Ha a szíved fiatal..

Ha a szíved fiatal
ajkadon harsan víg kacaj
nótára, füttyre áll a szád
játék az élet, nem halál.

Ha a szíved fiatal
tréfán és poénon jár az agy
keresni mosolyát másoknak
ily kedvtelésnek hódolgatsz.

Ha a szíved fiatal
keresni fog a fiatal
tanácsod, szavadat faggatja
örömest, boldogan hallgatja.

Ha a szíved fiatal
bár az élet rövid, és jő hamar
mit elkerülni, fiatal szívvel sem lehet
de aztán is megemlegetik neved!

2014. április 3.

Játék az élet

Jack nem értette, hogy hogyan is került oda a szobájukba az a konzol. És mindjárt kettő. Nagyon régen nem látott már ilyet. Pedig anno kissrácként, mennyit nyomták a haverokkal. Éjt-nappallá téve, online meg offline. Hányszor aludtak el a suliban azokon az unalmas tanár-monológokon, amit óráknak neveztek, mert hajnalig nyomták a mission-öket egymás után. És suli után egyből rohantak az éppen soros haverhoz, akinél egyből fel a netre, és onnantól megszűnt a külvilág. Aztán felnőttek. Eltűntek a régi haverok, sokan már nem is élnek. Mintha ő élne… inkább csak vegetál ebben az átkozott, dögunalom otthonban. Vega lett ő már kívül-belül.
Az ajtó csapódása zökkentette ki a merengésből. Steve volt a szomszéd szobából. Ő is még csak az elején tartott a vegásodási folyamatnak, így néha egész jókat lehetett vele beszélgetni a napi menün és az aktuális időjáráson kivüli témákról is.
Ő is meglátta a tévéből kilógó két konzolt. Felcsillant a szeme.
- CoD? – kérdezte azonnal.
- Én inkább Battle Strike – felelte Jack a beavatottak önbizalmával. – Bár sokat nyomtuk a CoD-ot is – folytatta vigyorogva. – Anyám, de régen is volt – sóhajtott fel.
- Kipróbáljuk? – csapott le rá Steve gondolkodási időt se hagyva.
- Ha működik – naná! – és felvéve az egyik konzolt megnyomta az entert.
És képen a réges-régről, ezerszer látott intro pörgött be, és Jack ugyanazt a minden porcikáján átáramló izgalom-hullámot érezte meg, amit sok-sok évvel ezelőtt a múltban felejtett. Nem kellett semmit kérdeznie Steve-től, ahogy ránézett, mintha tükröt látott volna. Ugyanaz a tekintet, ugyanaz a csillogás.
A két öregnek megszűnt a külvilág. Nem érezték elmacskásodó térdüket, éhséget, szomjúságot, nem volt idő, nem volt jelen, múlt – csak a most és csak a játék. Újabb és újabb pályák, akadályok, feladatok. Mint régen kissrácként.
Másnap reggel a nővér így találta meg őket. Kezükbe még mindig szorongatták a konzolt, arcukon széles, boldog mosollyal. Az orvos infarktust állapított meg mindkettőjüknél, gyorsan lezárták az esetet. Idősek voltak, betegek, megesik gyakran.
Az orvos mindössze a konzolon állt meg egy pillanatra jelentésírás közben, ő is rég találkozott már ilyennel, de vacsorára volt hivatalos, így sietnie kellett, ezért nem is foglalkozott vele tovább. Hazafele a taxiban elővette az újságot, és belemerült a vezércikkbe: „Hatalmas ellenzéki tüntetés várható a közintézményekben költségcsökkentés címén bevezetésre kerülő euthanázia-program ellen”.