ahogy szélsebesen rohan a kapu felé. Nem maradhattam le. Hiába voltak kisebb lábaim az enyémek gyorsabban haladtak, mint az övé! A kapukerítésén is gyorsabban kapaszkodtam, mint ő! Olyan boldog lettem ettől a gondolattól, hogy kacagnom kellett.
- Ne olyan hangosan Te! Mi most szökünk!
- Hová? – torpantam meg hirtelen
- Anyához!
- De az merre van?
- Olyan butaságokat tudsz kérdezni! Hát valamerre. –mutatott az út felé. Kézen fogott és elindultunk valamerre. (szivárványt fogni)
írta: Borbás Edina

Esetlen

Minden nyáron, egy-két hétig
zárva tart az óvoda,
ilyenkor két karját tárja,
úgy vár minket nagymama.

Konyhájában illatfelhő,
titkot rejt a tepsije,
majd sütőjéből előbújik,
a meggyes, fahéjas pite.

Mi ketten nem pirulunk,
felhők mögé bújt a nap,
néha, fent az égitestek
szabadnapot tartanak.

Csakhogy világgá mennénk,
szűk a kert, apró a porta,
lábacskánkra is felugrott
a nagyot lépő gumicsizma.

Nagyanyóka elszundított,
ránk pedig sok csoda vár,
a kapukulcs, kötényzsebéből
huncut mód kikandikál.

Összenéztünk, Bori érti
máris mozdul kis keze,
egy perc múlva a kapunál
próbálkozik, hogy nyitja-e.

Ügyetlenül illesztgeti,
mielőtt lyukba találna,
a kulcs hangos koppanással
érkezik meg a járdára.

No, most aztán pórul jártunk,
zár se nyílik és a kulcsa
a kerítés előtt lapul.
Mit szól ehhez nagyanyóka?

„Én kimászok!” – visít Bori.
„Visszahozom, majd meglátod!”
„Meg ne próbáld! Még leesel!
Jaj, de buták a kislányok!”

Mégis mászott – bár én szóltam,
ám megóvta védőangyala.
Mielőtt ő is lezuhant volna,
végre felébredt nagymama.