Nekilátsz, örömmel bütykölsz rajta, csinosítod és szépíted. Kedves lesz a szívednek, valahogy érzed: ezzel valamit végre teszel. Hiszen alkotsz. És akkor jön valaki - lehet, hogy a saját belső hangod? -, és egyszer csak lebiggyesztett szájjal, felvont szemöldökkel kérdezi tőled: "Ezt most meg minek csinálod?"

Ne hagyd, hogy összezavarjon a kételkedők hangja.
Elmondom, én miért csinálom: mert hiszek az emberekben. Mert szeretem az embereket. Nem a kutyákat, nem a cicákat, nem a fákat és a virágokat. Nem a hegyeket, nem a folyókat, nem a tengert vagy a naplementét. Én az embereket szeretem.
Félreértés ne essék, nagyon sok örömet lelek a szépséges naplementében, és megtalálom a tökéletességet egy virág szirmainak elrendezkedésében. Ha tehetem, megölelem a fákat, mert energiával ajándékoznak meg, és megismogatok minden cicát, és eldobom akár negyvenszer is a labdát egy lelkes kutyusnak.
De azt gondolom, hogy az ember azért mégis különlegesebb. Tudod miért?
Mert vannak álmaink. Van képzeletünk. Eljátszunk a gondolatokkal, jelenetek pörögnek le a szemünk előtt, vagy szerkezeteket építünk az agyunkban. Elképzeljük a lehetetlent, és - ha elég kitartóak vagyunk - meg is valósítjuk az álmainkat. Az ember az, aki képes a gondolataival teremteni, és aki folyton járatja az agyát valami problémán.
Erre nem képes egy kő, ezt nem fogja megtenni a naplemente, se egy százszorszép. És bár egy kutya szemébe nézve biztos, hogy rengeteg érzelmet látsz, de nem fogja neked elszavalni szívbe markolóan Kölcsey Ferenc verseit. (Mint Alan Ford a mostanában terjedő videóban.)
Amikor alkotsz (legyen az egy megírt vers, novella, egy horgolással megszült baba, vagy egy születésnapi torta), egy álmot öntesz formába. És a te álmod válasz lesz valaki másnak az álmára.
Nem vagyunk kövek, nem vagyunk fák, az agyunk mindig dolgozik. Lehet, hogy te a szerelemről beszélsz. Lehet, hogy a halálról. Lehet, hogy egyszerűen vicces vagy, és nevettetni akarsz. Vagy kimondod valaki vágyát. De amíg képes vagy arra, hogy megtöltsd a gondolataiddal a művedet (írásodat, horgolásodat, főztödet -tessék behelyettesíteni!), addig másoknak is segítesz. Mert választ adsz egy problémára.

Ezért csitítsd el a kételkedő hangot, és menj, alkoss. Segíteni fogsz vele.

 

Ja, és ha már szóba került, legyen itt a videó. "Hass, alkoss, gyarapíts."