Az első buli

A kisszoba ajtaja szép lassan becsukódott, illetve majdnem becsukódott, mert az utolsó pillanatban egy alig hallható kis nyöszörgésre újra kinyílott. Ági szép arca sejlett fel az ajtó mögül a félhomályban.
- Tedd le a fejecskédet, és aluszkálj – csengett fel az ismerős mondat – Tudod mit? nyitva hagyom az ajtót résnyire, és nemsokára megint benézek. – csilingelte a számára oly kedves hang, majd még egy pillanatra visszanézett – Maci? – Újabb édesded nyögés hallatszott, de most a vidámabb fajtából, és a rózsaszín kerekded kezecskék a magasba emelték a vajszínű, puha plüssmackót.
Ági behajtotta az ajtót, ígérete szerint nem teljesen, majd a lépcső felé fordult, és azonnal egy másik, könnyed, színes világba csöppent. Szemét a lépcső legfelső fokán egyensúlyozó magas, csinos fiatalember ellenállhatatlan tekintetére szegezte, majd kacéran felkacagott, ahogy az erős kezek gyengéden átfogták derekát.
- Várj egy picit, nemsokára elalszik, aztán miénk az egész éjszaka. – csacsogta könnyedén, és kéz a kézben szaladtak le a lépcsőn.
A csengő ebben a pillanatban szólalt meg, és Ági ijedt tekintetére barátja azonnal ugrott, és hevesen kinyitotta. Ági legjobb barátnője Csilla, és annak barátja lépett be vidáman az ajtón, majd csendesen lehuppantak a nappali közepén álló elegáns, fekete bőrkanapéra, amint meglátták, hogy a házigazda a szája elé emeli mutató ujját, de az önfeledt, és felszabadult mosoly továbbra is arcukat díszítette.
A jól megérdemelt buli már a küszöbön állt. Ahogy telt az idő egyre jobban eleresztették magukat, egyre vidámabbak felszabadultabbak voltak, és persze egyre hangosabbak. Minden készen állt, hogy nagyon jól érezzék magukat. Hoztak rágcsálnivalót, innivalót, nagykorúak lévén alkoholt is. Széttolták a bútorokat, kikölcsönöztek egy jó thrillert, és a lakás most már csak az övék. Vagyis majdnem. Volt ugyanis egy kis bökkenő. Szó szerint kicsi. Ági alig két éves kistestvére.
A szülők megegyeztek, hogy hát jó had bulizzanak a fiatalok, ők úgyis egy elegáns megnyitóra hivatalosak, és végül is megérdemli, hiszen olyan jól sikerültek a vizsgák, és különben is Ági jó gyerek, nem lesz ezzel semmi probléma. De volt egy feltétel, mivel a kicsire aznap este nem tudott más vigyázni, Áginak kellett megoldania. De hát nagy ez a ház, és a kicsi úgyis mindig hamar elalszik, aztán éjfélig azt csinálnak, amit csak akarnak.
Ám ez az este valahogy más volt. Valahogy sehogy sem akarózott elaludni. Odalentről furcsa, de mégis kellemes andalító hangok hallatszottak, és fények villóztak. Kedves kacagó hangok. Nem, nem. Ez az este valahogy más. És az égszínkék szemek egyre jobban felélénkültek, hiszen amikor ezen a különleges estén ilyen izgalmas dolgok történnek nem szabad elaludni. Először csak felült a kiságyban, majd a lábait is kitolta az ágy szélére. Néhány röpke pillanat múlva a kisszoba ajtaja tovább szélesítette a rést, amelyet nővére hagyott rajra. Jobb kezével a falnak támaszkodva állt a lépcső tetején, és kábultan figyelte az egyre jobban kivehető hangokat, fényeket, alakokat. Minden olyan kellemes és hívogató volt. Nem is várt tovább, szép megfontoltan elindult bizonytalan lábacskáin lefelé a lépcsőn. Egy lépés… Totty, két lépés… Totty. Nem kell sietni, hiszen már Ági is megmondta, miénk az egész éjszaka. Minden lépésnél a hatalmas pelenka boldogan beleremegett a haladás mámorába. Apropó pelenka: merthogy már szobatiszta volt. Ahogyan azt sok anyuka jelzi a gyermekorvosnál: „már szobatiszták vagyunk ám”. És erre az orvos elnézően mosolyogva szavak nélkül válaszolja, igen anyuka ez ebben a korban már igen dicséretes. Szóval mis is szobatiszták voltunk már, de a nyugodt alvás érdekében, főleg ami a szülők pihenését illeti a pelenka éjszakára még mindig befigyelt.
Odalent a nappaliban idilli volt a hangulat. A filmet elindították, de alig figyeltek rá, inkább egymás szavába vágva mesélték a vizsgákon és az azt megelőző hetekben átélt sztorikat. Mámorosak voltak, mindkét fiatal pár egymást átkarolva végtagjaikat szétdobálva feküdt a kényelmes kanapén, és egyre csak nevetgéltek. Az asztalon sok-sok kisebb nagyobb pohár hevert, és még több üveg. Éppen Ági barátja mesélt el egy mosolyogtató kis történetet, amely nem váltott ki ugyan hangos nevetést, de a társaság hangtalan mosolygással nyugtázta a történet végét. Valakinek azonban mégiscsak nagyon tetszett a történet, mert egy angyali, önfeledt csilingelő gyermeki kacaj hangzott fel közvetlenül Ági barátjának füle mellett. A hangra mindannyian rémülten rezzentek össze, ketten fel is ugrottak.
Mindannyian kővé dermedve meredtek a hívatlan kis vendégre. A kicsi is fürkésző arccal nézett rájuk, majd pár másodperc elteltével, úgy gondolta megpróbálkozik még egy hangos kacajjal, mielőtt még teljesen ellaposodik a buli. Ági eszmélt fel elsőnek, gyors léptekkel elindult kistestvére felé, ám azonnal megtorpant, mert a kicsi már félig be is fészkelte magát a kedves barát térdei közé, és hatalmas kezébe nyomta kedvenc maciját. A fiú csak nézett meredten, majd italát az asztalra téve kezébe vette a mackót.
„Hú de szép piros innivaló” – gondolta a kis ember, és már el is kapta a poharat, és emelte a szája felé.
- Ne! – kiáltották szinte egyszerre, mire a kis kezek rémülten összerezzentek, és a szájacska sírásra görbült.
A fiú átvette az irányítást.
- Nézd, csak ennek sokkal szebb színe van – Azzal a kezébe vett egy tiszta poharat, narancslevet töltött bele, és a kicsi kezébe adta.
Egyik korty a másik után, na de ezek a fények abból a nagy dobozból. Újabb ijedt kapkodás a távirányító felé. Csilla kapta el, és átkapcsolt egy gyerekcsatornára. Újabb gyermeki kacaj, a kedvenc rajzfilmhős láttán, majd a hatalmas pelenka puffant egyet a puha szőnyegen. Na így már kényelmes.
A négy fiatal hosszú percekig csak bámulta egymást, majd a kis jövevényt. Ági egyszer csak elindult a kicsi felé, és bizonytalanul kinyújtotta felé karját. Ismerős mozdulatára ijedt, kétségbeesett tekintet volt a válasz. Barátja csendben megrázta a fejét, mire Ági visszahúzta mindkét karját. A többiekre nézett, akik barátságos mosolyaikkal adták tudtára, hogy egyetértenek a döntéssel.
A kis buli király ott feszített a szőnyegen, nézte a szélesvásznú mozit, vagyis a nagyképernyős tévét, és koktélt szürcsölt, vagyis narancslevet egy kis citrommal. Közben gurgulázva kacagott, és újdonsült haverjai felé fordulva jelezte szemeivel, és kis hurkás karjával, hogy ugye ez mekkora a poén volt?
Közben a fiatalok összeszedegették a poharakat, és gondosan eltették az asztalról az alkoholt, és a cigarettát. Csilla barátja teát melegített, csuklóján lelkiismeretesen ellenőrizte a megfelelő hőmérsékletet és egy cumisüvegben kínálta fel, amelyért egy hálás mosoly és egy maszatos puszi volt a köszönet.
A rajzfilm nem is volt olyan rossz. A végére a kicsi dörzsölgetni kezdte a szemét, de esze ágában sem volt elengedni Ági barátjának kezét, amelyet attól a pillanattól kezdve szorongatott, amikor a fiú mögé kuporodott a szőnyegre, és maga elé húzta a kicsit, hogy az kényelmesebben ülhessen.
- Tudod mit kis haver? – Kérdezte a fiú – Mit szólnál, ha ma este itt aludnánk a szőnyegen?
Hú, ez nagyon izgalmas. Ebben a pillanatban Ági megjelent egy hatalmas hófehér, puha paplannal, amelyet kistestvére szobájából hozott. A rózsaszín kis karok vidáman nyúltak az ismerő tárgy felé. Egymáshoz simulva beletekergőztek a finom meleg dunyhába, és szinte már aludtak is.
Pár óra múlva a szülők ijedten léptek be a bejárati ajtón. Gyanús, ez a csend nagyon gyanús. Csak nem történt valami baj? A nappaliba érve ámulattal vették szemügyre a látványt, ami eléjük tárult. Ági és barátja a szőnyegen, kistestvére takarójába bugyolálva aludtak átkarolva egymást, és kettőjük között ott szunyókált ártatlan mosollyal az arcán kisebbik gyermekük. A másik két fiatal a kanapén szintén egymás karjában szenderült álomba.
- Mit gondolsz? – kérdezte Ági apja csendesen, apai büszkeséggel a hangjában.
- Hát, szimpatikus fiatalembernek látszik.
A kicsi többször megrándult álmában, azután elmosolyodott. Hát igen, arról álmodott, hogy ilyen szép estéje még életében nem volt.
És mekkora buli volt.

Gáz van
-Na gyere cicuskám! Melegítettem egy kis tejet, neked is jut belőle. Cukor is van benne, finom, édes… Picit átmelegít minket. Te jó ég! Ki veri ilyen dühödten az ajtót?
Rózsika néni kis híján elejtette a bögrét.
-Jövök már! Jövök már! Csak ez a nyamvadt járókeret mindenbe beleakad….
Mire az ajtóhoz ért, már senki nem volt ott. Az utcán épp akkor szállt be egy férfi az autóba. Felnézett, majd vissza kiáltott
-Kikapcsoltuk a gázt, mert nem fizeti a számlát! Hívja fel a gázműveket!
Ezzel a lendülettel rálépett a gázpedálra és elhajtott.
-De én befizettem időben…. motyogta az idős hölgy maga elé, már csak úgy, magának.
Betotyogott a szobába,biztos, ami biztos, megnézi azt a számlát. Lehet, már nem emlékszik jól mindenre… 80 év az 80 év….
Kihúzta a fiókot. Szépen sorban összetűzve feküdtek a befizetett csekkek. Víz, villany, gáz… Na ez az! Itt van! Nem felejtettem el befizetni! Csak Apus jönne már haza! Nélküle mihez kezdjek?....
Halkan, szipogva kitipegett a konyhába. Lassan, kortyonként itta meg a már kihűlt tejet. Nem tudta újra melegíteni. Főzni, fűteni csak gázzal lehet, azt meg ugye elzárták.
Nyílott az ajtó. Mosoly suhant át az arcán, mint mindig, ha Apus hazajött.
Jenő bá morgott egy kicsit a hír hallatán, majd kezébe vette az ügyet. Először a telefon után nyúlt..
Még jó, hogy nem indult rögtön útnak. Azt mondta a kisasszony a telefonba, hogy ma már nem tudják fogadni. Holnap vigye be a befizetett csekkeket, és még 5000 forintot, a visszakapcsolási díjat. Jenő bá még morgott valamit a rezsicsökkentésről, majd átölelte párját. Megnézte a hőmérőt:16 fok. Hát nem sok. Ma már nem nyitnak ajtót, ablakot.
Az ágyban egymáshoz bújtak, mint régen. Csak most mind a két takarót magukra húzták. Nem volt egy nekem- egy neked. Kettő volt 'nekünk'. Erre a gondolatra az öreg rákacsintott Anyusra, még szorosabban magához húzta, fülébe súgta: Rózsám…
Másnap reggel így talált rájuk a szociális gondozó. Arcukon még ott pihent az utolsó mosoly……
2014.02.13.

(Le)leplezetten

Gyere csak közelebb
úgy, úgy, még gyere...
azt mondtad hideg van
no, most mondd, hogy fázol-e?
Elég nagy a paplan,
elférünk alatta bőven ketten
főleg, hogy a nagyját
magunkon körbetekertem
Most miért nem válaszolsz,
már nem incselkedik szavad?
kezd egy kicsit meleg lenni
a lélegzetem is elakad...
Oh, hát most bocsánat
kevés a hely, kérlek
nézd már a két kezem...
hát nem rossz helyre tévedt?
Azt mondod, jól van ott,
el ne merjem venni?
hát ha így akarod,
igazán nincs mit tenni...
Nehogy bárki azt mondja,
hogy neveletlen fráter vagyok
amit kér egy hölgy
én mindent neki adok.
Látod, a takaróm is,
hogy megosztom veled...
mit tegyek még érted
jöjjek még közelebb?
Attól tartok akkor
eltéved majd ajkam
hogy mondod, édesem,
ezt már rég akartad?
Ezen a kis dolgon
a boldogságod ne múljon
ó, istenem, a bőröd,
oly selymesen puha, hogy...
Igazán nem tudok már
jót állni magamért, érzed?
biztos ezt akarod,
mert aztán már nehéz lesz...

Már egyáltalán nem fázom,
jó meleg a paplan, tényleg..
neveletlen fráter léted
mégsem kétséges...
Miért mondom ezt,
hisz kitakartad talpam..., érzem
kezdek fázni megint
és még csókot is úgy kell kérjek?

2014. április 12.